370 hozzászólás a témában

[Kisherceg]

Valahogy meg tudom érteni

 

ja, kb ilyen volt...

[RelakS]

. Qrvára beszartam...

 

Valahogy meg tudom érteni

[Kisherceg]

Hah! Hát b+ ma engem is majdnem szétszedett 8-10 kutya Őrbottyán mellett, a balf@sz "gazdik" természetesen meg voltak sértődve, mikor a póráz hiányát felróttam nekik. Meg jöttek a szokásos "nem harapnak" dumával. Hát kösz b+,nagyon megnyugtato, miközben nincs köztünk félméter és hörögve, vicsorogva ugatnak, én meg orditok rájuk és a bringa a kordon köztünk. Ha nem vagyok fegyvertelen, párat biztosan zsákban vittek volna haza. Qrvára beszartam... tényleg engedélyhez kellene kötni a kutyatartást és innentől rohadtul tudom támogatni a kóbor kutyák lelövését... agyatlan f.szk.l.pok.

[SokadikX]

(A mai harci kutyáknál ez azért nem feltétlenül működik de ott még nem tudtam kipróbálni, talán szerencsémre, ki tudja, de arra meg ott a csípős permet, aztán ki tudja.)

Gyalogosan volt szerencsém pár pitbullhoz. Nekem úgy tűnik, emberrel általában barátságosak. Volt egy, amelyik első találkozásunkkor úgy dobta hanyatt magát, mint egy kéjenc macska. Aztán egyszer félreértettük egymást, azóta mindig megugat.

[Balu1]

Amikor ilyen jó tempóval megy valaki, akkor el lehet menni előlük, mert csak a területük közvetlen közelében érzik úgy, hogy el kell kergetni a száguldozókat. Különben is a kutya akkor támad ha valaki mozog és menekülni próbál, vagy ha sarokba szorítják és nem tud el menekülni. 

 

Amikor viszont lassabban megyünk akkor inkább érdemesebb megállni és elkergetni őket, különben lerángathat a bringáról. Egy a lényeg, erősebbnek kell látszani, mint amit a kutyák még biztonságosnak éreznek magukra nézve. Már nagyon sokszor volt hasonló kutyás találkozásom és már több évtizede rendszeresen el tudtam kergetni a kutyákat. Egy a lényeg, ha nem megy éppen úgy az ember mint a videón, akkor inkább el kell kergetni. hangosan és lehetőleg mély hangon rá kell üvölteni és tenni kell felé egy-két rövid határozott, gyors rohanásszerű futólépést, abból úgy látja, hogy bátran neki is mész és széttéped ha nem tágít. Eddig nekem bejött kivétel nélkül minden esetben, még a két nagy fehér borjú nagyságú kuvaszt is meghátrálásra késztettem, amikor a 11-es úton a másik oldalról megláttak és próbáltak oda jönni hozzám. Végül behúzták fülüket farkukat néhány perc erő demonstráció után és eloldalogtak majd bekocogtak az egyik mellékutcába. Most csak ez jutott eszembe, de volt még számtalan hasonló történetem és ha akkor megpróbálok elfutni, már vagy százszor megharaphattak volna. mert a kutyának az az áldozat aki akként viselkedik. Aki menekülni próbál, az fél, tehát érdemes utána futni és megharapni, mert nem fog vissza támadni a kutyára. Van eszük, azt nem támadják meg aki veszélyesnek látszik rájuk nézve, legalább is úgy viselkedik, hogy a kutyákban félelmet kelt. Viszont sarokba szorítani soha nem szabad őket. Tartósan kergetni megint csak nem, mert akkor még csak vissza fordul, hogy megvédje magát a saját területe közelében. Annyi önérzete egy kutyának is van. Viszont meg tudja különböztetni azt, ha csak jelzed neki, ha nem tágít akkor neki mész, mint ha üldöznéd. És akkor inkább enged. Az állatok így, gesztusokkal kommunikálnak.

 

Ezeket jó megismerni. Ezt én úgy tanultam meg még 5-6 éves korom környékén, talán előbb, hogy kiskoromban a gyerekek közül valamelyik levitt egy farkaskutyát és azt uszította a kisebbekre. Aztán otthon mondták, hogy ne féljek a kutyától, hanem oldalt állva tartsam ode a kezem, hogy megszagolja és akkor óvatosan megsimogathatom és utána már nem fog kergetni. Kipróbáltam és működött. próbálták uszítani de én csak simogattam és a kutyus meg csóválta a farkát. 

Azóta mivel már tudom az alapokat, mindig kíváncsian áltam a kutyákhoz és próbálgattam melyik mire hogy reagál. Ha meg láttam, hogy morog, akkor elzavartam hatalmas önbizalommal, ami mindig bejött. 

(A mai harci kutyáknál ez azért nem feltétlenül működik de ott még nem tudtam kipróbálni, talán szerencsémre, ki tudja, de arra meg ott a csípős permet, aztán ki tudja.)

 

Igaz, egyszer a Római parton volt egy puli-komondor keverék, amelyiket csak a gázspray állította meg, az nem félt semmi mástól. Gondolom már volt gyakorlata az ott bringázókkal és sokan félhettek tőle, ezért volt olyan bátor. Azt is csak legelőször kellett lefújni röviden, megállt, szinte megdermedt mint a szobor, Utána máskor is támadott de amikor meghallotta a hangom (jól rá üvöltöttem torkom szakadtából), akkor már tudta, hogy neki ott nincs több lehetősége és jobb ha eltakarodik, mert pórul jár. Ez a 2000-es év környékén lehetett.

