eddigi tapasztalataim:
- valami fantasztikus, ahogyan kihalt országúton surrog a kerék, és itt-ott villognak a vadállatok zölden pislákoló szemei;
- a topikban olvasható 300 m-es hatótáv (fényvisszaverõ felületekre) erõsen alulbecsült érték, háromnegyedes állásban fél km feletti (biztosan függ a táblák, oszlopok tisztaságától is);
- hatalmas önfegyelem kell a használatához: ha szembõl autó érkezik, kerülni kell a rápillantást, mert rögtön villognak;
- engem eddig még ilyen nagy oldaltávolsággal sohasem kerültek ki, talán azért, mert ahogyan hallottam a hátulról közeledõ autó hangját, elkezdtem "nézelõdni": végigpillantottam az út menti fákon, gyökértõl-csúcsig, távoli táblákra "néztem", stb., szóval olyan helyeket világítottam, meg, amelyeket egyértelmûen nem az autó reflektora tett fényessé;
- egyszer egy ültetett, lesötétített üvegû miautónk sietõs vezetõje kivágódott az elõtte normál tempóban haladó személyautó mögül, s hûtõrácsig nyomott gázzal próbálta elõzni, balszerencséjére pont ott, ahol az út közepe fel volt bontva, el volt kerítve stb, s mikor látta, hogy az elõzést már nem tudja befejezni a felbontás elõtt, az útfelbontást a szemben levõ sávban akarta kikerülni, ahol éppen én haladtam velük szemben. Mellettem kb. másfél méter mély, méter széles betonárok, menekülési út semmi - "ránéztem". Megállt ...
Szóval köszönöm, még egyszer!