Belépés
Felhasználó létrehozása
Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!Jelentkezz be Regisztrálj
Salzkammergut Trophy | Bad Goisern
Indította
adamm
, 2003. június 02. 22:25
#601
Írta 2011. május 23. - 10:38
Gabe84
-
- fórumtag
- 4.248 hozzászólás
fórumfüggõ
De távol vagyunk mi Európától. Fél 9 óta, a 4. levelet váltottam a nevezésekért felelõs hölggyel. Kedves, segítõkész. Bár azt nem érti, hogy 2 hete fizettünk és mégis offen mind a 4 fõ
"A fordulóig nyélen, utána ing, gatya"
Ugrás az oldal tetejére
#602
Írta 2011. május 19. - 08:07
Tondach
-
- fórumtag
- 586 hozzászólás
törzsvendég
Nagyon úgy fest,hogy betársulnék valahová utasnak,vagy pedig én vennék magam mellé két föt a saját autómba Salzra.
Érdekel valakit,vagy van hely még valahol?Békéscsabáról indulnék.
Érdekel valakit,vagy van hely még valahol?Békéscsabáról indulnék.
#603
Írta 2011. május 18. - 20:39
Gabe84
-
- fórumtag
- 4.248 hozzászólás
fórumfüggõ
A címe gondolom punti..., csak a rendszer bedobta a kettõspontot és p-t smiley-nak. Köszönöm.
"A fordulóig nyélen, utána ing, gatya"
#604
Írta 2011. május 18. - 15:26
marosv
-
- fórumtag
- 23 hozzászólás
vendég
Lehet, hogy láma vagyok, de nem találom hol tudok adatot módosítani a nevemnél. Egy ismerõs nevezett és a címemet meg a csapatom nevét is elírta. Esetleg egy email címet tudtok ahol lehet jelezni, hogy legyenek szívesek írják át (plusz még 3 klubtársam nevét rendeljék hozzá a csapathoz, ha már leszünk 4-en indulnánk a csapatversenyen is). Német, angol, magyar nyelvû mindegy
Elõre is kösz.
Suzanne Puntigam, õ intézi a Salz-i nevezéseket. Németül írj neki.
"Tourismusverband Inneres Salzkammergut
Suzanne Puntigam, Buchhaltung
Geschäftsstelle Bad Goisern
Kirchengasse 4, 4822 Bad Goisern am Hallstättersee
Tel.: +43 (6135) 8329-69 Fax: +43 (6135) 8329-74
mailto:puntigam@dachstein-salzkammergut.at"
Üdv Péter
#605
Írta 2011. május 18. - 11:23
Gabe84
-
- fórumtag
- 4.248 hozzászólás
fórumfüggõ
Lehet, hogy láma vagyok, de nem találom hol tudok adatot módosítani a nevemnél. Egy ismerõs nevezett és a címemet meg a csapatom nevét is elírta. Esetleg egy email címet tudtok ahol lehet jelezni, hogy legyenek szívesek írják át (plusz még 3 klubtársam nevét rendeljék hozzá a csapathoz, ha már leszünk 4-en indulnánk a csapatversenyen is). Német, angol, magyar nyelvû mindegy
Elõre is kösz.
Elõre is kösz.
"A fordulóig nyélen, utána ing, gatya"
#606
Írta 2011. május 08. - 10:33
zeezoltano
-
- fórumtag
- 6.068 hozzászólás
bentlakó
Nekm is emlékezetes volt a tavalyi Salz végre sikerült igaz csak a "B" táv, tavalyelõtt is próbálkoztam, de akkor a rendezõk adták fel. Nekem a legfontosabb tanulság hogy az ilyen egész napos Alpok-beli túrákhoz és maratonokhoz nem elég az itthoni racepak. Tavaly elõtti dermesztõen hideg versenyen szerintem én voltam az egyik legjobban felöltözött versenyzõ többen ki is nevettek az elõtte lévõ napon mikor meglátták hogy mennyi bringás ruhával készültem csak a téli cipõt hagytam otthon (azt is véletlenül és nem bántam volna ha viszem). Három nagyon emlékezetes pillanata volt számomra a tavaly elõtti versenynek, az elsõ 1100 méter magasan az elsõ mászáson hatalmas pelyhekben elkezdett szakadni a hó. A második szembesülni a sóbányához felvezetõ aszfalt út brutális meredeksége és mellette lévõ vízelvezetõ árokban száguldó víz látványa ami egy kisebb kõtõl is akár 2 méter magasra is fröcskölt. A harmadik a verseny lefújása után egy kis falú tûzoltó laktanyájában a sok irigykedõ tekintett a sporiktól amikor is kivettem egy teljesen száraz téli mezt a hátizsákomból.