 

(Esetleg valakinek volt azzal dolga? Egy kócos loncsos komondorféle koszos csapzott szőrrel, amiből alig látott ki a pofája . Kiderül, Domi-nak nevezte a gazdája, amkor kiüvöltöttem a torom és a végén nagy nehezen kibújt egy kisöreg az egyik csónakházból és próbálta hívni a kutyát, de már későn, mert megállítottam a saját módszeremmel, különben az tényleg megharapott volna, ha nem teszek valamit.)

 

Volt még egy szintén a Római parton, a bringa út mellett a gazdája lábánál feküdt egy roti csuromvizesen.

Amikor mellé értem, a roti felugrott és elindult volna felém (a rotit ismerve már a palackért nyúltam félig gondolatban, hogy tele fújom a torkát ha nem áll meg) , de a gazdája gyorsan vissza hívta és ok nélkül senkit és semmit nem szabad bántani, csak amíg meg nem állítjuk a támadást.  

 

Még régebben volt ez az őzikelábú barna harci kutyaféle amelyik valami park félében közeledett hozzám támadóan, az sem hatódott meg a határozott fellépéstől és már a kezembe vettem az önvédelmi palackot, de aztán előkerült a gazdája és még időben vissza parancsolta. 

[Vejne]

 

szomszédban!

[Bikertigger]

 

 

Ultrahangos riasztó müködhet-e,?

nem .

[cobranco]

Elsőre én is az Antihundra gondoltam.

 

Ultrahangos riasztó müködhet-e,vagy próbálta már valaki?

[Sandman]

Tudtok ajánlani valamilyen hatékony sprayt?

 

Tapasztalat,árak,éles helyzetben használat,minden érdekel...

Én ilyet hordok magammal:

http://www.trexpert....168&termek=2742

És kombinálva ezzel a tartóval:

http://www.ebay.com/...=item1e88e240fd

A hátizsákom pántjára tudom rögzíteni és így félkézzel előkapható. Szerencsére még nem kellett élesben használnom.

Maga a spray egyébként sok military boltban kapható, én a Westendben vettem.

Sandman módosította - 2015. június 25. - 09:36

[cobranco]

Tudtok ajánlani valamilyen hatékony sprayt?

 

Tapasztalat,árak,éles helyzetben használat,minden érdekel...

[Balu1]

Ez jó kis meglepi lehetett.
--> 25 angry dogs attack a biker in Greece - YouTube <--

A videón a srác talán ott tehette volna jobban, hogy rövid, egy-két gyors lépés nekifutásokkal minden irányban távolabb tartsa a kutyákat. Nekifut és megáll, másiknak is neki rövid sprinten és megáll. Hátrálni nem szabad! Legfeljebb amikor már érzik, hogy
nem félünk, akkor lassan el lehet hátrálni, mert ha hátat fordítasz akkor utánad fut. Amikor felénk próbál jönni,
akkor megint felé kell röviden sprintelni, még ha csak fél méteren két rövid lépést mély hangon ordítva, hörögve-morogva.
Úgy biztosabban el lehet kergetni õket. Meghátrálni és elfutni nem szabad de nem is lehet.
Itt még jó, hogy elõkerültek a gazdák.
Azért ez tényleg nem volt semmi!

Ehhez hasonló esetem volt több kisebb testû, vegyes keverék kutyákkal.
A következõ eset nagyon rég volt.

Ahonnan akkor jöttem ismerõstõl, ott mondták nekem, hogy lesznek a "sarkon" összeverõdött kóbor kutyák,
de nem igazán zavart, inkább kihívásnak tartottam, hogy megfutamítsam õket.

Az a rész ahol azok voltak, nem számított a kutyák felségterületéhez. Ez könnyebbé tette a dolgot.
Kis házak közül kivezetõ keskeny föld út volt a tábor hegyen, az óbudai temetõ fölött.
Amikor a sok kutya meglátott és körülvett, elõször én is elkezdtem ordítani velük,
talán még hangosabban, hosszabban és gyakrabban mint a filmen látszik, úgy mint az oroszlán. Mély hangon, amennyire tudtam mélyen.
(A magas hangú vonyítás az áldozat hangja, az nem jó ilyenkor. minél mélyebb a hang, annál inkább félelmetesnek találják.)

Közben neki futottam néhány rövid lépést, idõnként egyik kis csoportnak azután a másiknak és még ahonnan próbáltak közelíteni, váltakozva, minden irányban.
Amelyiknek támadást imitálva neki futottam, azok már kevésbé mertek közelíteni. Aztán végül elértem, hogy jobbnak lássák eloldalogni.

Ilyen esetben egy a lényeg, ne fuss elõlük mert úgyis gyorsabbak nálunk. Legfeljebb akkor nem ér utol ha nem akar.
Mindig azt kell mutatni, hogy én vagyok a nagyobb és a bátrabb, az erõsebb, még ha nem is úgy van.
Az állatnak el kell hinnie, hogy veszélyt jelentek a számára ha közelebb jön.

Arra viszont vigyázni kell, hogy az erõ bemutatás közben ne érintsük meg az állatot, mert akkor már nem erõt demonstrál,
hanem átmegy valódi támadásba, aminek már több mint kétséges a kimenetele.


Sõt, nem olyan régen (néhány éve) a Visegrádról Szentendrére vezetõ úton, valahol leányfalu után két fehér bundás borjú méretû állattal találkoztam
és végül azok is meghátráltak. Jobbnak tartották ha eloldalognak a Duna part felé egyik kis mellék utcába. Azokat is neki-nekifutásokkal
és ordítással rémisztettem meg. Igaz, elõször nagyon próbálkoztak volna felém futni. Feléjük vettem én is az irányt, mire felváltva meg-megtorpantak.
Végül örültek, hogy elmehettek bántatlanul. Rájöttek, hogy nrm jóval kezdtek ki. pedig ha tudják, hogy õk az erõsebbek..

