Jó kis verseny volt, nekem bejött a sok kő, a változatosság a mászásban és a lefelék is. A gyökeres/köves felfeléken pedig végre egy kis technikát is be lehetett vetni és előzni amikor azok akik az aszfalton tudnak jól tekerni, terepen hirtelen kevésbé haladnak. Persze kellemetlen amikor ilyenkor a másikat feltartják.. Személy szerint teljesen kitiltanám az aszfaltot a monti versenyekről, de megértem hogy arra viszont jók hogy a mezőnyt szétszakítsák. Mégis szerintem abszurd amikor az első csúcsig a pálya nagy része aszfalton megy..
A jelölés nem volt az igazi szerintem sem. Ráadásul hanyagságból: fiatal kölykök akik semmi felelősséget nem éreznek és nem is értik a versenyző igényét, sebességét, ez nonszensz. Persze olcsó, de nem hatékony. Ráadásul volt olyan hely ahol előző években volt segítő aki mutatott jobbra fel a földútra és még fehér szalag is volt a földön, de most egyik sem, csak egy kis x az árnyékban, miközben jobbra fel valami szalag lóg a lombokban amit időnként nem látni a rikitó napsütésben. Érdekes ahogy egy ennyire fontos szempontot hanyagol egy "Top" Maraton. De legalább a közvéleménykutatáson ezt szóvá lehetett tenni, remélem nem csak én kaptam levelet hogy kikérjék a véleményem. Csak azt tartom aggasztónak hogy a kajától kezdve mindent megkérdeztek, de egy szóval sem kérdezték hogy hogy tetszett a pálya.. Pedig az ember azt hinné hogy talán az a legfontosabb. Hát nem fura?..
Érdekes egyébként látni hogy pont a Mátra kapcsán alakul ki egy ilyen eszmecsere hogy mi számít nehéznek, pedig ennél vannak kövesebb/technikásabb versenyek is, szerintem a Crosskovácsi vagy Bakonybél vagy Gerecse pld az, főleg amikor saras. Kicsit azt mutatja hogy talán nem is a pálya, a képességek, vagy a technika itt a hunyó.. Kár hogy sokan itt egymást kezdik vegzálni ahelyett hogy kicsit objektívebben néznék a dolgokat, vagy először magába nézne hogy amikor elkezdte, mennyire is volt ügyes. A kakaskodást lehetne a pályán, itt jobb lenne egymástól tanulni és nem fikázni, főleg olyanok akikről lehet hogy hamar kiderülne hogy csak a szájuk nagy.
Szerintem először a "nehézség" fogalmat illik tisztázni és rögtön kevesebb vélemény ütközne:
1. A pálya olyan könnyű vagy nehéz amilyennek a szervező választja és alakítja. Lehet olyan holt egyszerű mint a Bükk, vagy olyan technikás mint a Xkovácsi vagy a Mátra egyes részei vagy akár a Gerecse, Vértes vagy Bakony amikor esik az eső. A hegyek persze nagy részben meghatározzák hogy mi lehetséges (meg az erdészet mit enged) de alapvetően eléggé változatossá lehet tenni. A Bükknél pld nem teszik, ezért ilyen unalmas.
2. Független attól hogy milyen a pálya alakítása, az igazi nehézségét, kockázatot, kihívást, a szervező határozza meg avval, hogy mennyire készíti fel a versenyzőt a kihívásokra. Magyarul, ha nem mondom a gyereknek hogy éles a kés, garantáltan megvágja magát. Mivel ez nem XCO, így nem lehet végigjárni a pályát, betanulni a necces pontokat. Hivatalosan legalábbis, de eleve a távolság és benzinköltség miatt sem sokszor. Ezért a pálya kellemetlen meglepetései melyekhez jó technika kell (kivétel annak aki többször versenyez és emlékszik a kényes részletekre egy lefelén főleg) nagy mértékben a szervező odafigyelésén múlik, hogy helyesen jelöli e: mennyivel előtte, értelmezhető módon és jól láthatóan e. Egy olyan versenyen mint a Crosskovácsi, ahol szinte minden követ lefújnak, nagyon jó a jelölés és kilóméterenként jelzik a távot hogy lehessen készülni, itatópontokból is van elég és ott figyelmesen frissítenek így tényleg nem szárad ki az ember, egy ilyen versenyen sokkal biztonságosabb haladni, még ha technikailag nehezebb is. Aki itt bukik, sokszor sajnos tényleg túlvállalta magát vagy a képességein kellene még csiszolnia. Viszont számtalan olyan verseny van ahol a szervezők lesz*rják a helyes jelölést és nagy a bukás kockázata.
