Íme a mai rémtörténetem:
Tekerek haza reggek melóból, és az Opel Oster utcájából kijön elém egy autó a kerékpárút közepére. Egy szõke liba vezette (mellette a faszija), aki látott engem is és az elsõbbségadás kötelezõ táblát is, ami neki szólt. Ezt látni lehetett az arcán. Meg azt is, hogy kurvára nincs kedve a fékre lépni, majd újra sebességbe tenni azt a szép új metálkék autót, ami ráadásul nagyon jól is áll neki, egy hülye biciklis kedvéért. Majd megáll az, ha nem akarja a pofáját összetörni. A KRESZ meg le van szarva, szõke nõkre nem vonatkozik.
Igen ám, de a fejében lévõ nagyteljesítményû winchesteren sebtiben lefuttatott mûveletekbe valami hiba csúszott. Talán azért, mert még soha sem látott kerékpárt 15 km/h-ás sebességnél gyorsabban haladni. Az én winchesterem számára meg hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy itt már megállni nem lehet. Az egyik lehetõség az ütközés és az autó feletti szaltózás lett volna. A másik a satufék hirtelen kormánymozdulattal kombinálva. Utóbbi kínált egy ezreléknyi esélyt a talpon maradásra. Nem jött be... Végül pár méteres fekvecsúszás után a kocsi mögött landoltam. Feltápászkodtam, és nem Oscar Wilde-ot kezdtem szavalni... Azt hiszem, a hajszínét és a nemi szervét emlegettem, nem kis hangerõvel. Õk hátrapillantottak, látták, hogy már nem fekszem és elhúztak a pi...ába Almádi felé. A Cateye konzolja kettétört az eséstõl. A hátitatyómban volt egy málnás joghurt, egy Oxford Nagyszótár, egy MD player meg a félév fonetika anyaga. Na, itt keletkezett a nagyobb kár...:scared:
Nekem semmi bajom nem esett. Van néhány ismerõsöm, aki fekve maradt volna, agyrázkódást szimulálva és keresett volna egy jó ügyvédet meg egy rakás pénzt. Nekem nem volt kedvem sem az ügyeleten, sem a töketlen rendõrségen pazarolni az idõmet. A profithajhász, törvénytelenség határán egyensúlyozó biztosítókról nem is beszélve. Fizikai kontaktus végül is nem történt a jármûveink között, õk ketten voltak, én egyedül. A végén még kisült volna, hogy ügyetlenül elestem és különben is miért csak 25 méterrõl hallható a csengõm és nem 30-ról...
De annyit elvártam volna, hogy legalább az ablakot lehúzzák, hogy mi van.
Néha azt hiszem, hogy én vagyok a Terminátor. (A hangok is megmondták...

) A Rudy szemüvegemen belül ellenséges autók rendszámai futnak, arra várva, hogy valamelyik hatótávolságon belülre kerüljön. Most felkerült a listára egy újabb:
JFN 101 Ha látjátok, basszátok má' le a tükreit cserébe a Cateye-ért, a feleségem Oxford szótáráért meg a minidisc playeremért...:rocketman
On: Valszeg Pitjú barátom is velünk tart hétfõn.
Ja, bocs Matti, hogy késõn észleletelek... (Te voltál egyeltalán?) Ezek a kurva biciklisek mindig olyan furcsa jelmezekben vannak, hogy nem lehet õket megismerni...:-)))