A tavaly versenyen én nagyon szenvedtem a hõségtõl és nekem felüdülés volt a leszakadó ég engem az utólsó mászás alján kapott el és egybõl jobban ment a tekerés, az esõ kabátot is csak a hegy tetején vettem fel. Az esõben nagyon élveztem a száguldást lefelé itt volt egy érdekes számomra vidám momentum. Valahogy befröccsent a sár a szemüvegem belsejére ekkor megláttam két pályabírót és megálltam elõttük kb 20métere ekkor az egyikük oda szaladt hozzám és a fejem fölé tartotta az esernyõjét amíg megtöröltem a szemüvegem és ittam csak mosolyogni tudtam a kedvességén szándéka hiábavalóságán., mindenesetre mutatta a szervezõk hozzá állását. Innét már nem volt sok hátra és nagyon élveztem hogy már nincs kánikula az esõ, és a sár nem zavart sõt élveztem nem úgy ahogy a többiek az utolsó 25-30 km ment a legjobban. Sajnos idén nem tudok kijutni, de majd jövõre megint megyek:)
A tavaly versenyen én nagyon szenvedtem a hõségtõl és nekem felüdülés volt a leszakadó ég engem az utólsó mászás alján kapott el és egybõl jobban ment a tekerés, az esõ kabátot is csak a hegy tetején vettem fel. Az esõben nagyon élveztem a száguldást lefelé
itt volt egy érdekes számomra vidám momentum. Valahogy befröccsent a sár a szemüvegem belsejére ekkor megláttam két pályabírót és megálltam elõttük kb 20métere ekkor az egyikük oda szaladt hozzám és a fejem fölé tartotta az esernyõjét amíg megtöröltem a szemüvegem és ittam csak mosolyogni tudtam a kedvességén szándéka hiábavalóságán., mindenesetre mutatta a szervezõk hozzá állását. Innét már nem volt sok hátra és nagyon élveztem hogy már nincs kánikula az esõ, és a sár nem zavart sõt élveztem nem úgy ahogy a többiek az utolsó 25-30 km ment a legjobban. Sajnos idén nem tudok kijutni, de majd jövõre megint megyek:)
Amíg van más aki idegeskedjen helyettem, tegye meg az !
Ha nem kergeted az álmaid akkor csak vegetálsz!
Ha nem kergeted az álmaid akkor csak vegetálsz!
#608
Írta 2011. május 08. - 09:07
Mars
-
- fórumtag
- 527 hozzászólás
vendég
Némi kedvcsinálásnak álljon itt a tavalyi " sztorim" :
5 napot töltöttünk el Salzkammergutban, megannyi szép, és egyedi dolgot láttunk ezalatt. Voltunk kétezer feletti csúcson, hógolyóztunk pólóban, csúszdáztunk egy sóbányában a hegy gyomrában, és végig zarándokoltunk rengetek nevezetes szép helyet, mint Halstatt, Bad Ischl, vagy Bad Goisern. Mindennek a bemutatása, és elmesélése oldalakra nyúlna, így most inkább szigorúan a Trophy-ra koncentrálok, hátha ez jobban érdekli a tisztelt publikumot.
Tehát Salzkammergut Trophy 2010, extrém táv, vagyis 211,1 Km, 7125 méter szintemelkedés, szintidõ 16óra.
Sok éve vágyam tárgya ez a verseny, de idén végre összejött a gondos, és fél évre!! elõrelátó tervezés, és készülés miatt.
Tehát rajt szombaton hajnali 5 órakor! Zsebben két pótbelsõ, pumpa, 5 energiaszelet, és a telefon. Nyeregtáskában az imbusz, és foltkészlet. Ennyi! Rövid gatya, rövidmez, minimal pakk!
Rajt! Mint itthon egy OX versenyen, mindenki rakja nyélen. Mármint az elsõ sorokban. Én a mezõny elsõ harmadában helyezkedek, és nyugalomban kezdem meg a tempózást. Cél a pulzus 160 alatt tartása ahol csak lehet. 2Km sík után megkezdõdik a 11 mászásból az elsõ. Ez a nap leghosszabb egyben kijelölt emelkedõs szakasza, de koránt sem a legmeredekebb. Azért itt is mutatott 18%-ot néha a Polar!
