Dave:
Pedig nem sokból tart lehúzódni, hogy eltudd engedni. Ha van rá hely, bemegyek két autó közé, elengedem és elõzök tovább.
természetesen én is ezt teszem, de nagyon sok esetben van olyan akár pályán, akár városban, hogy nem tudok csak úgy hipphopp kimenni a külsõ sávba, hogy elengedjem (tele a sáv, nincs helyem; vagy éppen egy futár/bringás rakja neki a külsõ sávban városban, és bár tudom, hogy elférnénk egymás mellett, de nem akarom hirtelen ráhúzni az autót, nehogy megijedjen vagy éppen váratlan mozdulatot csináljon - nem tudhatom, mennyire figyel rám vagy éppen mikor kanyarodik balra)...szóval sok olyan eset van, amikor nem tudok úgy kimenni külsõ sávba, és elengedni, hogy amikor õ mögém ér, akkor már mehessen is tovább - és amint meg rámér, egybõl nekiáll villogni meg balra indexelni meg rám mászik, hogy engedjem el.
na, ez a bunkóság - én nem fogok egy olyan sávváltást csinálni, ami félrevezetheti/megijesztheti a többi közlekedõt, vagy akár nekem ne lenne elég követési távolság az elõzõtõl annak egy hirtelen fékezése esetén.
mondjuk minap volt olyan kedves egy köcsögarcú, hogy bár tele volt az Egér útnál az autópályafelhajtó, de õ a tök üres autópályán mégsem ment egy sávot beljebb, hogy kiengedjen minket, hanem direkt még lassított is, hogy nehogy ki tudjunk menni - pedig amúgy hosszú az a felhajtósáv...kicsit rámásztam utána, aztán elõzés közben meg beálltam mellé (nem, nem akadályoztam senkit, mint mondtam, alig volt forgalom abban a két sávban). kicsit meglepõdött, amikor õ utolért egy lassabb autóst, akart volna elõzni, de nem engedtem ki, csak amikor már kezdett ideges lenni. szerintem ahhoz csak minimális intelligencia kell, hogy ha az ember látja, hogy felhajtósáv lesz és jönnek rajta autók, akkor egy sávot beljebb menjen, ha lehetõsége van rá. segíti azt is, aki becsatlakozik, meg neki se kell lassítania...