azért azt tegyük hozzá, hogy a jó hosszútáv- meg maratonfutók általában pocsék sprinterek. és azért ez valahol montiban is igaz: aki erõs, jó kondija van, de technikailag már nem annyira képzett, illetve nem tud hirtelen "sebességet" váltani és felpörögni, az azon a meredeken inkább tolja, minthogy sípoljon a tüdeje és kiugorjon a szíve, és szétcsapja magát az elején. utána meg nyomja neki erõbõl a laposabb szakaszokon...ez valahol taktika is, mert bizony akad, ahol gyorsabb és energiatakarékosabb kicsit erõltetettt tempóban feltolni (felrohanni..), mint szenvedve felmenni. tavalyelõtt Dunán leesett a markolatom (akkor még nem volt szarvam), és buktam egy hatalmasat...semmi baj nem lett, de utána elég nehéz volt tekerni. utól is ért a középtáv eleje -> meredek, saras lejtõ, a motoros felkapar valahogy, jön a középtáv elsõ. lepattant a bringáról, felrohan, visszaugrik, és megy tovább...és ugyanígy a többiek is...
szép dolog kitekerni mindent, de van, ahol gyorsabb a tolás. én pl emlékszem, hogy tavaly ott feltekertem Szilváson, mert csakazértis bebizonyítom magamnak...VV meg ott tolta mellettem, mindenféle megerõltetés nélkül, és közel egyenlõ sebeséggel haladtunk.