A kiállítás jó volt. Igaz több különlegességet vártam, de lehet, hogy a kor elõrehaladtával tudnak kevésbé izgatni a dolgok.
Mivel kicsi a memóriakártyám nem fotóztam sokat. Igazából el is feledkeztem róla. De Merxi egészen profi felszerelést hozott, szóval szerintem a bõvebb képanyagért nála kell reklamálni

Az út kifejezetten kényelmes volt hála Darts-nak, és "kis szerény" családi autójának

Soha rosszabbat.
A trek kicsi és zsúfolt standon hagyományosan szép kerók voltak. Valamiért nem is a csúcsmodellek izgattak fel, hanem a hagyományos alu 2-300'000-es egyszer megveszed és sokáig használod alu típusok.
A Merida placc már jóval nagyobb volt, és természetesen kiraktak minden drága és szép kerót (az új karbonos 29-es természetesen külön fõhelyen). Falra ki volt rakva mibõl is legózzák össze a karbon vázakat. Érdekes volt megszemlélni. Egyébként ez a karbon váz belülrõl sokkal szebben volt kidolgozva, mint a késõbbi Scott...
A Speci stand szép volt, de tõlük többet vártam. Ahoz képest, hogy mennyire el vannak szállva maguktól (mondjuk azért jók is, meg õk legalább tényleg fejlesztgetnek) többet is invesztálhattak volna a standba.
A legnagyobb élmény a Bike mag stand volt. Õk kiállították Yasec-ot

Csak azt vettem észre, hogy áll egy magas vékony sárga pólós farmeros srác egy Yasec mellett és dumál valakivel. Odamentem megcsodálni a gépet, meg lõni róla 3 fotót, mire kiderült, hogy õ a kerékpár

Elbeszélgettem vele. Ez volt az expó legnagyobb élménye. Gyakorlatilag mindenben megegyezett a véleményünk. Ha lenne pénzem még személyesen is támogatnám õt egy országúti váz megvételével, de sajna ez még mindig 200 fölött van. Egyébként a keró, ami mellett álldogált gyönyörû volt, és az õ személyes tulajdona. Igazából a részletek kidolgozása, az odafigyelés, és az apró szellemes megoldások tetszettek benne a legjobban.
A Scott standon gyönyörû 899 gr-os Scale vázas ful legkönnyebb alkatrészes bringa álldogált. Mellette pedig egy normál Scale váz állványon. Belekukucskálva a fejcsõbe és megtapizva a belsõ szerkezetet nem tûnt olyan szépnek, mint a Meridák karbonjai.
Paul-Lange csop: A normál Dura-Ace és elektromos társa között tehettünk különbséget nyomkodható platformokon. Igazán megdöbbentõ volt számomra, hogy az elektromos mennyire precíz, és gyors. A hátsó váltó szélsõséges helyzetbe való állítása során az elsõ váltó igaz picit, de leköveti a lánc vonalát, hogy ne súroljon be. Okos megoldás. És mindezt teszi gondolkodás nélkül azonnal. Bár az akku alkalmazása ellen még mindig vannak fenntartásaim a váltás területén, de hogy az elgondolás életképes konstrukció arról meggyõztek.
A Mali standja egészen nagy volt és szellõs. Itt leginkább az alu Cannondale-k jöttek be. Indítványoztam is hogy az asszony egy 465'000-es gépet kapjon innen. Nekem is nagyon bejöttek a merev Fatty-s képek. Látszik, hogy a csõformákon elgondolkoztak egy kicsik hogy is lenne a legjobb.
A Giant standon is remek kis gépek voltak nagyon készséges eladókkal. Élmény volt beszélgetni velük.
Jut eszembe. Direkt vittem fel pénzt, hogy ha esetleg lehetne cipõt venni, akkor most itt az alkalom, de sajna nem. Ahova pedig beültem (Mavic) ott sem volt minden méret. Pedig állítólag úgy készültek, hogy minden méretbõl legyen egy (még ha különbözõ fajta is), de sajna nem jött össze. Szóval a cipõbeszerzést határozatlan idõre felfüggesztem. Majd a Chili-be visszatérek, ha megjönnek a modellek. A Paul-Lange-nál már fel sem merült bennem a kérdés, hogy cipõt kunyizzak tõlük...
Menni kéne már teregetni, szóval zárom soraim:
A Cervelo stand tágas volt mégis sok keróval, és kerékszettel. Mondjuk szerintem a gyárilag épített kerekeket néha túlárazzák (de ez nem csak rájuk jellemzõ). Ha jól emlékszem volt ezen a standon egy Fondriest (asszem az volt...) iszonyat ronda. Felháborító, hogy neves régi nagy múltú olasz vázgyártók mivel képesek elõhozakodni. Szentségtörés.
Az orbeák szépek voltak. Külön váz nem volt kirakva tapizni, de az egybe gépeik meggyõzõek.
Jut eszembe: Magellan: Az új Pyxis összeszerelve szép volt. Ha a felirat nem csap matt lenne, hanem polir arany sokkal ütõsebb lenne a design. A sajátom valahogy masszívabbnak tûnik, mint az ide modell. Bár jó az új is, de nem cserélném le.
Na lassan tényleg megyek.
A vásárfia, mit viszont nem a vásáron vettem:
German:A 1.2 villa. Megszereztem. Az ára 50 volt. Itthon tettem rá stucnit-kormányt, és nyomkodtam egy darabig. Nagyon értelmesen mozog. Az elején lineárisan, de aztán egy pontnál elkezd felkeményedni, és nagyobb erõ kell a további útja kimozgásához. A rugóstag + és - kamrás. Becsúszók szép állapotúak. Ami külön tetszik benne, hogy ha rá kerülne a trugyi, akkor nem felfele tolja, hanem lefele magáról, így ugyanaz a kosz nem kerül rá megint a szimeringre. Leszedtem róla a rugóstagot, és a csapágyak egészen finoman forognak. Egy kis ellenállása van, de ez szerintem természetes. Majd szétbontom és kap újakat valamikor. A rugóstaghoz egyenlõre nem merek nyúlni. Most mozog rendesen. Ha lesz hozzá elég bátorságom nekigyürkõzöm. A helye viszont már meg van. Egy kék Chris King fogja körülölelni egy Cro-Mo csöveg Pyxisben (még le kéne szedni róla a piros gányt amit az elõzõ tulajtól kapott, és festetni valahol fehérre), Tune nyeregcsõvel, SLR-el. A gép többi része még nem végleges, de ezek már tuti hogy egy családot fognak alapítani. Valszeg a másik keróról fognak rá áthuppani a régi cuccok.
A másik szerzemény egy pár XTR agyas dt 1.8 küllõs dt xr 4.20ás felnis kerékszett xtr tárcsákkal. Könnyû kis szerkezet.
utolsó szerzemény: x.0 markolatváltó és 9-es hátsóváltó együttes.
Végeredményben megérte az út. Hosszú és fárasztó nap volt.
Köszönet Datrs-nak a fuvarért, és a segítõkész hozzáállásért, Merxi-nek a folyamatos ébrentartásunkért, és asszonynak a rengeteg türelemért, és a szendvicsekért

ui: Darts: Egészen különleges a káposztás pogi. Én tejjel eszem, mert úgy jobban csúszik