Nem figyelek semmire, csak a pulzus. Mindenki nyugodt egyébként, nagyon kevés az erõlködõ, sietõ sporttárs! Mindenki tudja, hogy még hosszú a nap. Kisvártatva elszakadok Lacitól egy technikásabb tolós köves felfelén. Ekkor beérnek a Sólyom Team-es srácok ketten. Velük megyek az elsõ hegy tetejéig, majd lefelé elviharzanak, ahogy ezt vártam is. Itt már világos van, és felhõs az ég. Ez nagyon jól jön, mert az elõzõ 3 napban 30 fok feletti kánikulában készülõdtünk a versenyre. Lefelé tudatosul, hogy bizony külföldi ellenfeleim (és persze a magyarok 90%-a is) jobb nálam lefelé, ez nem lep meg. A jelenség nevezetesen úgy néz ki, hogy fourius fred-el, simán mennek a sotteren lefelé 80al, míg én kb. max 50el. Mondom nembaj, hoszú verseny, ez itt ma nem lefelé fog eldölni. Arról nem is beszélve, hogy én semmilyen kockázatot nem voltam hajlandó vállalni.
30Km elteltével leérünk Goisern környékére az elsõ két mászás után. Az egész versenyt egyébként úgy kell elképzelni, hogy Goisern egy központ, és innen csillagtúra szerûen megyünk fel az összes környezõ hegyre ( van amelyikre többször is)!
Szóval leérve jön egy éles jobbos, ahol elszalad alólam a bringa. No mondom ennek fele sem tréfa, megállok, és konstatálom, hogy elsõ defekt! Semmi pánik, nyugalom, szépen latex ki, és a külsõben már meg is találom a ludast, egy bovdennek 1 szála ált be a gumiba...Ennek az esélye elég kicsi volt, na de túlvagyunk ezen is. Közben nézem a sporttársakat, nagyon sokan elmennek a 10perces szerelés alatt. Közöttük Hédi is, és mint utóbb kiderült Laci is itt ért utol, és ment is tovább.
Ezt követõen szépen nyugodtan terhelem tovább, kínosan figyelve a pulzust, amely gyönyörûen mozog 140-160 között, és csak ritkán megy feljebb. Ennek nagyon örülök, mert úgy tûnik bevált az elvégzett edzésmunka.
Innentõl kezdve sorban hódítom meg a hegyeket, lejtõzök hol élvezettel, hol kicsit tolva. A pályán 14 frissítõ állomás volt elhelyezve. Mindegyiknél megállok, kulacstöltésre. Mindig izo bitte! Közben legurítok egy-két pohár izo-víz fröccsöt, és elmarkolok a terülj terülj asztalkámról egyetlen dolgot. Nagy volt a habzsidõzsi a frissítõkön, volt szendvics többféle, pogácsa, puszedli, sóskifli, briós, banán, alma, többféle izó, kóla, radler, és még olyan termék is amirõl nem is tudtam mi az.
Idõközben kisütött a nap, 35 fok is volt, remek! Sokat fotoszintetizáltam, és keveset ettem, ahogy mindig is szoktam, viszont nagyon sokat ittam!
A hatodik hegy elég nehéznek bizonyult. Ez mind szintben, mind kilométerben a táv felét jelentette már. Nagyon boldogan, és nyugalomban tekertem meg ezt is. Arról nem is beszélve, hogy itt jött el az ideje a rajtoló mûvészek végleges bekebelezésére. Aki eddig felfelé lemaradt, de lefelé be tudott érni, az eddigre már annyira elkészül erejével, hogy az ezt követõ lefelék tömkelege ellenére sem értek utol soha többé. Ez a momentum még a történet végén lesz nagyon fontos!
Elérkeztünk a 130. kilométerhez. Ezen a ponton fogom be Lacit! Igen! 100 kilométer kellett ahhoz, hogy egy 10 perces defet után felérjek! Még, hogy hosszútávon nem számít a technikai baki....dehogynem! Következett a Halstatti tó kerülése, melyet már csütörtökön bejártunk, így tudatosan lehetett neki kenni. Rakom neki egyenletesen, de lendületesen, mert tudom, hogy menni kell, ha akarom a teljesítést, márpedig akartam nagyon! Laci ezen a ponton enged el, jobb is, ha mindenki a saját tempóját hajtja!
Körbeérve megkezdjük " a nap" mászását! Igen, 155Km után!! Brutál, ez tényleg! Kezdõdik egy 3km-es mászással, átlag 18%, sok helyen 23!!És megy! Pulzus a helyén, pörgetem csörlõn, és vidámkodok magamban! Elöl 22-36 hátul 11-34! Kellett a 22 elõre, jó döntés volt! Kösz a tippért Balázs Úrnak! 2500méter megtétele után felérünk a sóbányához, amely elõtti füves-saras terület le van szõnyegezve! Igen kérem! Mert itt nem a szívatás a lényeg, a terepi adottságok kínálnak így is rendesen! Nade az utolsó 500méter a csúcsig. Aszfalt, aha, csak épp 35%-os!! Bevallom, itt egy métert sem tekertem, hanem toltam, és azzal küszködtem, hogy az országúti cipõmmel ne essek pofára...
