Itt van a kettõ összerakva.
http://scheerti.blog...agyar_paraszt_1Ma haladok estefelé a Lehel úton a Nyugati felé kényelmesen, karlógatva a külsõsávban, gengszterrap-et hallgatva, látom nõci lepacskerol a járdáról a zebrára, megállok, had menjen. Mellettem a belsõben a H2-es kb. 90-rõl állt meg csikorogva, mivel a gyalogos már az õ sávjában volt. Még azt sem mondhatja, hogy a porig ültetett kis autómmal eltakartam elõle a gyalogost. No, szerencsésen átért a nõci, haladunk tovább. Mivel kb. 800 méter után az én sávom kezdett elfogyni, gondoltam lassan be kellene sorolni a belsõbe. H2-es mellettem gurulászik (elõtte ugye még rém sürgõs volt neki valami), ha gyorsítok gyorsít, ha lassítok, hogy mögé soroljak be, lassít.

Mondom, egyem a kis ratyi szívedet, akkor index, és csorgunk át szépen, közelítve a nagy dobozkát egyre vészesebben. Nem tudom mi volt a terve, vagy mire gondolt, de valamikor kapcsolhatott, hogy az én autókámon eggyel több karc nem b*szik egy öltést sem, az õ ráktuggyamien gyöngyházszarját meg igen drágán sikerülne csak javítani, így kénytelen volt ráhúzódni a villamos síneket határoló betongömbõcökre, amin nagyon ronda hangja volt szegény autónak, aztán inkább megállt, és jobb belátásra tért. Szerencsére némi életösztön is szorulhatott belé, mert megelégedett némi dühödt villogással, majd amikor a Nyugatinál mellém ért, és átnézett trikóra vetkezett fizimiskámra, inkább nem szólt semmit. Balfék ugyebár. És vajon mi fájhatott neki ennyire? Hogy megálltam a zebránál, amin dekkolt egy gyalogos?
"...hogy tudsz-e kegyelmezni, Úgy ahogy neked soha soha senki
S ha igen, hát jó leszel annak, Aki hagyja magát, mások is hagynak
Majd mindig, s Te ott állsz szelíden Hajnalban az utcán, és jól esik minden"