Ha akkor félek, megijedek és megpróbálok eltekerni, akkor biztos utánam jönnek és leszednek a bringáról. Ezért inkább megálltam és elkergettem õket.

Megpróbáltam elhitetni velük, hogy én vagyok az erõsebb, és sikerült. Aki erre nincs felkészülve, vagy közben megijed és
hátrálni vagy menekülni kezd, azt megtámadják.

[Balu1]

Irigyellek a gyors reagáló képességedért is.

Ennek az az alapja, hogy szinte ösztönösen tudom már, mit kell tenni a következõ pillanatban.
Az hátráltathat, hogy tanácstalan vagy és azért tétovázol. Elõre fel kell készülni az ilyen esetekre.

Ezt idõnként magadban kell lejátszani ahogy eszedbe jut, hogy elképzeled, jön a kutya és azonnal ráordítasz szinte üvöltve, (persze gyakorlásképp csak magadban). Aztán meg végig kell gondolni mit tennél azután (amiiket írtam). Ha ezt többször eljátszod magadban némán békés helyzetben akkor legközelebb mint tanult viselkedés jön elõ a tehetetlen sokk helyett.

Most volt az elsõ kutyás esetem. Semmi rutinom. Az ijedségtõl cselekvésképtelen voltam. önvédelmi eszköz nem volt nálam. A kutya váratlanul jobbról elõlrõl egy telephely úgy felejtett kapujából rontott rám.

Azonnal rá kell ordítani üvõõõlteni ! ..ha lehet mély hangon. Minél mélyebb annál tekintélyesebb mert megszokták, hogy a nagy erõs kutyák szoktak mély hangon ugatni. Az nekik félelmetesebb. Ez az elsõ lépés. Viszont ha gurulsz tovább akkor biztosan megy majd utánad és nem lehet tudni mit csinál.

Közben gyülekezett körülöttem a többi kutya.

Igen, ez az elvétett kezdés esete. Utána már nehezebb mert látják, hogy itt az áldozat aki nem tesz semmit így nem félnek és tovább játszanak a szerzett kajával amit levadásztak. (már bocs..)

és akkor érkezett egy fehér autó aki közénk állva biztosította nekem a szabad utat. Még egyszer nem lesz ilyen mázlim...

Szerezz egy paprika sprayt és tartsd olyan helyen ahol könnyen gyorsan eléred. Esetleg gyakorolj vele mint a cowboyok a revolverrel a filmekben. Elõveszik, megpörgetik, majd ravaszon az ujj, és elteszik. Ez nem vicc!

Gyakorolni kell sokszor, hogy elõveszed és "tûzkész" állapotba hozod, vagyis ujjad stabilan a a gombra.. és elteszed ahol tárolni szoktad. Mindezt nagyon gyorsan, fõleg az elõvételt a "gombon az ujj"-ig. Eleinte fordítva akadhat a kezedbe és nem találod egybõl az ujj helyét. Ha esemény van akkor erre nem nagyon lesz idõ, hogy keresd a fogást. Ha gyakorlod belejössz mit érzel a palack fogásakor ha rosszul áll a kézben és merre kell fordítani.

Ennek annyira begyakorlott folyamatnak kell lennie, hogy annak a hirtelen elõadódó korábban sokkos állapotot elõidézõ pillanatnak most az önvédelmi eszköz gyors biztos kezeléséhez szükséges mûveletek sorát kell beindítani. Ezt csak tanulással, gyakorlással lehet elsajátítani. Na és ami lényeg, nem azt kell azonnal használni hanem a tanultakat. legelsõ, hogy ráordítunk. A spray inkább a biztonság miatt jó ha kézben van mint utolsó lehetõség.

Az egyébként nem csoda, hogy lefagysz attól amire nem tudsz hirtelen mit lépni. A spray palack lehet a mankó amit nem kell feltétlen használni de ha a kezedben van akkor már mersz próbálkozni más módszerrel is a kutya elkergetését illetõen mert tudod, hogy ha mégsem jönne be akkor is van mit tenni. Ebbõl lehet sportot is csinálni, hogy ne kelljen használni a palackot de mégis el tudod kergetni a kutyát. Legvégsõ esetre a "mankó" ott van a kezedben.

Jól értettem? A támadó kutya oldalán kell leugrani a nyeregbõl? Nem inkább a másik oldalon, hogy a bicaj oltalmat nyújtva a támadás útját állhassa?

Lehet úgy is, de amikor biztos vagy a dolgodban akkor hatásosabb lehet úgy, fõleg ha távolabb van még a kutya és úgyis felé fogsz futni a bringával, akkor meg arra fordíthatod majd a kormányt amerre akarod. Egyébként a bicaj jó ha elõtted van ha nem bízol magadban. Ha kicsit is úgy gondolod, hogy látja rajtad az állat, hogy nem vagy magabiztos vagy ha hajlamos vagy az ugató kutyától visszahúzódásra amit észrevehet, akkor inkább az ellenkezõ oldalon szállj le.

Ha nem látja benned az erõt (nem testi erõt) akkor inkább legyen elõtted a bringa. Ez az "erõ legyen veled" itt nem is rossz szöveg Itt tényleg a viselkedésedben van az erõ amivel elriasztod a támadó kutyát.

Elõször meghökkenteni majd uralni kell az állatot. Arra nem számít, hogy szembeszállsz vele mert azt nem szokta meg. A legtöbb kutya így irányítható.

Ez azt jelentené, hogy amikor a megijesztés vagy elzavarás a célunk, inkább fektessük félre a bringát és gyalogosan kergessûk a kutyákat?

