Öreg barátom, Mihály bácsi jutott eszembe.
Azt szokta mondani, hogy neki egy nõ nem elég, neki egyszerre négy kell! Egy, aki aláfekszik, és három, aki rásegíti.
Két barát horgászik egy tóban. Elõször fognak egy teáskannát, aztán egy fazekat, majd végül egy cipõ akad a horogra. Egymásra néznek, és az egyikük megszólal:
- Te, menjünk innen! Itt lakik lenn valaki.
20 évi házasság után megkérdi a székely asszony az urát:
- Te ember, vajon szeretsz-e még engem? Mert sosem mondod.
- Én egyszer megmondtam, ha változás van, majd szólok!
Két székely barkochbázik:
- Sündörödik?
- Lá.
- Hümdörödik?
- Lá.
- Penderedik?
- Lá.
- Akkor DNS molekula!
A székely gyerekek az iskolában a kijelentõ és a felszólító módot tanulják. A tanító példát mond:
- Van egy kijelentõ mondat: "A szekér elindul.". Áron, hogy lesz ebbõl felszólító mondat?
- Gyû, te!
A székely bácsi kimegy az udvarra. Kis idõ múlva bejön, és csupa víz a nadrágja. Az asszony megkérdezi tõle:
- Mi van, ember, ennyire esik?
- Nem, ennyire fúj!
Két székely beszélget:
- Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Miért, jobban van?
Anya a gyermekeihez:
- Mit gondoltok, mibõl telik apátoknak minden nap friss májra? Talán a kórboncnoki fizetésébõl?
Elmúltak a mézeshetek, az ifjú feleség panaszkodik az anyjának:
- Mama, megvolt az elsõ komoly veszekedés köztünk a Józsival!
- Nem baj, kislányom, ilyesmi minden házasságban elõfordul.
- Jó, jó, de mit csináljak a hullával?
- Móricka, a te nagypapád mi volt?
- Tüdõbeteg.
- Jó, de mit csinált?
- Köhögött.
- Hisz abból nem lehet megélni...
- Tudom, bele is halt.
szarok tudom de ez vót...