hellosztok
végre volt idõm megírni az ausztriai túránkat
2005. évi túránk
Idén is megszerveztük a kerótúránkat, csak kisebb-nagyobb változásokkal. Az elsõ és legfontosabb változás, hogy elõször szerveztük félig-meddig külföldre. Ausztriától kb. 1 km-re volt a szállásunk, egy dunántúli kis faluban, Bozsokon. Másik változás az utazok körében történt. Idén hatan mentünk, nevezetesen: Bartha Attila, Katona Kristóf, Nagy Dénes, Nagy Csaba, Sándor László és én, Kun Aladár.
Elsõ napunk az utazással telt el, de 3 különbözõ helyen csatlakoztunk. Hárman jöttek Debrecenbõl, én és Kristóf Balatonlellérõl csatlakoztunk hozzájuk Székesfehérváron, Laci pedig Veszprémben szállt fel. Szombathelyre fél 5-kor érkeztünk, és onnan 1 óra csatlakozási idõ múlva indultunk tovább Kõszegre.
A szállás tulaja lejött értünk Kõszegre, és a cuccainkat elvitte Bozsokra, a szállásra. Az út Kõszeg és Bozsok között nem olyan vészes, igaz, van benne 3 hegy is, de megmászhatóak. A szállásunkról csak jókat tudok írni, egy szavunk sem lehetett rá.
Elsõ napi túránkat a Geschriebenstein-Strecke-n kezdtük meg. Bozsokról indultunk, majd Rechnitz-nél értünk át a határnál. a fõutcán jobb fordulva, a 56-os fõúton indultunk el, ami 9 és fél km-en át emelkedett átlagosan 12%-os emelkedõkkel. 359 méterrõl 830 méterre emelkedtünk fel. Kis pihenõ után – amíg bevártuk a többieket –, folytattuk utunkat a 56-os útón, egészen addig, amíg erdõben le nem tértünk Lockenhaus irányába. Kb 7 km-t mentünk végig lefelé, kavicsos úton, de simán lehetett menni 45-50 között. A kanyarok még ennél a sebességnél is simán bevehetõek voltak. A földúton már a Glasgraben-Strecke-n haladtunk tovább. Ez az út vitt be bennünket Lockenhausba. A táj amin áthaladtunk nagyon szép votl, még a domboldalon is nyírták a füvet, de olyan szinten, hogy nálunk legfeljebb csak a golfpályákon lehet ilyennel találkozni. Lockenhaus-ig egy nehezebb szakasz volt, ami járhatatélan volt, mivel az esõ úgy kimosta, hogy az út közepén egy hatalmas lyuk volt végig fölfelé, így csak tolni lehetett. Lockenhausban egy rövid városnézés után indultunk tovább Langeckbe. Langecknél tértünk rá tkp. az aznapi túránk útvonalára, a NÖ-Burgenland-Strecke-ére. Langeckig közel 25 km-t tettünk meg, az NÖ-Burgenland-Strecke pedig 39,1 km volt. Langeckbõl az út eleje majdnem sík terepen megy végig. Kirschlag-ig, ahol a túra visszafordul, könnyen el lehet jutni. Ott megnéztünk egy várromot, ill. egy sörözõt, ahol 200 évvel ezelõtt még saját sört fõztek; sajnos azóta ez megszûnt. Kirschlag-ból két nagy emelkedõvel kezdtük meg visszafelé az utunkat. 400 méterrõl elõször 620 méterre emelkedtünk fel 2 km alatt, majd 545 méterre süllyedtünk le, és onnan 675 méterre msztunk fel újra 2 és fél km alatt. Onnan lejtettünk végig. Volt olyan lejtõ ahol többször is 70 km/h-s sebességgel lehetett lefelé száguldozni. Sajnos az idõt kicsit elszámoltuk, mivel ekkor még kb. 35 km-re voltunk a határtól, és 5 óra felé járt az idõ, és a határ este 10-kor bezár. Rövid pihenés után, feltöltöttük magunkat kajával, innivalóval indultunk tovább, de az egyik hegyre való felfelé kapaszkodás után elkapott minket egy nagy zuhé. Sajnos ketten leszakadtak, és mi, akik elõl voltunk hárman, az egyik hegy tetején voltunk, mikor elkezdett jobban esni. (Attila már az út elején visszafordult, és õ a síkabb területeken kerózott) Másodpercek alatt szétáztunk, de mentünk tovább, mígnem Goberlingben egy benzinkút alá behúzódtunk. Csendesedés után indultunk