Sziasztok!
Én hétvégén kint voltam a pályán, a hosszú távról tudok írni néhány infót.
Szombaton még csúcs volt a pálya, csontszáraz, jól járható. Helyenként nagyon köves, de hát aki hegyekben kerékpározik az erre számít.
A kékesi sípályától nem kell betojni, megmászható, igazából minden erõsebb mászási szakaszt követ néhány méter szusszanási lehetõség (amikor a 25 %-os emelkedõ 8-10 %-ra mérséklõdik). A széles emelkedõ pedig bõven ad lehetõséget a szabad pálya biztosítására.
Ami számomra a legtöbb kihívást okozta:
- Az elsõ kunkor (Kékes oldala) után visszatérünk az Adrenalin parkba, átlibbenünk a 24-esen, majd jön a sárga keresztes túrista ösvény. A tüdõmet kiköptem, míg feljutottam a Görgõi útra, a szakasz nagyon gyökeres, köves, benyúló faágas és helyenként veszélyes leszakadások vannak az út alatt.
- Miután elhagyjuk Lajosházát és felmegyünk a Szén Patak völgyén, kissé odébb lesz egy 15 km-es önmagába visszatérõ kunkorunk. Na mielõtt visszaérünk a kunkor kezdõpontjához (Üvöltõ hegy oldala) egy nagyon elhagyott erdészeti dózerúton kell lefelé haladni. Ez akár jó is lehetne, de embermagasságú gaz és alatta sunyin ücsörgõ kövecskék találhatók rajta. Egy-két "élvezetes" sártenger is bekavar itt. Szóval ennek nagyon vártam a végét.
- A Mátreszentimrei emelkedõ száraz idõben jól kitekerhetõ, szinte élvezetes.
Mátraszentistvántól már vasárnap jártam be a pályát, ekkor már leesett az esõ, sõt kifejezetten rossz idõ volt, valószínûleg ezért is szereztem néhány kellemetlenebb élményt:
- A Mátraszentlászlót Galyatetõvel összekötõ sárga túristaút elég gázos, meredek, köves, helyenként sáros, helyenként nagyon benõtt (fél méter széles ösvény a csalán közt) Én nem nevezném élvezetesnek, inkább veszélyes.
- A Rudolf tanya környékérõl induló Parádsasvár fölött húzódó dózerút helyenként szó szerint mocsaras. (Pedig amúgy szép nyomvezetése van.)
- A Csór hegy oldalán levõ piros mászós túristaúton többször elkapartam, az alja különösen vizes-sáros.
- A 24-esen megtett néhány száz méter után a Vörösmarty pihenõháznál hajtunk rá a piros-kék ösvényre. Szép, változatos, izgalmas. Ami számomra nehézzé tette: éjjel bedõlt egy szép bükkfa az útra, de úgy hogy a koronáján kell átkelni. Kikerülni szinte lehetetlen, elég meredek és az esõ miatt csúszós az oldal. Szóval szentségeltem rendesen.
Na ennyi!
Összességében én a pálya utolsó 20 km-ét tartottam rázósnak, de újra szeretném hangsúlyozni, hogy ezt már az esõ után-közben tettem meg.
Ha hétvégéig nem esne esõ, és felszáradnak a nagyobb tócsák, egy élvezetes maratont teljesíthetünk.
Remélem segítettem valakinek. A rövid és közép távosoktól ezer bocs, ezeket a pályákat nem ismerem, de szerintem elég sok az átfedés.