Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!Jelentkezz be Regisztrálj
Világökörségek
Indította
kölyök8
, 2006. szeptember 19. 15:08
#841
Írta 2011. május 22. - 20:27
#842
Írta 2011. május 22. - 20:12
#843
Írta 2011. május 22. - 19:03
#844
Írta 2011. május 22. - 13:33
https://www.youtube.com/watch?v=Ou7NLJhXTRw
nade baszki az elsõ komment
tipical gypsy allergic reaction to hard work
#845
Írta 2011. május 22. - 13:01
#846
Írta 2011. május 22. - 10:51
#847
Írta 2011. május 22. - 08:19
#848
Írta 2011. május 22. - 08:13
A nagyon csinos matektanárnõ felír egy példát a táblára. Rövid szoknyát hord, és a nagy nyújtózkodásban a bugyija is kilátszik. Megfordul, látja, hogy Móricka nagyon mozgolódik a padban.
- Na, Móricka! Mennyi jött ki?
- Ennyi - mutatja Móricka a tenyerét -, de még jutott a padba is..
- Na, Móricka! Mennyi jött ki?
- Ennyi - mutatja Móricka a tenyerét -, de még jutott a padba is..
#849
Írta 2011. május 21. - 23:06
#850
Írta 2011. május 20. - 20:08
#851
Írta 2011. május 20. - 16:07
Jól rémlik.
"...hogy tudsz-e kegyelmezni, Úgy ahogy neked soha soha senki
S ha igen, hát jó leszel annak, Aki hagyja magát, mások is hagynak
Majd mindig, s Te ott állsz szelíden Hajnalban az utcán, és jól esik minden"
#852
Írta 2011. május 20. - 14:03
ha nem galvolgyi de valami olyasmi
nekem kern remlik
nekem kern remlik
NE ÍGY! NE ÍGY!
lor-inc g-boxx designer. . .sár. . .nem haldoklom, így élek. . .k.rva 3mm...
#853
Írta 2011. május 20. - 12:04
#854
Írta 2011. május 20. - 09:30
Csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérõt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérõt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hõmérõbõl kettõ, vekker...
- Sötétségmérõje is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettõl a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérõhelybemérõ.
- És mekkora a mérõ?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyû leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Elõbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás elõtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzõbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Elõször faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenor megbüntetheti.
- O is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenõr pontosan mit ellenõriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az elõbb nem találtuk itthon...
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérõt. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérõt?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra, villanyóra, hõmérõbõl kettõ, vekker...
- Sötétségmérõje is?
- Az nincs, de...
- Na látja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér ... ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda ... a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem szabad túlterhelni. Meg aztán ... maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De ... akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettõl a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérõhelybemérõ.
- És mekkora a mérõ?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek, a plombának, a hangszigetelésnek. Igy is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyû leolvasni, mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Elõbb-utóbb. És csak két hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás elõtt felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol, hogy elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzõbe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Elõször faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás ellenor megbüntetheti.
- O is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenõr pontosan mit ellenõriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék ... nem lehetne, hogy maguk nem találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az elõbb nem találtuk itthon...
"A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az ember feladja, akkor örökké fog tartani. "
#855
Írta 2011. május 20. - 02:24
#856
Írta 2011. május 19. - 16:47
#857
Írta 2011. május 19. - 14:05
Egy amerikai áruházban egy férfi egy fél fej salátát akar venni. Az eladó mondja neki, hogy nem lehet, de a férfi addig erõsködik, míg az eladó rááll, hogy megkérdezze a fõnököt a dologról.
Hátramegy a fõnökirodájába, és azt mondja neki:
- Ne haragudjon, uram, hogy zavarom, de egy f@szfej egy fél fej salátát akar venni...
- Ekkor meglátja, hogy ott áll mögötte a vevõ, és így folytatja:
- és ez az úr itt mögöttem megvenné a másik felét!
A fõnök persze érti, hogy mirõl van szó, elrendezik a vevõt, majd magához hívatja az eladót:
- Na, fiam, maga igen szépen kivágta magát a kutyaszorítóból!
Honnan jött?
- Minnesotából.
- Igen? És miért jött el onnan?
- Nincs ott semmi uram, csak kurvák, meg hokijátékosok.
- Tényleg?
Érdekes, a feleségem is minnesotai...
- Nem mondja, uram!!! És melyik csapatban játszott?
Hátramegy a fõnökirodájába, és azt mondja neki:
- Ne haragudjon, uram, hogy zavarom, de egy f@szfej egy fél fej salátát akar venni...
- Ekkor meglátja, hogy ott áll mögötte a vevõ, és így folytatja:
- és ez az úr itt mögöttem megvenné a másik felét!
A fõnök persze érti, hogy mirõl van szó, elrendezik a vevõt, majd magához hívatja az eladót:
- Na, fiam, maga igen szépen kivágta magát a kutyaszorítóból!
Honnan jött?
- Minnesotából.
- Igen? És miért jött el onnan?
- Nincs ott semmi uram, csak kurvák, meg hokijátékosok.
- Tényleg?
Érdekes, a feleségem is minnesotai...
- Nem mondja, uram!!! És melyik csapatban játszott?
A sebesség mindent megold.
#858
Írta 2011. május 19. - 12:00
Drága Apu
Berlin egy csodálatos város, az emberek kedvesek és nagyon jól érzem magam itt. De apa, szégyellem magam, hogy az egyetemre egy valódi-arany Ferrari 599 GTB –vel járok, mikor az összes tanár és tanulók vonattal járnak.
A fiad, Nasser
Nagyon szeretett Fiam!
Húsz millio dollár át lett utalva a kontódra.
Ne szégyenits minket!
Vegyél egy vonatot te is.
Szeretlek
Apu
Berlin egy csodálatos város, az emberek kedvesek és nagyon jól érzem magam itt. De apa, szégyellem magam, hogy az egyetemre egy valódi-arany Ferrari 599 GTB –vel járok, mikor az összes tanár és tanulók vonattal járnak.
A fiad, Nasser
Nagyon szeretett Fiam!
Húsz millio dollár át lett utalva a kontódra.
Ne szégyenits minket!
Vegyél egy vonatot te is.
Szeretlek
Apu