3. Tény hogy óriásiak a különbségek a versenyzők képességei között. Ezért is furcsa lenne elvárni hogy a pálya "nehézsége" legyen szabva egyes igényeknek: ami az egyiknek nehéz, a másiknak már lehet hogy unalmas. Az alapvető teljesítési különbség a versenyzés során nem a pályából adódik, hanem abból hogy ki mennyire tudja a határait feszegetni rajta. Ezt pedig MAGAD döntöd el! Egy Parti Andris lehet hogy 40-el robog le egy olyan részen ahol valaki 10-15-el mer menni és még le is száll időnként egy gyökérnél.. Kefe merevvázassal tolja ezerrel a KOM-okat olyan helyen ahol sok össztelós meg sem közelíti az idejét.. És evvel nincs is semmi gond, mert addig amíg mindenki a maga képességei szerint halad, a kockázat UGYANAKKORA. Vagyis, valakinél a bukáshatár 10 km/óránál van, másnál 45 km/óránál. De amit meg kell érteni, hogy az esés kockázata a határ feszegetésénél mindkettő egyénnél UGYANAKKORA, ha a határait súrolja. Így teljesen értelmetlen a pályát igényekhez alakítani, mert a végén a kockázatot a hozzáállás rejti, nem a pályanehézsége.
Az is csak részben áll fenn hogy aki gyorsabban halad, sokkal nagyobbat tud esni: láttam én már embert sétálva elesni és csuklót törni és olyat aki 45-el repül ki a kanyarból, majd megrázza magát és folytatja. A sebességbeli különbségek meg nem 30 hanem inkább 10-15km/óra szokott lenni, így az esés mértéke sem különbözik annyit. Ez már szerencse és tapasztalat kérdése, hogy miként védem ki az esésem, ha érzem hogy repülök kirántom e a cipőt az SPD-ből, kézzel vagy könyökkel fogom fel az esést, 60 vagy 90 kilós vagyok, stb. Aki gyorsabb lefelé, általában jobb egyensúlyérzékkel van megáldva, gyorsabbak a reflexei, nem pánikol ha kibillen hanem jobban vissza tudja rántani vagy farol, stb.
4. Tény hogy a technika halad és a gépek egyre jobbak, könnyebb velük gyorsabban, ügyesebben haladni. Pld akinek van össztelója, felfele is jobban teker mert a gyökereket és köveket könnyebben veszi a rugózás. Tubeless gumi meg nagyon segít a kanyarban, ráadásul puhábbra lehet fújni így még jobb a tapadása fel és le is. Ezért akinek rossz a felszereltsége vagy nem ért hozzá kellően (túl kemény gumik hogy aszfalton haladjon de köves lefelén elpattog, gyökeresen elcsúszik; nem hozzá mért a vázgeometria vagy eleve a pedál-nyereg-kormány háromszög egy dráma mint ahogy szoktam látni kezdőket ahogy alig nyújtják térdüket vagy alig érik el a pedált), extra rizikót vállal be, tudta nélkül. De megintcsak, ehhez mérten kellene haladnia.
5. Képességek fejlesztése: igen, nagyon hasznos, tényleg gyakorlat teszi a mestert. Evvel "paarv"-al kell hogy egyetértsek: ezt mindenképpen fejleszteni kell, mert így nem vállalod magad fölöslegesen túl. És nem szégyen tanulni, én minden nap igyekszem tanulni valami újat hogy fejlesszem magam, mert úgy élvezetesebb is minden amit csinálok, nem válik unalmas rutinná. Egy pár éven belül hirtelen teljesen máshogy lehet nézni egy olyan szakaszra ami korábban kihívás lett volna. Viszont vannak olyanok akik 10 év után is rosszul mennek rá egy off-camber részre és csodálkoznak ha időnként esnek egy nagyot. Nem a pálya hibája. Viszont "j4ni"-nak is igazat adok hogy a megnőtt képességek is egyben nagyobb sebességet jelentenek, tehát nem ez oldja meg hogy ne kerülj veszélybe: csak a határaidat tolod ki.
6. Igenis az is szempont hogy évről évre változnak az erdők. Amikor özönvíz szerű esők vannak mint most tavasszal, az egész nyárra köves lesz a régen jó földes szakasz, sőt van ami végleg megváltozik, akár hetek, napok alatt. Akármilyen profi a bringás és akárhányszor tekert már ott, ilyenkor lehet hogy pont e miatt fog elbukni, mert az ismert helyzet megváltozott. Szóval itt is nagyon fontos a szervező odafigyelése hogy a pálya nehézségének megfelelően táblázza ki a szakaszokat.
Úgyhogy a legtöbb ponton azt kell hogy mondjam, hogy miközben van persze bőven mit fejleszteni tudásban, technikában, odafigyelésben, de alapvetően mivel evvel ki lehet tolni a határokat és nő a sebesség is, ez nem befolyásolja a kockázati tényezőket olyan mértékben, mint az hogy a pályára mennyire van felkészítve a versenyző. És mivel ezt előre aligha lehet, ezt a jelölések által kell, a szervezőnek. Ami per pillanat sajnos a legtöbb versenyen kritikán aluli.
Úgyhogy ha a határaitoknak megfelelően versenyeztek, ne okoljátok egymást, se magatokat, hanem ideje lenne az igazi felelősöket ebben megnevezni akik tudnak e téren tenni . (még ha van is köztünk egy-kettő, de szervezők ismerőse még több)