Innen megváltó lefelé következik. És már csak két hegy van hátra! Igaz most jön a legmagasabb 1500as csúcs, de már csak kettõ, meglesz! Könyvelem el magamban boldogan, és haladok még mindig 150 körüli pulzuson, minden gond nélkül! Csodás!
Na és akkor itt kezdõdik a jórész...Megkezdem a mászást, és ezzel egy idõben az esõ is rákezd! Esõ aha....Dézsából, nagyon durván. A dolog úgy nézet ki, hogy a polar 35 fokot mutat, majd két perc múlva 15öt! De én csak kurbllizok felfelé csendes magányomban, és hessegetem el a rossz gondolatokat! Nem látok semmit, a szemüveg párás, törölni nem lehet, fröcsög a sotterlé. 50 méteres fenyõk között kígyózik az út, benne a felhõben. Ez azért érdekes, mert különösen érdekes érzés, mikor melletted villámlik, és nem feletted. Kicsit bevoltam tojva, meg kell mondjam! Az ezt kísérõ hangjelenség sem volt gyenge ám! Annyira esik, hogy tellik a mez zseb vizzel...ilyet (sem) én még soha!
Gyorsan megállok mert menet közben nem bírok szeletet bontani vakon, betolom, és megyek is tovább! Ekkor felkiált mögöttem egy magyar hang! " ÁÁÁÁÁ basszus, várj meg, megyek utánad!"
Itt szeretnék pár gondolatot szentelni Kemenczei Ábelnek, a Tatanka Team versenyzõjének! Felért rám, és ettõl kezdve nem hagyott el, pedig erõsebb volt, nem is kevéssel! Ettõl kezdve beszélgettünk, tartotta bennem, én pedig benne a lelket a szakadó esõben, ez nagyon fontos momentum volt, és ezúton is köszönöm Neki!!
Itt mutatkozik meg a minimal pakk hátránya! Kellett volna az az esõkabát, de nagyon! Felfelé menet bekanyarodunk egy zúgóhoz, nagyon bõvizû, de szerencsére, csak 200métert haladunk benne. 5 fok volt itt, nocomment. Irdatlan gyors frissítés, és tova. Felérünk, nagyon sok embert elõzünk! Itt kis fennsík, majd lefelé. Annyira hideg volt, és annyira fáztam, hogy kezem remegése rángatta a kormányt....De a lefelé felénél elállt az esõ! Megváltás! Egybõl elmúlik a remegés, és jön a melegérzet, emelkedik a hõmérséklet! Így elég jó állapotban érünk Gosau tóhoz, ahonnan kis aszfaltos lefelé vágtatás után jobb, frissítés, és jön az utolsó mászás! Igen, az utolsó! A frissítõn Laci anyukája kérdezi, hogy Õ hol van. Megnyugtatásául közlöm, hogy mindjárt jön, csak kicsit leakadt a hegyen. Mint késõbb kiderült úgy értette, hogy fent akadt a hegyen, és nemkicsit lett ideges...bocsi:)
Az utolsó hegy tetszik, pedig újra szakad az esõ. Viszont itt már nem megyünk olyan magasra, nincs kihûlés, így élvezem, és a pulzus még mindig oké, semmi bajom, és néhol még a 36os tálat is bõszen forgatom. Számtalan embert elõzünk itt is, de ahogy az lenni szokott, lefelé felérnek. El is neveztem Õket sotter rakétának! Dehogy osztrák létükre, hegyek között felnõve a lefelékre gyúrnak, és felfelé lényegesen lassabbak egy magamfajta alföldi gyerekhez képest, ezt nem nagyon értem! Még jön egy neccesebb lefelé, de megvan, mert ezt meg szerdán jártuk be! Ezután produkálom a nap egyetlen eltévedését, amely kb. 200m kitérõ, és végén vaskapuval végzõdik. Itt emelném ki, hogy a biztosítás, kijelölés, elsõrangú volt! Minden necces részen, alul-felül mentõ, és a lefelében 200m-enként pálya bitosítók, vákumággyal! Sajnos ahogy láttam elég sokat használták is õket.