Nem, mert minél nagyobbnak kell látszani és jó ha van melletted valami fedezék végsõ esetben. Másik ok, hogy utána nem kell visszamenni a bringáért ha sikerült valamennyi tartást kialakítani a kutyában és már nem akar velünk tovább próbálkozni. Képzeld, akkor még vissza kellene menni hozzá mert mögötte maradt a bringa. Soha nem lehet tudni hogy alakul, merre fog szaladni. Esetleg megfordul közben és vissza szalad az otthagyott bringa felé.

Kötelezõ minden esetben leszállni? Nem elég csak lelassítani? és várni a reakciót?

Akkor valószinüleg fut utánad és elkaphatja a lábad.

Mi a véleményed az alábbi nem túl hõsies, de elegáns megoldásról?
A kutyákat észlelve gyalogtempóra lassítunk a csigatempót látván lehet, hogy nem is támadnak, hiszen nem érzik menekülésnek a cammogásunkat. Ha mégis neki iramodnak továbbra is nyeregben maradva kalandozó eleink módjára hol a jobb, hol a bal hónom alatt tüzelném a paprika tölteteket.

Akkor lehet, hogy odamegy és megszaglász és barátkozni próbál, ha ez nem sikerül akkor esetleg vagy megugathat esetleg megharaphat, persze ezek nem törvényszerüek. Legjobb megállni és elrendezni vele.

A menet közbeni spray használat akkor lehet jó ha éppen lejtõn gurulsz lefelé és nem akarsz, nem tudsz gyorsan megállni de a kutya mégis fut utánad. ..csak el tudd érni a palackot menet közben esés nélkül.

A gázpisztoly nem igazán jó ötlet mert azt csak saját telked területén belül tarthatod. Közterületen már viselési engedély kellene hozzá.




Volt kutyás esetem még több is de most egy idei történet..
Sikárostól mentem Dömörkapu felé és ott egy kisebb kutya jött felém érdeklõdve. Megálltam és hangosan kezdtem beszélni hozzá. Láttam, hogy nem akar rosszat. Odajött hozzám és megszaglászta a kezem. Találtam valami vajas kiflivéget a táskámban, azt oda dobtam neki, aztán bringát tolva eltávolodtam de futott utánam. Az egyértelmü volt, hogy nem akar támadni. Végül jött egy lejtõ akkor felültem és gurultam tovább. Azért nem akarok ilyenkor felülni mert nem lehet tudni mit csinál a kutya. Lehet, hogy utánam fut, esetleg játékból v. bármi okból felugrik.. Nem mondom tovább.

Volt másik is. Nemrég a Naszályon voltunk egy tárasággal és ketten lemaradtunk. Egy elágazáshoz értünk ahol lefelé és felfelé is vezetett egy út. gy látszott az alsónál ki van téve egy magánterület tábla így felfelé indultunk. Ott egy puliféle kutya fogadott ugatva. Minden mozdulatunka vissza-visszahõkölt. Egy kis csokival tudtam megbékíteni. Közben elõkerült egy ember is aki mondta, hogy az a magánterület amerre mentünk de végül útba igazított minket. A kutyával meg annyira sikerült össze barátkozni, hogy hosszan elkísért minket. Elõre szaladt majd megvárt. Ilyen is van.

[Balu1]

Tedd közkinccsé légyszíves a pulis-gázos történetet! Tanulságos volna.
Fõleg az érdekelne, hogy reagálta le szegény a spriccet. És legközelebb bepróbálkozott-e nálad?

Naigen az is érdekes eset volt. Egyik nyári reggel jöttem haza munkából az Összekötõ hídon keresztül és a Római parton mentem tovább. Mielõtt az elsõ kiülõs részt elérjük, van (vagy volt) egy gazos füves terület ahonnan csónakházfélének a bejárata nyílott. Arrafelé közeledtem és akkor messzirõl, a kerítés felõl megindult az a bogáncsos szõrü kutya és egyenesen felém vette az irányt. Próbáltam rákiáltani de arra nem reagált, leszegett fejjel elrettenthetetlenül, kocogós tempóban igen csak gyakorlottan futott felém, mint akinem mi sem természetesebb, "ha biciklis akkor meg kell harapni!". Mivel éppen a kutya felé mentem ezért az sem látszott hatásosnak, hogy elijesszem. Mielõtt mellém ért volna, leugrottam a bringáról de az ellenkezõ oldalra mert láttam, hogy itt nem jön be a szokásos módszer, folyamatosan csak próbálkozott. Nem gyorsan, nem vadul de megállíthatatlanul, saját tempójában megpróbálta a lábam elérni.

Jött volna a kerék elõtt, aztán mögötte, én meg tologattam a bringát, hogy ne érjen el. Ekkor láttam, nincs más megoldás és nyúltam a palackért. Az akkor még nem paprika volt hanem valami erõsebb. Megcéloztam vele a fejét és egy rövidet nyomtam a palack indítóján. Abban a pillanatban a kutya megmerevedett és se nem ugatott se nem pislantott csak állt egyhelyben mozdulatlanul.

Lassan megindultam a bringát tolva és figyeltem, hogy jön-e utánam. Még akkor sem mozdult a kutya. Közben a kerítés felõl hallatszott egy idõs férfihang: Domi Domiii.. Oda ordítottam neki valami olyasmit, ha legközelebb meglátom a parton a kutyáját akkor.. már nem is tudom mit mondtam akkor dühömben.

Késõbb is találkoztam ezzel a kutyával az akkoriban épülõ lakópark környékén. Vastag beton csövekbõl volt gúla felrakva, onnan futott elõ. Akkor is meg akart támadni. Akkor viszont hatásos volt az, hogy rárontottam mint vadállat és orrrdítva üvöltve megkergettem. Aztán megint láttam, akkor a Dunától jött felfelé és meglátta a bringát, egybõl futott utánam. (Ez allergiás volt a bringásokra.) Megint ordítottam ugatást és mély morgást utánoztam és futottam utána a bringát tolva. Bringával nagyobbnak látszom és az ijesztõbb lehet, mint anélkül. Persze megint elfutott.