tovább, de alig pár perc után újra elkezdett esni, és szétázva, de visszamentünk Goberlingbe. Egy étterembe húzodtunk be, ahol nagyon rendesek voltak velünk. Felhívtuk a tulajt, hogy nem tudnának e értünk jönni, mivel kb 25 km-re voltunk a határtól, de idõben sem értünk volna vissza, és mg elõttünk volt két „szép” hegy. Közben próbáltuk hívni a lemaradottakat, de az egyik nem vitt magával telefont, pedig kettõ is van neki, a másikat meg nem értük el. Értünk 9 fele jött egy autó, a kerókat pedig ott hagytuk az étteremnél, hogy majd másnap értük megyünk. Fél 10 felé értünk haza, közben Attilának sikerült elérnie Dénest, és kiderült, hogy nagyjából hol vannak. Értük is ment egy autó, de valamilyen oknál fogva rossz koordinátát adtak meg, így nem találták meg õket. Végül hajnal 5-kor hívtak, hogy merre van. A benzinkútig mentek vissza, kb. 35 km-re voltak a határtól. Másnap értük ment autó, amivel õket és a kerókat is visszahozták. Visszafelé a mi keróinkat is felvették. Így telt az elsõ nap. Sok tanulságot levontunk belõle, tanultunk ebbõl a hibából. Mindannyian hibáztunk, ezt beláttuk.
A túra így 86,76 km lett, max: 70 km/h; time: 5 óra 20 perc 40 mp a tiszta keróidõ és 16,2-es átkagunk volt, amíg tekertünk.
Aznap már semmit se csináltunk, csak délután elmentünk egy rövid kerózásra Kristóffal és Lacival. A közelben ment egy út, azon indultunk el, majd megmásztunk egy nagy hegyet. Szintemelkedésünket nem tudom, de olyan 800 méterre kapaszkodtunk fel. Lefelé nem lehetett zúgni, mert vízmosás volt az út, és így is belementünk 1-2x.
Harmadik nap, pénteken, már átfontoltabban szerveztük meg a túrát, kikérve a tulaj véleményét is, aki elég jól ismerte a környéket. Bozsokról indultunk Velem felé, Cákon áthaladva jutottunk el Kõszegre. A határon átmenve Lockenhaus felé vettük az irányt, de sikerült eltévednünk, mert elõször Mannersdorf felé mentünk el, ami a totál mésik irányban van. Visszamentünk Rattersdorfba, és végül sikerült megtalálnunk a helyes utat. Itt is a Geschriebenstein-Strecke-n haladtunk, egészen addig, amíg az erdõben szó szerint el nem fogyott az út. Nagy bosszúsan visszamentünk egy elágazshoz, és egy másik úton mentünk tovább. Az volt a jó út; sikeresen eljutottunk Lockenhausba, vagyis Lékába. Megnéztük a Lékai várat, de csak kívülrõl, mert 5 eurós belépõt nem volt kedvünk azért kifizetni. Annyit nem ért. Lékai rövid városnézésünk után folytattuk az utunkat a Geschriebenstein-Strecke-n. a probléma az volt, hogy most visszafelé tettük meg az utat, vagyis kb. 7-8 km emelkedõ következett. Geschriebenstein, vagyis Írott-kõ volt a célállomásunk. Nagy nehezen felmentünk, de olyan utakon, hogy sokszor a hátsó kerék csak pörgött egy helyben, és alig haladtunk; de leküzdtük. Írott-kõ, ami egyben a magyar-osztrák határ, van egy kilátó, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Magyarországra. Kattintgattuk is a fényképezõket. Visszfelé Laci elesett 2x is, sajnos én nem láttam, mert elõl mentem. Poénos volt állítólag.J lefelé nagyon jó volt jönni. Közel 11 km volt a lejtõ. Megérdemeltük. Egy-két kanyarban sajnos le kellett lassítani 40-re, amúgy 50-70 között folyamatosan tudtunk lefelé jönni. )Már aki annyival jött, Laci kevesebbel az esés után). Rechnitz-ben az 50-es táblánál 65-tel jöttem lefelé. J a határtól már csak levezettünk. Összességében egy jót keróztunk, sok szép helyet megnéztünk. 72 km tekertünk 4 óra 41 perc 7 mp amit a biciklin töltöttünk. 15,4 lett az átlagunk. És 69 a max sebesség.