Leérve még egy kis dimbidombi, és jön a 10km-es tábla! Ing-gatya, mert szorít a határidõ. Aszfalton 40el, mindenki leakad, a sotterrakéták is! Goisernben még egy kis kavargálás, nagyon sötét volt már, nem hiányzott. Csukd be a szemed, és bringázz....na olyan volt. De kiérek, és a fõtéren találom magam. Kerüljük a tömböt, hogy jó irányból haladjunk be a célegyenesbe. Itt még egy embert megfogok:) Majd FINISH!! Este, 20:37, vagyis 23 perccel a szintidõn még belül! Tömött sorok még ekkor is, az esõ pont nem esik, remek csodás érzés a célba érkezés! Chip le, és máris kapom az igazoló lapot, hogy SURVIVOR lettem, és mehetek a megérdemelt gúnyámért!
Nos és akkor a számok:
216,8Km!
143 AVG
15:37
580 nevezõ a hosszútávon, és kb. 230 teljesítõ!! No ezért volt lényeges, hogy a féltávnál elhullottak sosem értek már fel!
Részemrõl abszolút 196. kategória 35.!
13,5 liter elfogyasztott folyadék!
5 energia szelet, és minden frissítõn egy valami!
Köszönet:
Anyunak és Apunak minden támogatásért!
Kemenczei Ábelnek minden segítségért, és hogy együtt mentünk attól kezdve! Õ is SURVIVOR lett, gratulálok!
A probikenak, és a várkerékpárnak a segítségért!
Neruda Nándornak és a Hugo Bike-nak a szüntelen, és állandó segítségért! Nélkülük a bringám nem is gurult volna!
Geri
5 napot töltöttünk el Salzkammergutban, megannyi szép, és egyedi dolgot láttunk ezalatt. Voltunk kétezer feletti csúcson, hógolyóztunk pólóban, csúszdáztunk egy sóbányában a hegy gyomrában, és végig zarándokoltunk rengetek nevezetes szép helyet, mint Halstatt, Bad Ischl, vagy Bad Goisern. Mindennek a bemutatása, és elmesélése oldalakra nyúlna, így most inkább szigorúan a Trophy-ra koncentrálok, hátha ez jobban érdekli a tisztelt publikumot.
Tehát Salzkammergut Trophy 2010, extrém táv, vagyis 211,1 Km, 7125 méter szintemelkedés, szintidõ 16óra.
Sok éve vágyam tárgya ez a verseny, de idén végre összejött a gondos, és fél évre!! elõrelátó tervezés, és készülés miatt.
Tehát rajt szombaton hajnali 5 órakor! Zsebben két pótbelsõ, pumpa, 5 energiaszelet, és a telefon. Nyeregtáskában az imbusz, és foltkészlet. Ennyi! Rövid gatya, rövidmez, minimal pakk!
Rajt! Mint itthon egy OX versenyen, mindenki rakja nyélen. Mármint az elsõ sorokban. Én a mezõny elsõ harmadában helyezkedek, és nyugalomban kezdem meg a tempózást. Cél a pulzus 160 alatt tartása ahol csak lehet. 2Km sík után megkezdõdik a 11 mászásból az elsõ. Ez a nap leghosszabb egyben kijelölt emelkedõs szakasza, de koránt sem a legmeredekebb. Azért itt is mutatott 18%-ot néha a Polar!
Nem figyelek semmire, csak a pulzus. Mindenki nyugodt egyébként, nagyon kevés az erõlködõ, sietõ sporttárs! Mindenki tudja, hogy még hosszú a nap. Kisvártatva elszakadok Lacitól egy technikásabb tolós köves felfelén. Ekkor beérnek a Sólyom Team-es srácok ketten. Velük megyek az elsõ hegy tetejéig, majd lefelé elviharzanak, ahogy ezt vártam is. Itt már világos van, és felhõs az ég. Ez nagyon jól jön, mert az elõzõ 3 napban 30 fok feletti kánikulában készülõdtünk a versenyre. Lefelé tudatosul, hogy bizony külföldi ellenfeleim (és persze a magyarok 90%-a is) jobb nálam lefelé, ez nem lep meg. A jelenség nevezetesen úgy néz ki, hogy fourius fred-el, simán mennek a sotteren lefelé 80al, míg én kb. max 50el. Mondom nembaj, hoszú verseny, ez itt ma nem lefelé fog eldölni. Arról nem is beszélve, hogy én semmilyen kockázatot nem voltam hajlandó vállalni.
30Km elteltével leérünk Goisern környékére az elsõ két mászás után. Az egész versenyt egyébként úgy kell elképzelni, hogy Goisern egy központ, és innen csillagtúra szerûen megyünk fel az összes környezõ hegyre ( van amelyikre többször is)!
