Tudom, nem is Blazsóra gondoltam
Mondjuk a pogi, manó, vagy szóka és még sorolhatnám ....
Már beszélik a Balaton parton és Veszprémben, hogy valami Márkus Jani mente a pályacsúcsot ...
uh te voltál a leggyorsabb ... de a Bencét és a Balázst nem kellet volna megvárni
A pogi sérült, a manó is (mondjuk a hosszabb távokat egyáltalán nem bírja), a szóka meg öreg.
A pogi jó lett volna, ha tud jönni, mert akkor végigmentem volna vele.
A Balázs nem is indult. A Mikóczi Gézára gondolsz. Hárman együtt rajtoltunk, aztán a Géza leszakadt az elsõ emelkedõn és nem jött tovább velünk. A Bence a Kõrisen szakadt le elõször, de megvártam. A rajtnál még úgy voltam vele, hogy aki leszakad azt ott hagyom, de útközben meggondoltam magam (fõleg hogy tudtam hogy csak a Meggyesi Imi ellen kell menni). Másodszor meg a Hajagon maradt le (5percet adtam neki a 20perces mászás alatt), nagyon elfáradt a végére, de legalább látja, hogy milyen egy hosszútáv. Az egyik keresztezõdésben a hegytetõn elõ kellett venni az itinert, a Géza akkor ért minket utol. Az utolsó lejtõn még elmentem tõlük 100m-t, de azonos idõvel írtak be minket. Az Imit így lenyomtuk mindhárman 2perccel (ez a lényeg
).
A legjobb az egészben, hogy el sem fáradtam, simán meg tudtam volna még mászni néhányszor a Kõrist. Meglepõen nagyon könnyedén mentem fel a Kõrisre és a Hajagra is 170-175ös pulzuson, valószínû, hogy ez az 5 napnyi regeneráló edzés eredménye.
Egy nagy bajom viszont van, a derekam teljesen szétment. Nem útközben fájt mint szokott, hanem miután hazaértem.