Cipõ: Köszönöm a belinkelt képet. Végül is megoldottuk a dolgot. Mivel már úgy is bicajos hangulatban voltunk és tekerni ugyebár nem lehetett az esõ miatt, meglátogattuk Kuszit. Igen, vannak a Shimanonak nõi modelljei, és sokkal szebbek, mint a kancipõik. Két félét is néztünk, mindegyik kimondottan tetszetõs, mondhatnám szexi darab. De Anya végül is egy gyönyörû Speci mellett döntött, a mindent felülmúló kényelme miatt. Árban 7 ezret vert a Shimanókra. Fotó már készült, csak még nem volt idõm foglalkozni vele.
Évadnyitó: Péntek nem jó, melózom. Szombat megfelelõ lenne.
Szombati tekerés: A péntek éjszakai meló ennek is alátett. Kialvatlanul nem jó bicajozni (sem). Vasárnap ráérnék mondjuk du. háromig.
A 11-i megmozdulás: Redi, sokat sajna nem tudok hozzátenni az Ano által elmondottakhoz. Rátót és Eplény között a cicergõsön varacskoltunk. Az én tököm lett tele leghamarabb azzal, hogy 24 kilós lett a gépem a ráragadt sártól és nem forgott egyik kereke sem. Fogtam, és átvágtam a prérin, sûrû káromkodások közepette, és a 82-n folytattam. (Fajszot azért nem tudta überelni.) Eplénytõl az általad is említett murváson haladtunk Alsóperéig. Itt szinte lehetetlen eltévedni. A térképen azt hiszem, pirossal van jelölve. Evés-ivás közben döntöttünk úgy, hogy nem megyünk tovább Felsõpere, Nána és a Római Fürdõ felé, mert a dagonya sok idõt rabolt. Egyikünk sem megy szívesen visszafelé ugyanazon az útvonalon, ezért a helyi erõk lebeszélése ellenére a lõtér felé jöttünk vissza. Ugyanarra kell elindulni Alsóperérõl, amerre beérkeztünk. Pár száz méter után azonban egyenesen továbbmenni és nem a murvás - egyébként jobbra kanyarodó - nyomvonalát követni. Itt egy viszonylag sáros DH szakasz jött, majd egy völgy alján lévõ négyes keresztezõdésben jobbra fordultunk és innét hulllámvasutaztunk Rátótig. Bár a visszautat egyikük sem ismerte, egyszer sem tévedtünk el. Na jó, a nullpontnál egy kicsit tököltünk, de ott meg találtunk táblát.