köszi köszi
Oly sok idõ megy el formaságra,
az embernek nincsen is élettere.
Mint ez a gondolat a szótagszámba,
napjaidba, lám, nem férek bele.
Még a magányhoz is jóval több kell,
édeskevés tizenegy-két szótag.
A szerelem ritka prímszám, kettõnkkel
elsõre nem tûnik oszthatónak.
Nem vagyok én egy kimondott gépész,
ámbár lelkileg, ha bontok szárnyat,
jön, s keresztbe húz mindent az épész,
rideg törtjele a boldogságnak.
Nézd, egy kétváltozós egyenletben,
ha kivonod magad, úgy minden borul:
csak ülünk itt, mint két ismeretlen,
ix és ipszilon megoldatlanul.
De várj, feladnunk nem kell azonnal,
azt mondják, egyre tágabb lesz a tér,
s a mi életünk is, mint két vonal
a végtelenben talán összeér.
Kit kitettek, mint egy zárójelet,
ha írni nem is, számolni megtanul.
A végeredmény: maradnék veled,
én maradnék maradéktalanul.
holnap szobában Ragyogás nézés
után ameg Ludmilla szenesben
mai ajándék a kábrió helyett reggeltõl 3/4 8ig óán ülök...
u.i: menniyre gáz jobbkormányos autót vezetni?
“A dizájndrogtól lassacskán már minden spanom mizantróp”
66 rc3-ast cserélnék lyrik vagy 36ra