Nem ott jártál akkor, mert csak egy sátor volt és semmiféle kerítés nincs ott. Szóval jobb is, hogy nem másztál át a kerítésen! 
A bagoly nagyon jól bírta a fényt. Utána, amikor elreppent, nem ment neki egybõl a fának.
Végülis négyen mentünk ki (ebbõl ketten nem aludtak kint). Tehát csak ketten aludtunk kint hálózsákban, plussz a két sátras fickó.
Azon az úton mentem be ami a (képen) vadászház felé indul.
Balra volt a vadászház, jobbra vezetett egy kiállóköves földút a mezõ felé.
Volt egy rét elöl, annak a végében volt valami fából készült kerítésoszlop sor.
Ez mögött is volt egy másik rét aminek a túlsó szélén egy kivájt fatörzsben állatoknak nyaló só, és teknõ formáju madáretetõ volt felszerelve.
A kerítés szerü építményt az elsõ réten láttam a köves úthoz képest a túlsó végén, távolabb talán két sátorral.
Baglyot én nem sokkal régebben a Jánoshegyre felvezetõ aszfalt szélén a bokrok alján láttam.
Elõször csak a zörgést hallottam azután a fejlámpával rávilágítottam.
Tényleg szépek ezek az állatkák.
Négyen voltatok.. Ha megyek, akkor én is a korábban haza indulók táborát gyarapítom
mert nem vagyok felkészülve öltözékkel a szabadban alvásra.
Majd megint kimegyek és jobban körül nézek!
Sohasem az a fontos mit hogy szoktak, mert az a múlt és a jelen.
Egy a lényeg: mi hogyan mûködhet még jól, még jobban mert az a jövõ !
A találmányok már csak ilyenek..