én bevállalom a kockafejûséget...
amikor a belsõ égésû motorok szilárdsági méretezését csináltuk, akkor ez volt a helyzet:
Ha azonos átmérõre veszünk egy csövet és egy tömör rudat, akkor hajlításra a csõ is megfelelõen ellenáll mégpedig azért mert hajlítás közben a felületen húzó és nyomó feszültségek keletkeznek. tehát a belseje a tömör résznek nem tart semmit hajlításnál. (most nem vettem bele a 2.rendû erõket, amik a húzásból ébredõ a szakításifelületre merõlegesen édred ez akarja behorpasztani és kinyomni a csövet)
viszont nyírásnál a tömör jobb mert nagyobb a nyírt felület a csõnek pedig kisseb.
miven a keréktengelynél mind a hajlító mind a nyíró igénybevétel jelentõs emiatt kompromisszumot kell kötni. nem lehet papír vékony a csõ a nyírás miatt, viszont fölösleges a teljesen tömör is. öszhangot kell teremteni, és a legoptimálisabb tömeget kell kihozni.
Eddig homogén anyagszerkezetrõl beszéltünk. hajlításnál nagyon sok függ az anyag szakítószilárdságán, (ami a külsõ felületen keletkezik) ha mondjuk pl.: nirtidálást, eloxálást vagy egyébb felületi kezelést alkalmazunk a tengelyen (anyagja válogatja) akkor el lehet azt érni hogy a felülete kemény legyen (jót tesz a kopásállóságnak is) emiatt egy megnövelt szakítószilárdságú felületet kapunk. így belül a mag szívós rugalmas marad jó lessz a nyírási ellenállása és nemis fárad el olyan hamar.
ha a magot is rideggé tesszük akkor nagyob terhelés is elbír de rövidebb ideig, hamarabb elfárad mint a szívós maggal ellátott tengely.
tehát összetett igénybevételre csõ a megfelelõ métetezéssel ha tömegetakarunk fogni, ha nem akkor is a csõ!!!
hogy miért? CSAK.
na csõsztök..
ja és én nem értek hozzá... ne is foglakozzatok vele.