Igen tavaly jobb idõt mentem (5:36), mert tavaly minden összejött.
Az idei idõ reális.
Nem alakult szerencsésen a verseny. A földvári emelkedõn tudtam menni a fõmezõnnyel bár max. pulzuson.
A boly borzasztó idegesen viselkedett, túl sokan voltunk, vagy sok olyan ember volt aki nem gondol bele, hogy bolyozás közben nem mehet ész nélkül jobbra-balra.
Síkon mentünk 50-es átlagot, majd a következõ percben 35-öt. Össze-vissza volt az egész. Meg is lett a baj belõle, Balatonkeresztúrnál volt egy nagy bukás, vagy 15-20 ember feküdt el. Szerencsém volt, én meg tudtam állni. De mialatt átvergõdtem, kikerültem a csatateret, a boly meglépett.
Gyenge voltam ahhoz, hogy utolérjem õket. Így egy kisebb csoportba verõdtünk, és a következõ 15-20 km-t, úgy 6-an tekerük le, bár csak hárman voltunk hajlandóak vezetni.
Szerencsére utolért bennünket egy kb.30 fõs csapat, élén Káldy Attilával. Kérdeztem is tõle, hány kört szeretne menni. Azt mondta csak egyet, de azt nagyon. Ez lehetett olyan 90km-nél.
Onnan együtt maradt a boly nagy része egészen az Akarattyai emelkedõig (175-180km). Tartottuk azt a 34-35 -ös átlagot. Az emelkedõnél azonban félre kellett állnom, mert megint elkezdett görcsölni a jobb lábam.
Le kellett szálnom, és tolni pár száz métert, hogy rendbejöjjek. De onnan már rendben volt, csak a széllel kellett megküzdeni.
Én 6:01 -et mértem, a pontos idõm soha nem fog kiderülni, mert a chipes dolog elromlott.
Azt saccolom, hogy az elsõ 200-ba beférek a 800 emberbõl.
"Nem szeretném megmondani, hogy a függöny mögötti nõ jó-e.
De néha elhúzom a függönyt, hogy el tudd dönteni magad."