Cikk a Magyar Hírlapban:
Határozott képtelenség
Álláspont
Gyávák. Baranya fõvárosában így minõsített tegnap a nép. És bár a pécsi
közgyûlési terem karzatán zajongók természetszerûleg nem képviselték a
városlakók összességét, mégis a többség véleményét fogalmazták meg. Vagyis
a protestálók a köznép ítéletét mondták ki. A márciusban megtartott helyi
népszavazáson ugyanis a szavazók többsége elutasította a Tubesre tervezett
radar építését. A voksolás, bár az alacsony részvétel miatt érvénytelen
lett, a közhangulatot és közakaratot pontosan érzékeltette.
Vélnénk, egy magára valamit is adó képviselõ-testület ezek után mindent
megtesz, hogy érvényt szerezzen a közösségi akaratnak. Tegnap viszont a
közgyûlési tagok jó része, jelesül a többséget alkotó szocialista és
szabad demokrata városatyák szembeköpték az õket delegálókat. Látszólag
persze nem, hisz’ dehogy is voksoltak õk a radar mellett. Ám ellene
sem. Két ember kivételével távol maradtak az ülésrõl, így az nem is
dönthetett semmirõl. Képtelen helyzetet teremtett a különös "véletlen"
szülte határozatképtelenség: látványosan mutatta meg, ki mellett is állnak
a képviselõk. Nem a pécsiek oldalán.
A megnyitása után rögvest be is rekesztett rendkívüli közgyûlés arról volt
hivatott dönteni, hogy elrendeljék-e a változtatási tilalmat a katonai
radar helyszínére. Ha ez megtörténik, jó ideig nem épülhet semmi a
Tubesen. A bal-
liberálisok távolmaradásával meghiúsult a döntés, egyszersmind
megköttetett a kormány és a városvezetés paktuma. A lábukkal szavazók a
kormányzat iránti lojalitásukat – értsd: szervilizmusukat –
igazolták. És eközben feláldozták a helyi érdekek, értékek képviseletét.
Vagy feladták. Vagy eladták. Tessék választani.
A változtatási tilalom még esélyt adott volna a városnak. E nélkül viszont
szinte semmi eszköze nem maradt. A tubesi radar, ha csoda nem történik, a
város fölött "ékeskedik" majd. Árnyéka súlyosan vetül a koalíciós városi
képviselõk tisztességére. És 2010-ben vélhetõen maga alá temeti a gyávaság
bizonyítványát magáról kiállító képviseleti többséget, amelynek még arra
sem volt mersze, hogy döntését nyíltan vállalja.
Amikor a polgármester a szocialista képviselõk távol maradását hivatalos
programjaikkal, egyéb elfoglaltságukkal indokolta, a karzat közönsége
kisebb csoda tanúja lehetett: nem szakadt le a plafon. A szocialista
városfõ egyébként azt is mondta: kitartanak a jogkövetõ magatartás
mellett. Azok után, hogy a koalíció tagjai szabotálták a munkát, hogy
megszegték esküjüket, hogy cinkosok lettek a jogsértésben, bizony nem kis
bátorság kellett ehhez a mondathoz. És nem kevés ostobaság.