Hát ez a 24 mindenképp más volt, mint az eddigiek.
Esõben mentünk fel Pestre, de mire a táborba értünk elállt az esõ, a felhõk viszont maradtak.
Az verseny elõtti tesztkörünk során sejtettük, hogy nem lesz egy leányálom ez a verseny. A pálya ragadt, szmöttyös volt az egész. A kerítésen kívüli köves, gyökeres lefelét kivették, és egybõl ráfordítottak minket az emelkedõre, ami az egyetlen agyagos rész volt a pályán. Lehetetlen volt tekerni, és gyalogosan is nagyon csúszott. Miközben toltad a kerót, akkor is telement a hátsókerék sárral, annyira, hogy alig forgott el a kerék. Így az egész pálya kb. szintben ment és az egyetlen emelkedõ meg tolós volt. Guszti kezdte a sort nálunk, 2 16 perces körrel, utána én jötten 2 14-es körrel. És minden következõ, minimum félperccel jobbat ment az elõtte lévõnél. Ennek oka az volt, hogy az ideális íveken a sok kerós letapasztotta a sarat és a nap is kisütött, így szárította is a pályát. A második pályára menésekor mindenkinek sikerült a köridõket 12-14 között tartani. A mászós rész is tekerhetõvé vált a napsütésnek köszönhetõen. Sikerült 2 kör elõnyt szerezni az ellenfél csapattal szemben. Ez így ment a 34 körünkig (kb.éjfélig), amikor újra elkezdett szemerkélni és az idõ is 10 fok köré hûlt le. Innentõl a körök ideje nagyon megoszlott 18-38 perc között és a pálya még durvábban széjjel lett díbolva, mint amikor a tesztkört tekertük. A mászóka megint (gyalogosan is) veszélyesen járhatatlanná vált. Ott csúszott az agyagos sár, míg a többi részen süppedõs volt és vezette a kereket. Egy körnél többet nem lehetett menni a pályán, mert a kerék már nem forgott el a vázban a sok sártól, ami ragadt. A hajtómûrõl és a váltókról szót sem ejtek. A 11 kiló alatti keróm, simán volt 23 kg a rengeteg sártól (kép is van róla
). Éjfél után volt egy fél órás idõszak, amikor egyszerûen nem akart kimenni senki a pályára, Csipiszen kívül, aki emberfeletti módon élvezte ez a sarazást egyedül
) és erõhiányában nem ment ki még 3 körre. Az ellenfél csapat el is húzott két körrel, sorozatosan nyomták a 18 perces köröket, ami eléggé lehetetlennek tûnt számunkra olyan körülmények között... Olyan 1 óra környékén felkelt Dani és õt is szembesítettük a sáros valósággal. Felcsattintotta a sárgumikat a trekre, hogy hátha az van olyan keskeny, ami nem szedi fel a sarat és el tud forogni a kerék. Zip, Csipisz és én 2 körül tértünk nyugovóra, hogy kipihenjük a pálya okozta traumát. Alvásunkat az zavarta meg, amikor Dani 04:44-kor hívott minket, hogy ennek így semmi értelme és õk is hagyják az egészet. Kisvártatva a versenybírók le is zárták a pályát, kijelentésük alapján 8-ig, hátha javul az idõ, hátha... Ez nem jött el, és mire 7 után lementem a sátorunkhoz már össze is pakoltak Gusztiék és útra készek voltak. 11-re már itthon is voltunk.
Zip és csipisz várták meg az eredményhirdetést, szerintem valamikor dél körül volt. Végül is a verseny lezártál és 8 után sem mehetett vissza senki sem a pályára. Így a másodikok lettünk 4 kör hátránnyal, és abszolútban a negyedikek lettünk, hobbyban. Nyereményünk a tavalyit is alulmúlta, fejenként kapott mindenki egy Jóreggelt-et, egy szívószálas üccsit és egy Aktimelt. (ezeket mellékesen mindenki megkapta a nevezéssel, csak mi kaptunk még egy adagot. Ennyi.)
Egy élmények jó volt.
A sárban csak egy taktika tûnt mûködõképesnek, amit a Cube-osok csináltak, hogy körönként hátsókereket cseréltek, és saját sterimóval mosták a régiket.
Belépés
Felhasználó létrehozása
Ugrás az oldal tetejére