Amikor utoljára láttam, akkor a víz felõl megindult utánam, de a hangom hallatán azonnal megtorpant és eloldalgott.
Már megismert.

[Balu1]

Azt írod: saját területén ne üldözz kutyát. A legtöbb kutyát nem ismerjük és a lakhelyét sem. Honnan tudhatjuk biztosan, hogy a saját területén van?

Ez alatt azt értem, hogy pl egy bekerített ház udvarába ne menj utána.
Persze nem lehet mindíg tudni, hogy mit szokott meg saját területeként.
Erre következik egy nagyon régi példa ami velem megtörtént.

Volt olyan esetem amikor éjszaka Balatonról jöttem hazafelé Diósd családiházas részén keresztül.
Akkor nem siettem és kiváncsi voltam az éjszakai településre. Letértem a 70-es útról (most 7-es asszem), és
egy emelkedõs úton tekertem felfele, egy épülõféle bekereítetlen házhoz közeledtem, ami mellett el kellett haladnom. Onnan ugatva rontott felém két vadul ugató kutya. Az egyik egy németjuhász volt és a másik ha jól láttam egy vizsla. A vizsla kis "nyuszika" volt és látszott, hogy csak a másik kutya mellett próbál valami bátorságot nyerni.

Természetesen azonnal lepattantam a bringáról, tudatosan a vadul ugató kutya oldalán!
Megálltam az út szélén és neki rontottam az ugató kutyának. Ott állt tovább és ugatott felém, nem lépett hátra, amin nagyon meglepõdtem. Arra számítottam, hogy majd elszalad, de most az nem jött be és nem értettem miért. Nagyon, egyre vadabbul ugatott, fröcskölt a nyála, közben hörgött szinte megvadultan. Látszott rajta, ha valamit nem jól teszek akkor biztosan nekem esik.

Az ilyenkor a legjobb módszerrel próbálkoztam, én is mély hangon morogtam ordítottam ugattam vicsorogtam vele. Még véletlenül sem lépek ilyenkor hátra, inkább felé moccanok, még ha csak jelképesen is. Igaz, sokat nem tudtam felé lépni mert majdnem egymáshoz értünk már így is de azért egy jelképeset közeledtem hozzá de az sem riasztotta hátrább.

Ez ilyenkor már az idegek harca, hogy ki bírja tovább ezt tartani. Kell, hogy érezze nem félek tõle, mert különben bátorságot nyerhet és akkor többet mer tenni. Szinte majdnem egymáshoz értünk a vad ugatásaink közepette.
Ott azért kicsit libabõrös lett a hátam mert nem ment egyszerûen de nem értettem miért (késõbb kiderült).

Aztán már eleget ugattuk egymást és megúntam az ordibálást, hosszú percekig tartott, már kezdtem berekedni és láttam, hogy hatástalan, illetve valahogy tovább kell onnan mennem.

Mivel láttam, hogy elriasztani nem tudom és "veszekedni" sem akartam tovább vele ezért lassan átléptem a bringán
a távolabbi oldalára és egy következõ kísérletbe fogtam, amivel terveim szerint még egy kicsit meg tudom félemlíteni.

Megindultam a bringát tolva a lejtõn lefelé pár métert, azután megfordultam ismét a kutya felé. Felültem a bringára és az út közepérõl indulva irányba vettem az út szélén álló kutyát és jól felgyorsulva szinte majdnem nekimentem, az utolsó pillanatban fordultam a további haladásom irányába és mentem tovább felfelé de már lefékezve lassan, nagyon lassan az úton, a kutyáktól távolodva. Még egy ideig hallottam az ugatást a hátam mögött de bíztam benne, hogy nem mer jobban megközelíteni mint hogy távolról utánam fusson, fõleg az elõzõ dolgok után. Végül a kutya elmaradt és én meg mentem tovább.

Utólag, asszem már itthon gondoltam át a dolgot, hogy miért is nem tudtam akkor megfutamítani, elzavarni a kutyát.
Ahol mentem az egy aszfalt út volt. Mellette egy kerítés nélküli házra vigyázott a két kutya.
Egész nap ott szaladgálhattak az aszfalt út széléig és biztosan megszokták, hogy az jelképezi a területük határát.
Azt is megszokhatták, hogy az úton megy a forgalom, vagyis az már nem az õ területük.
Vagyis a kutya terüleletének határán viaskodtunk. Azért nem tudtam onnan meghátrálásra kényszeríteni semmiképpen.


Egy másik ami szintén saját területe közelében történt..
A XIII. kerület családiházas részén bringáztam és egy ház félig nyitott kapuja elõtt kint volt egy asszony és a kutyája. A kutya ugatva felém futott. Azonnal ráordítottam mély hangon, leugrottam a bringáról és rohantam a kutya felé. Az meg ijedtében futott elõlem, próbált kitérni oldalra de könyörtelen voltam, egy pillanatra sem hagytam fel az üldözéssel.
Végül befutott az udvarba, én meg indultam volna tovább az utamon, mire
az asszony utánam szólt, vigyázzon ezzel a kutyával, már több embert megharapott!
Mire én, "nem tesz semmit, én meg elkergettem..".



..majd folytatom..

[Kobuc]

Azt írod: saját területén ne üldözz kutyát. A legtöbb kutyát nem ismerjük és a lakhelyét sem. Honnan tudhatjuk biztosan, hogy a saját területén van?

