Most jön az hogy:
Nem hiszem el. Ma kimentem a kamrába, hogy kifúrjak egy darab alut. Semmi komoly mûhelyet nem kell elképzelni, nincs zár, nem is hagytam kinn soha semmi olyan cuccot, amit megérte volna ellopni. Mégis járt ott valaki az elmúlt két éjszaka valamelyikén. Amit vitt:
-egy darab 60-as satu. Brutálisan összevert darab, annyira volt jó, hogy ne vegyek helyette másikat. Vas, 2 kiló.
-A hegesztõtrafómról, ami szintén egy durván kókány darab, levágták a két kábelt. Réz, kb 4 kiló, szigeteléssel együtt.
-Elvitték a t-csatlakozót a hosszabbítóból.
Szóval okoztak vagy háromezer forintnyi kárt. Otthagyták a régi, magellanból áthegesztett újrafestett (bár repedt) vázamat, meg egy másikat, ami átalakítás alatt áll. Még a hosszabbítót se vitték el. A satu mellett volt egy kb ugyanakkora síkszorító (spanejzli) ami kb önmagában lenne egy ötezres.
Szóval nem hiszem el. Jártak már a szomszédok kertjeiben korábban, el is vittek egy rakás szerszámot, egyebeket. Szóval mindent elpakoltam, elzártam, és tervezgetem a nyárikonyhánkat kicsit erõdíteni nyílászáró-ügyileg. Hihetetlennek tartom hogy egy ember (a zsákmány mennyiségébõl így saccolom) pár szar miatt bekockáztatja azt, hogy kimegyek, és pofán vágom egy lapáttal. Utána reggelig ásnék, de nem hagynám hazamenni.
Levi, Dani: bocs hogy elsõre titeket hívtalak, (akkor még csak a satut -vagyis a hûlt helyét láttam, a körvonala még ottvan alureszelékbõl...

) de komolyan, kicsit reméltem, hogy valami átbaszás részese vagyok. (amúgy nagy poén lett volna:D)
Röfi: na, mostmár vágom ezt a megsértett személyes tér dolgot. Hát, kurvaszar.