megszólítva érzem magam tetoválás-ügyben, ugyanis viszonylag nagy minta van rajtam. senkivel nem vitatkozva elmondanám a következõket:
-ha a divatozás azt jelenti, hogy azért készült, hogy tetsszek az embereknek, nem ott lenne, ahol van. az aktuális nõmön kívül kb. senki nem látta még, esetleg a család.
-igen, határozottan kifejezi a kulturális hovatartozásomat , és annál sokkal többet. (nem, nem rovásírás...)
-a törzsi indíttatást akkor kérjétek számon, ha majd törzsekben élünk.
-számos tetovált nõvel volt dolgom, egy részük vadállat volt, másik részük nem. egy részüknek jól állt a tetoválás, a többinek meg nem.
-nem tekintem a testemet védett mûemléknek, és hidegen hagy, hogy más hogy tekint rá, vagy a sajátjára.
egyébként nem értem, a divat miért "csak" divat. aki így fogalmaz, nem õszinte önmagához. tényleg elég trendik a csajok a képeken, valószínûleg két év alatt lett annyi tetoválásuk, amennyi egy bennszülött maorinak ötvenéves korára, és nem is hordoznak semmiféle mögöttes jelentéstartalmat. és akkor mi van?
én õszintén elfogadom, hogy valaki idegenkedik a tetoválástól, de mikor elkezdi megindokolni, hogy miért nincsen létjogosultsága a mai korban/társadalomban, rendszerint elkezd féligazságokkal, meg logikai ellentmondásokkal érvelni. azt meg, hogy az emberi test mennyire örök, majd megdumáljuk nyolcvan év múlva.
a pinabicaj undorító.