Tedd közkinccsé légyszíves a pulis-gázos történetet! Tanulságos volna. Fõleg az érdekelne, hogy reagálta le szegény a spriccet. És legközelebb bepróbálkozott-e nálad?

Másik alkalommal fent jártam valakinél a Testvér-hegyen és már sötét volt amikor elindultam onnan.
Mondta az ismerõsöm, hogy elkísér egy darabon mert ott a sarkon kutyafalka szokott esténként összegyûlni.
Persze nem engedtem, hogy velem jöjjön, mindíg érdekes izgalmas kihívásnak tartottam az idegen kutyákkal való bánást,
talán mert eddig még mindíg jól jöttem ki a dologból.

Szóval elindultam a sarok felé és tényleg, ott volt egy jókora kutyafalka, a legkülönbözõbb fajtákból.
Ott egy keskeny út van aminek az oldalán kicsi dombocskaféle magaslik.
Mindkét oldalról jöttek a kutyák, tíz-tizenöten, talán többen is. Nem számoltam.
Persze egyik oldalon a bringától nem tudtak közelebb jönni, így a másik oldalon kezdtem a rendcsinálást.

Rájuk kiáltottam és elindultam félkörben feléjük. Érdekes volt látni, ahogy visszahúzódtak amelyik felé közeledtem.
Viszont ahogy kezdték biztonságban érezni magukat, máris próbálkoztak újból és a másik oldalról is már ott ugattak
a lábamnál a bringa túloldalán. Akkor megfordultam és azokat is megkergettem ott egyhelyben félkörben neki-nekifutva.

A vége az lett, hogy jobbnak látták a kutyák ha nem próbálják ki mi lesz ha netán utolérem valamelyiket is és végül elszaladtak.
Az is érdekes, hogy amikor az az egy-két hangadó megfutamodik, akkor már a többi is menekül.


Fontos megszívlelendõ tanács:
A saját területén ne üldözz kutyát mert azt mindennél jobban védi és ott valószinüleg nem jön be, hogy el tudod zavarni.
A másik, hogy ne kényszerítsd olyan helyzetbe ahonnan nem tud menekülni mert akkor kényszerbõl támad.
Vannak kutyák mint a dobermann és a roti stb. amelyik túltenyésztett idegbeteg, támadásra nevelt állatok.
Azok eléggé furcsán tudnak viselkedni és náluk nem feltétlen mûködik a leírt módszer.

[Kobuc]

Kutya ismeretbõl be kell látnom jobb vagy mint én! Irigyellek a gyors reagáló képességedért is. Most volt az elsõ kutyás esetem. Semmi rutinom. Az ijedségtõl cselekvésképtelen voltam. Önvédelmi eszköz nem volt nálam. A kutya váratlanul jobbról elõlrõl egy telephely úgy felejtett kapujából rontott rám. Épp csak fékezni tudtam hogy tompítsam a találkozásunk erejét. A hatalmas fekete nyitott állkapocs egyenesen a lábszáramnak. Szerencsére nem zárult össze és azzal a lendülettel, ahogy jött lecsúszott a vádlimról. Nem hogy leszállni, de még a patentpedálból sem volt idõm ki akasztani a lábamat már az országútra estem. Közben gyülekezett körülöttem a többi kutya. És akkor érkezett egy fehér autó aki közénk állva biztosította nekem a szabad utat. Még egyszer nem lesz ilyen mázlim...

Jól értettem? A támadó kutya oldalán kell leugrani a nyeregbõl? Nem inkább a másik oldalon, hogy a bicaj oltalmat nyújtva a támadás útját állhassa? Ez azt jelentené, hogy amikor a megijesztés vagy elzavarás a célunk, inkább fektessük félre a bringát és gyalogosan kergessûk a kutyákat?

Kötelezõ minden esetben leszállni? Nem elég csak lelassítani? És várni a reakciót?

Mi a véleményed az alábbi nem túl hõsies, de elegáns megoldásról?
A kutyákat észlelve gyalogtempóra lassítunk a csigatempót látván lehet, hogy nem is támadnak, hiszen nem érzik menekülésnek a cammogásunkat. Ha mégis neki iramodnak továbbra is nyeregben maradva kalandozó eleink módjára hol a jobb, hol a bal hónom alatt tüzelném a paprika tölteteket. A nyilazós módszer már idejétmúlt ezért hatlövetû gázriasztó pisztollyal vagy valami erõsebb nyomású sprayvel. A pisztolynak jó erõs durranó hangja is van, attól tuti, hogy megijednek.

A módszer elõnye, hogy nem veszítünk vele idõt. És nem tudom jól gondolom-e. De amelyik kutya már kapott egy nagy adag paprikát, emlékezik és nem fog újra kikezdeni ugyanazzal a bringással.




Nem esszük ennyire forrón a kását.
Az, hogy mit csinálsz, pontosabban mit kell tenned, illetve mit fog tenni a kutya falka, egy általad irányított interaktív folyamat során alakíthatod ki. Vagyis ez nem csak úgy megtörténik veled, hanem nagyrészt rajtad múlik a dolog végsõ alakulása.

Pontosan nehéz leírni minden lépést mert ez olyan, mintha azt kérnéd, írja le valaki hogyan szerelj le egy útszéli támadót. Ezt mindíg az adott pillanat hozza, hogy mit hogyan kell lereagálnod. Itt csak fõbb irányelveket lehet mondani. A pillanat szerinti döntést mindíg neked kell meghoznod.