Szóval leérve jön egy éles jobbos, ahol elszalad alólam a bringa. No mondom ennek fele sem tréfa, megállok, és konstatálom, hogy elsõ defekt! Semmi pánik, nyugalom, szépen latex ki, és a külsõben már meg is találom a ludast, egy bovdennek 1 szála ált be a gumiba...Ennek az esélye elég kicsi volt, na de túlvagyunk ezen is. Közben nézem a sporttársakat, nagyon sokan elmennek a 10perces szerelés alatt. Közöttük Hédi is, és mint utóbb kiderült Laci is itt ért utol, és ment is tovább.
Ezt követõen szépen nyugodtan terhelem tovább, kínosan figyelve a pulzust, amely gyönyörûen mozog 140-160 között, és csak ritkán megy feljebb. Ennek nagyon örülök, mert úgy tûnik bevált az elvégzett edzésmunka.
Innentõl kezdve sorban hódítom meg a hegyeket, lejtõzök hol élvezettel, hol kicsit tolva. A pályán 14 frissítõ állomás volt elhelyezve. Mindegyiknél megállok, kulacstöltésre. Mindig izo bitte! Közben legurítok egy-két pohár izo-víz fröccsöt, és elmarkolok a terülj terülj asztalkámról egyetlen dolgot. Nagy volt a habzsidõzsi a frissítõkön, volt szendvics többféle, pogácsa, puszedli, sóskifli, briós, banán, alma, többféle izó, kóla, radler, és még olyan termék is amirõl nem is tudtam mi az.
Idõközben kisütött a nap, 35 fok is volt, remek! Sokat fotoszintetizáltam, és keveset ettem, ahogy mindig is szoktam, viszont nagyon sokat ittam!
A hatodik hegy elég nehéznek bizonyult. Ez mind szintben, mind kilométerben a táv felét jelentette már. Nagyon boldogan, és nyugalomban tekertem meg ezt is. Arról nem is beszélve, hogy itt jött el az ideje a rajtoló mûvészek végleges bekebelezésére. Aki eddig felfelé lemaradt, de lefelé be tudott érni, az eddigre már annyira elkészül erejével, hogy az ezt követõ lefelék tömkelege ellenére sem értek utol soha többé. Ez a momentum még a történet végén lesz nagyon fontos!
Elérkeztünk a 130. kilométerhez. Ezen a ponton fogom be Lacit! Igen! 100 kilométer kellett ahhoz, hogy egy 10 perces defet után felérjek! Még, hogy hosszútávon nem számít a technikai baki....dehogynem! Következett a Halstatti tó kerülése, melyet már csütörtökön bejártunk, így tudatosan lehetett neki kenni. Rakom neki egyenletesen, de lendületesen, mert tudom, hogy menni kell, ha akarom a teljesítést, márpedig akartam nagyon! Laci ezen a ponton enged el, jobb is, ha mindenki a saját tempóját hajtja!
Körbeérve megkezdjük " a nap" mászását! Igen, 155Km után!! Brutál, ez tényleg! Kezdõdik egy 3km-es mászással, átlag 18%, sok helyen 23!!És megy! Pulzus a helyén, pörgetem csörlõn, és vidámkodok magamban! Elöl 22-36 hátul 11-34! Kellett a 22 elõre, jó döntés volt! Kösz a tippért Balázs Úrnak! 2500méter megtétele után felérünk a sóbányához, amely elõtti füves-saras terület le van szõnyegezve! Igen kérem! Mert itt nem a szívatás a lényeg, a terepi adottságok kínálnak így is rendesen! Nade az utolsó 500méter a csúcsig. Aszfalt, aha, csak épp 35%-os!! Bevallom, itt egy métert sem tekertem, hanem toltam, és azzal küszködtem, hogy az országúti cipõmmel ne essek pofára...
Innen megváltó lefelé következik. És már csak két hegy van hátra! Igaz most jön a legmagasabb 1500as csúcs, de már csak kettõ, meglesz! Könyvelem el magamban boldogan, és haladok még mindig 150 körüli pulzuson, minden gond nélkül! Csodás!
Na és akkor itt kezdõdik a jórész...Megkezdem a mászást, és ezzel egy idõben az esõ is rákezd! Esõ aha....Dézsából, nagyon durván. A dolog úgy nézet ki, hogy a polar 35 fokot mutat, majd két perc múlva 15öt! De én csak kurbllizok felfelé csendes magányomban, és hessegetem el a rossz gondolatokat! Nem látok semmit, a szemüveg párás, törölni nem lehet, fröcsög a sotterlé. 50 méteres fenyõk között kígyózik az út, benne a felhõben. Ez azért érdekes, mert különösen érdekes érzés, mikor melletted villámlik, és nem feletted. Kicsit bevoltam tojva, meg kell mondjam! Az ezt kísérõ hangjelenség sem volt gyenge ám! Annyira esik, hogy tellik a mez zseb vizzel...ilyet (sem) én még soha!