Szombaton egy lazább, könnyebb túrát terveztünk. A magyarországi részt jártuk be, és az ottani nevezetességeket néztük meg. Bozsokról Velembe tekertünk elõször, ahol megnéztünk egy még mûködõ vízimalmot (mindössze 3 ilyen van hazánkban), majd felkapaszkodtunk az 527 méter magas Szt. Vid hegyre, ahol Szt. Vid kápolnáját néztük meg. Kis lefelé jövet után újra felfelé tekertünk 3 és fél km-t. Ittunk a Hétforrásból, ami nevét onnan kapta, hogy hét forrás van, és a hét vezérrõl van elnevezve. J finom vize van, az emberek több litert vittek haza. Visszafelé felmentünk még az Óházi-kilátóba, ahonnan Kõszegre volt nagyon szép kilátás. Visszafelé megálltunk Kõszegen pihenni, majd betekertünk Bozsokra, a szokásos három hegyen keresztül. Sietnünk kellett, nehogy elkapjon minket az esõ.
A nap végére kellemesen elfáradtunk, jól esett egy kicsit könnyebb túra mindenkinek. 42 km azért így is összejött 16 km/h-ás átlaggal. Mindezt 2 óra 52 perc alatt tettük meg.
Vasárnapra egy hosszabb túrát szerveztünk. Délre indultunk el, Bucsu felé, majd onnan szombathely felé vettük az utat. Szombathelyre 35 perc alatt értünk, közel 29-es átlagunk vot addig a 16 km-es úton. Délelõtt Szombathelyen voltunk, szétnéztünk a városban. Voltunk egy arborétumban, majd Ják felé vettük az irányt. Ják 9 km-re van Szombathelytõl. Megtekintettük a híres jáki templomot, ami a Világörökség része, és román stílusban épült. Onnan tovább tekertünk lefelé, és Szentpéterfánál (ez a falu neve) léptük el a határt. Itt ijedtünk meg, mikor megláttuk, hogy 40 km-re vagyunk Rechnitztõl. Visszafelé semmi lényegesebb látnivaló nem volt, 1-2 hegy volt elõttünk, igaz kellett szenvednünk azért, hogy felkapaszkodjunk. Visszaúton Eberau-Winten-Höll-Eisenberg-Burg úton jöttünk, és ahol volt kerékpáros út, ott azon, ha nem, akkor az úton. De végül rátértünk végleg az 56-os fõútra, mert a kerékpáros út, az össze-vissza kacskaringózott a fõút mentén. Jobban jártunk, hogy azon mentünk, + ráadásul sokszor a kerósút is a fõúton ment. Hazafelé jövet láttunk nosztalgia gõzvasutat, és strucc farmot is. Rechnitz elõtt kb. 11 km-rel egy olyan szabadtéri tóstrandot, ahova nem kell belépõt venni. Ilyet is ritkán látni, vagyis mi nem ehhez szoktunk itthon.
Sign In
Create Account
This topic is locked
Back to top