Az már rég rossz, ha engeded addig fajulni a dolgokat, hogy a lábaddal próbálkozzon bármelyik is, egyáltalán, hogy annyira megközelítsenek.. Ha már ott tartasz, akkor a támadóbb kutya felé kell leugrani a bringáról, ettõl tuti meglepõdik és jó ha még utána is folytatod felé torpanással a hatást. Akkor egy pillanatra hátra hõköl. Azután ráordítasz és megpróbálasz felé lépni (ha közel van akor aprót) még ha olyan aprót is, de érzékeltetni kell vele, ki az úr. Nem szabad megérinteni mert akkor átveszi az erõ demo helyét a tényleges támadás. Ha te ráütsz v. belekapsz akkor õ is azt teszi, ez már nem jó irány. Hacsak jókorát nem tudsz belerúgni, de azt inkább haggyuk. Még nem próbáltam.

Amikor többen vannak akkor is ugyanez a módszer de olyankor mindegyik felé kell egy kis vadságot mutani, hogy érezzen valami félelmet. Ez nem olyan nehéz ha biztos vagy magadban. Márpedig az esetek legnagyobb részében biztosan gyõzni fogsz ha elég határozott vagy. Eddig még nem találkoztam más kimenetellel személyes találkozások alkalmával.

Ezekbõl egyszer volt, hogy fújni kellett egy kutyára palackból, de az nagyon hülye kutya volt. A Római parton a végefelé egy csapzottan csüngõ szõrü bogáncsos puli fajta volt. Azt sok bringás ismerhette mert nagyon határozott volt, mint aki már sokadszor csinálja és biztos az eredményben. Na az tényleg elrettenthetetlen volt. Az az egy eddig. Ott csak a spray segített.


Már a legelején neked kell átvenni az irányítást és kezdeményezni, ha látod, hogy próbálkozni akarnak!
Amikor messzirõl meglátsz kutyákat akkor vagy hangosan beszélned kell valamit vagy fütyörészni kell. Ha csak abból vett észre akkor a kutya többnyire behúzza fülét farkát és eloldalog, mire odaérsz.

Legtöbbször már akkor veszed észte a kutyákat amikor már rég kíváncsian figyelnek téged, hogy el tudják dönteni, tartani kell-e tõled, esetleg te vagy az a "potenciális áldozat" aki rémületen menekülni próbál, ijedten hátrál és akkor véged.



A kutya mindíg erõt demonstrál, vagyis megpróbálja megmutatni, hogy õ az erõsebb.
Viszont ha látja, hogy nem ijedtél meg tõle, inkább felé indulsz (esetleg csak egy két gyors rövid lépést is), akkor meghökken és ha fenntartod az ilyenforma fenyegetést akkor még vakkant néhányat, de ha felé fordulsz és lassan felé lépkedsz továbbra is, késõbb megúnja és jobbnak látja elmenekülni. Kicsit még meg is kergetheted hangos kiáltásokkal és felé futással. Arra kell vigyázni, hogy mindíg legyen menekülési útja, ne szorítsd sarokba és hosszasan ne kergesd mert akkor megfordulhat a kocka és megint támad.


Több kutyánál is hasonló a dolog módja, viszont ott a leginkább próbálkozókat kell fõleg elijeszteni, a többi már menekül utánuk.


Amikor meglátsz kutyát v. kutyákat, elõszöris fel kell venni velük a kapcsolatot. Az lehet barátkozós vagy erõt demonstráló is. Azt a pillanatnyi helyzet dönti el, hogy melyiket érdemes választani. Nekem már sok dolgom volt kutyákkal és eddig nem harapott meg egy sem.

Na nem akarok nagyot mondani, egyszer egy ismerõs kutya belekapott hátulról a nadrág száramba mert nem hajoltam le hozzá megsimogatni, szóval nem rosszból. Utána meg látszott rajta, hogy nem mer rám nézni annyira szégyelli magát, késõbb csont darabbal a szájában jött hozzám és letette, azzal akart kiengesztelni.


Talán két-három éve, jöttem haza Dunakanyarból és leányfalutól már Szentendre felé az út másik oldalán nézelõdött két jókora kuvasz. http://t0.gstatic.co...7WiwQN-aygFJsM: ; http://upload.wikime...9d/2-kuvasz.jpg Ezekre már azt mondjuk, elég szigoru kutyák.

Amikor megláttak az üres éjszakai úton, megindultak felém. Abban a pillanatban satufék, lepattantam a bringáról.
A napszaknak megfelelõ udvarias és hangos köszöntéssel üdvöyöltem õket.. na neem azt mégsem de elkezdtem beszélni hozzájuk, szinte mindegy mit, lényeg a minél mélyebben szóló hangom hallják.
Közben a szemközti járdán figyeltem mivel próbálkoznak. Mivel meglephette õket a határozott fellépés és azt sem szokhatták meg, hogy ilyenkor nem lehet egy jót futni a bringás után, ezért tétován, kicsit bizonytalanul lépdeltek a másik oldali járdán kicsit távolabb egymástól, aztán mindketten megindultak felém.

Akkor rájuk kiáltottam valamit és meglódultam a bringát tolva elõbb egyikük majd másikuk felé, felváltva az irányt. Ettõl vissza futottak a járdára. Azután csak az egyik próbálkozott de ugyanezzel a módszerrel (megpróbáltam nekifutni távolról pár lépést) megint vissza kergettem a járdára. Aztán megint próbálkozott aztán a másik is de mindíg vissza kergettem õket. A végén már annyira tartottak tõlem, hogy elég volt kicsit megmoccannom és már szinte futva távolodtak. Végül már kergetni tudtam õket. Abba az irányba mentek amerre én is haladtam. Végül amikor ismét melléjük értem (mert közben már elõre futottak messzebbre a félelmetes bringástól, aki megkergette õket) akkor befutottak egy mellékutcába és eltûntek végleg.