Gyorsan megállok mert menet közben nem bírok szeletet bontani vakon, betolom, és megyek is tovább! Ekkor felkiált mögöttem egy magyar hang! " ÁÁÁÁÁ basszus, várj meg, megyek utánad!"
Itt szeretnék pár gondolatot szentelni Kemenczei Ábelnek, a Tatanka Team versenyzõjének! Felért rám, és ettõl kezdve nem hagyott el, pedig erõsebb volt, nem is kevéssel! Ettõl kezdve beszélgettünk, tartotta bennem, én pedig benne a lelket a szakadó esõben, ez nagyon fontos momentum volt, és ezúton is köszönöm Neki!!
Itt mutatkozik meg a minimal pakk hátránya! Kellett volna az az esõkabát, de nagyon! Felfelé menet bekanyarodunk egy zúgóhoz, nagyon bõvizû, de szerencsére, csak 200métert haladunk benne. 5 fok volt itt, nocomment. Irdatlan gyors frissítés, és tova. Felérünk, nagyon sok embert elõzünk! Itt kis fennsík, majd lefelé. Annyira hideg volt, és annyira fáztam, hogy kezem remegése rángatta a kormányt....De a lefelé felénél elállt az esõ! Megváltás! Egybõl elmúlik a remegés, és jön a melegérzet, emelkedik a hõmérséklet! Így elég jó állapotban érünk Gosau tóhoz, ahonnan kis aszfaltos lefelé vágtatás után jobb, frissítés, és jön az utolsó mászás! Igen, az utolsó! A frissítõn Laci anyukája kérdezi, hogy Õ hol van. Megnyugtatásául közlöm, hogy mindjárt jön, csak kicsit leakadt a hegyen. Mint késõbb kiderült úgy értette, hogy fent akadt a hegyen, és nemkicsit lett ideges...bocsi:)
Az utolsó hegy tetszik, pedig újra szakad az esõ. Viszont itt már nem megyünk olyan magasra, nincs kihûlés, így élvezem, és a pulzus még mindig oké, semmi bajom, és néhol még a 36os tálat is bõszen forgatom. Számtalan embert elõzünk itt is, de ahogy az lenni szokott, lefelé felérnek. El is neveztem Õket sotter rakétának! Dehogy osztrák létükre, hegyek között felnõve a lefelékre gyúrnak, és felfelé lényegesen lassabbak egy magamfajta alföldi gyerekhez képest, ezt nem nagyon értem! Még jön egy neccesebb lefelé, de megvan, mert ezt meg szerdán jártuk be! Ezután produkálom a nap egyetlen eltévedését, amely kb. 200m kitérõ, és végén vaskapuval végzõdik. Itt emelném ki, hogy a biztosítás, kijelölés, elsõrangú volt! Minden necces részen, alul-felül mentõ, és a lefelében 200m-enként pálya bitosítók, vákumággyal! Sajnos ahogy láttam elég sokat használták is õket.
Leérve még egy kis dimbidombi, és jön a 10km-es tábla! Ing-gatya, mert szorít a határidõ. Aszfalton 40el, mindenki leakad, a sotterrakéták is! Goisernben még egy kis kavargálás, nagyon sötét volt már, nem hiányzott. Csukd be a szemed, és bringázz....na olyan volt. De kiérek, és a fõtéren találom magam. Kerüljük a tömböt, hogy jó irányból haladjunk be a célegyenesbe. Itt még egy embert megfogok:) Majd FINISH!! Este, 20:37, vagyis 23 perccel a szintidõn még belül! Tömött sorok még ekkor is, az esõ pont nem esik, remek csodás érzés a célba érkezés! Chip le, és máris kapom az igazoló lapot, hogy SURVIVOR lettem, és mehetek a megérdemelt gúnyámért!
Nos és akkor a számok:
216,8Km!
143 AVG
15:37
580 nevezõ a hosszútávon, és kb. 230 teljesítõ!! No ezért volt lényeges, hogy a féltávnál elhullottak sosem értek már fel!
Részemrõl abszolút 196. kategória 35.!
13,5 liter elfogyasztott folyadék!
5 energia szelet, és minden frissítõn egy valami!
