Sign In
Create Account
Kedves GIN30!
Örülök az alapvetően jó kedélyű válaszodnak! Amit a régebbi időkről írsz és hiányolsz, az teljesen érthető. Az idő halad, a szereplők életkora is változik és ezzel együtt az életük is. Én a kezdetektől követem a Salgótarjáni HKE életét és bizony nem kis mértékű fluktuáció történt a tagok tekintetében. Nyilván nem mindegy, hogy ki milyen életkorban, életkörülmények között van, de számít a motiváció is. Szóval nagyon-nagyon sok olyan kerékpáros neve ugrik most be, akik rendkívül aktívak voltak, most pedig már különböző okok miatt nem tekernek vagy még a bicajukat is eladták. Azonban nem szabad feladni, mert mindig vannak újak és „visszatérők” is, akik újra fel tudják pezsdíteni a közösségi életet.
Az elmúlt években nagy örömmel láttam például az utánpótlás terén látottakat. Rendkívül tehetséges és motivált fiatalok mozognak most az Egyesületben és olyan sokan, amilyen mértéket még nem tapasztaltam.
A túra szakágban is vannak mozgolódások, ez természetes. Vannak lemorzsolódóak és újak is. Pont a múlt héten jelezte egy budapesti (!) hölgy, hogy szeretne csatlakozni hozzánk.
Ami pedig a szervezést illeti. Még a kilencvenes évek végén volt olyan alkalom, hogy felkértek az Egyesülettől egy aktuális túra vezetésére a Mátrába. A túrára egy (!) kerékpáros jött el (Hirka Zoli), de így is megtartottam az eseményt és rendkívül jól éreztük magunkat. Nyilván a Társaság sokat jelent, de csak annak hiánya miatt nem szabad elveszítenünk a motivációt. Például volt olyan Kohász-kék túra, ahol közel huszan tekertünk, de mindenképpen megemlíteném még a múlt évi erdélyi utunkat is, ahol négy országból voltak résztvevők.
Én egyébként az utóbbi években már nem alkalmazom a görgőzést (ami el is hangzott, az unalmassága miatt), inkább járok bringával munkába (igen, a 10 cm hóban is) és nyomom a gyalogtúrákat. Valahogyan a teremsport nekem nem jön be.
Továbbra is azt mondom, hogy hátszelet!
Back to top
ÉS örülök is neki! Nos...sajnos nem vagytok egyedül ezekkel a problémákkal, ezért is merészeltem kiírni, a közös tekerést, hátha másokat is megmozgatnék vele, illetve - az előzőből kifolyólag - legalább nem kéne nekem sem egyedül mennem. Gaboca1 sajnos, mivel egy kerékpárom van, sokszor én is a szobába szorultam a görgővel.... ami hosszabb távon finoman szólva is unalmas... A másik probléma is, amit Kohász írt, valamilyen szinten engem is érint... sokszor úgy kellene elmennem edzenni, hogy x időre otthon legyek. Nyilván, mint Kohász is, ez valamilyen szinten még nekem is megoldható...de nem mindig...