Volt más hasonló eset is még több, tényleg sok kutyával de már hosszú lenne egy hsz.-ban[/QUOTE]

[Kobuc]

Azért én nem bíznám magamat csupán egy ultrahangos készülékre. Az igaz, hogy a hallásilag rendben levõ kutyákat nagyon idegesíti a 20-25 khz-es hang. És sokuk egyszerûen elkullog elõle. De korántsem biztos, hogy meneküléssel reagálják le a dolgot. Meg van rá az esély, hogy a hangforrást támadják meg. Ilyenkor aztán már nyomhatod azt a bizonyos gombot beszakadásig, Isten irgalmazzon neked... A kutya nem egy televízió, amit egy távirányítóval csak úgy kikapcsolunk!

Gondoltam rá legyártatom a dazer2 továbbfejlesztett változatát, egy ki/be kapcsolóval ellátott a tér minden irányában sugárzó UH készüléket, amit a bringámhoz kötözve a kritikusabb szakaszokon egyszerûen bekapcsolva tartok. Megkérdeztem egy évtizedek óta ultrahangos orvosi mûszereket gyártó ismerõsömet. Lebeszélt róla. Nagy az esély, hogy még jobban magunkra haragítjuk vele a kutyákat.

Inkább fogadd meg Balu tanácsait! Asszem magam is beíratkozok hozzá egy levelezõ tanfolyamra. És ha már a toporgás-elkergetés se jön be elõre készíts mindkét markodba egy aprócska kis paprika sprayt!

Én vettem az USÁkoktól egy Dazer2-t. Még megvadult dögön nem próbáltam, de elemcserénél volt alkalmam véletlen fülönlõni magam vele, hát nagyon kellemetlen hangja van. Ha van field tapasztalat, majd referálok.

[Balu1]

Á nem.. Még 4-5 éves koromban én is féltem a kutyáktól.
Emlékszem, egy németjuhászt akartak nagyobb gyerekek rámuszítani játékból. Attól nagyon féltem.
Másnap megint jöttek és megint uszították és nagyon féltem tõle, fel is mentem a nagyanyámhoz és elpanaszkodtam neki.

Azt már nem tudom, hogy végül ki magyarázta el, hogyan kell a kutyákkal viselkedni, talán apám volt,
arra viszont emlékszem amit mondott.

"Nem kell félni a kutyától. A kezed tartsd oda hadd szagolja meg, azután meg lehet simogatni.
Próbáld ki ha megint odaviszik hozzád a kutyát és megpróbálják uszítani.
Ha megszagolta a kezed, akkor simogasd meg bátran."

Eljött a következõ nap és megint hozták a kutyát.
Elõször félve és óvatosan de oda tartottam a kezem fejét.
A kutyus megszagolta és máris látszott rajta, hogy barátkozik velem.
Csóválgatta a farkát és látszott, hogy örül.

..én meg élveztem, hogy mondták fogdmeg, csipdmeg, én meg ott simogattam a bundáját és jót mosolyogtam a tehetetlenségükön.

Innen kezdve már nem féltem tõlük, inkább igyekeztem keresni az olyan alkalmat ahol idegen kutyával tudok ismerkedni. Így lassan megtanultam hogyan kell viselkedni velük és mire hogy reagálnak, vagyis megtanultam a kutyák gesztus nyelvét.

Már leszoktam a nagy kutya imádatomról de ha jön hát foglalkozom vele, fõleg ha furcsán közeledik. Kb ennyi a történet.


Nincs ebben semmi kunszt. Határozottnak kell lenni.
Figyelni kell minden mozdulatát és megfelelõen kell reagálni.

[MaTT]

Egyébként Te fõállásban állatidomár vagy?

[Balu1]

Másik alkalommal fent jártam valakinél a Testvér-hegyen és már sötét volt amikor elindultam onnan.
Mondta az ismerõsöm, hogy elkísér egy darabon mert ott a sarkon kutyafalka szokott esténként összegyûlni.
Persze nem engedtem, hogy velem jöjjön, mindíg érdekes izgalmas kihívásnak tartottam az idegen kutyákkal való bánást,
talán mert eddig még mindíg jól jöttem ki a dologból.

Szóval elindultam a sarok felé és tényleg, ott volt egy jókora kutyafalka, a legkülönbözõbb fajtákból.
Ott egy keskeny út van aminek az oldalán kicsi dombocskaféle magaslik.
Mindkét oldalról jöttek a kutyák, tíz-tizenöten, talán többen is. Nem számoltam.
Persze egyik oldalon a bringától nem tudtak közelebb jönni, így a másik oldalon kezdtem a rendcsinálást.

Rájuk kiáltottam és elindultam félkörben feléjük. Érdekes volt látni, ahogy visszahúzódtak amelyik felé közeledtem.
Viszont ahogy kezdték biztonságban érezni magukat, máris próbálkoztak újból és a másik oldalról is már ott ugattak
a lábamnál a bringa túloldalán. Akkor megfordultam és azokat is megkergettem ott egyhelyben félkörben neki-nekifutva.

A vége az lett, hogy jobbnak látták a kutyák ha nem próbálják ki mi lesz ha netán utolérem valamelyiket is és végül elszaladtak.
Az is érdekes, hogy amikor az az egy-két hangadó megfutamodik, akkor már a többi is menekül.


Fontos megszívlelendõ tanács:
A saját területén ne üldözz kutyát mert azt mindennél jobban védi és ott valószinüleg nem jön be, hogy el tudod zavarni.
A másik, hogy ne kényszerítsd olyan helyzetbe ahonnan nem tud menekülni mert akkor kényszerbõl támad.
Vannak kutyák mint a dobermann és a roti stb. amelyik túltenyésztett idegbeteg, támadásra nevelt állatok.
Azok eléggé furcsán tudnak viselkedni és náluk nem feltétlen mûködik a leírt módszer.