Köszönet:
Anyunak és Apunak minden támogatásért!
Kemenczei Ábelnek minden segítségért, és hogy együtt mentünk attól kezdve! Õ is SURVIVOR lett, gratulálok!
A probikenak, és a várkerékpárnak a segítségért!
Neruda Nándornak és a Hugo Bike-nak a szüntelen, és állandó segítségért! Nélkülük a bringám nem is gurult volna!
Geri
#609
Írta 2011. május 06. - 20:08
Gabe84
-
- fórumtag
- 4.248 hozzászólás
fórumfüggõ
Arra, hogy eddig a leghosszabb táv, amit életemben terepen tekertem az a Duna Maraton rövid táv. ~ 35 km ~ 900 m szintkülönbség. Idén eddig egyszer jártam terepen... Mondjuk nekem a hosszú emelkedõk (mint a Salz-on) fekszenek, a fel-le-fel-le dolog sokkal jobban fáraszt. A vége állítólag egész jó kis terep, azt élvezni fogom
"A fordulóig nyélen, utána ing, gatya"
#610
Írta 2011. május 06. - 15:08
dagatt
-
- fórumtag
- 1 hozzászólás
újonc
#611
Írta 2011. május 02. - 10:08
Gabe84
-
- fórumtag
- 4.248 hozzászólás
fórumfüggõ
Neveztem a D távra (54 km), érdekes lesz
"A fordulóig nyélen, utána ing, gatya"
#612
Írta 2011. április 11. - 18:59
MSONAJ
-
- fórumtag
- 1.462 hozzászólás
törzsvendég
Csõ!
Naugye megy ez!
Szállás az necces! Az most kellene foglalni,vagy camping!
Naugye megy ez!
Szállás az necces! Az most kellene foglalni,vagy camping!
Team Heavy Pedál Szeged
#613
Írta 2011. április 08. - 21:21
Tondach
-
- fórumtag
- 586 hozzászólás
törzsvendég
Meg van a nevezésem,státusz:fizetve!
Jani!Akkor megyünk együtt?Csatlakozunk valahol az autópályán!?
Jahh,kéne szállás!
Jani!Akkor megyünk együtt?Csatlakozunk valahol az autópályán!?
Jahh,kéne szállás!
#614
Írta 2011. április 05. - 07:03
MSONAJ
-
- fórumtag
- 1.462 hozzászólás
törzsvendég
Érdeklõdnék, hogy valakinél lenne-e 1 hely a kocsiban részmre, kösziköszi
Szállásod van?
Team Heavy Pedál Szeged
#615
Írta 2011. április 03. - 11:18
Kimura
-
- fórumtag
- 108 hozzászólás
vendég
#616
Írta 2011. március 15. - 20:09
Hosi
-
- jóváhagyásra váró
- 431 hozzászólás
törzsvendég
Feleségem most szólt hogy a "gugli átment németbe" 
#617
Írta 2011. március 15. - 15:24
Hosi
-
- jóváhagyásra váró
- 431 hozzászólás
törzsvendég
Explorer-ben csináltam, a nyelvi preferenciák között az elsõ helyre rakva a németet vagy osztrákot. Így sikerült, bár az on-line fizetés még így sem. Na mind1, majd bankból utalom.
Valaki meg tudná mondani mit kell a közleménybe írni? (azon a lapon átsiklottam)
Valaki meg tudná mondani mit kell a közleménybe írni? (azon a lapon átsiklottam)
#618
Írta 2011. március 14. - 20:10
MSONAJ
-
- fórumtag
- 1.462 hozzászólás
törzsvendég
Sziasztok!
Ha valakinek sikerült az online-regisztráció, írja le, legyen olyan kedves, mi a titka.
A születési dátum kitöltésénél mindig eltolja a számokat. Már 4 levelet váltom a support-tal.
Köszi:
Tomee
Nincs titok...nekem minden rendben ment...
bár csak 2 hónap múlva jelent meg a befizetés a honlapon...
Team Heavy Pedál Szeged
#619
Írta 2011. március 14. - 02:03
team70
-
- fórumtag
- 3 hozzászólás
újonc
#620
Írta 2011. március 13. - 16:05
Tomee142857
-
- fórumtag
- 9 hozzászólás
új vendég
Megvan a megoldás - bár nem a support-tól.
A böngészõ beállításánál hozzá kell adni az angol vagy német nyelvet. Így mûködik és nem tolja el a számokat a születési dátumnál.
A böngészõ beállításánál hozzá kell adni az angol vagy német nyelvet. Így mûködik és nem tolja el a számokat a születési dátumnál.
