Halló Távoli Hazámban Élõk!
Egy tõsgyökeres bükki gyerekként Szegeden sínylõdve olvasom soraitokat, és eszembe juttattátok az összes létezõ otthoni élményemet. Augusztus óta itt szopok ebben a TepsiCityben, kín az élet.
Más. A tárkányi egyenesben, meg a vízmûnél is szerettek volna már megenni az ominózus ebek, ám az utat mégsem tudom tiszta szívvel menekülõútvonalként javallani, mert a tárkányi embereknek elég nehéz az életük. Ezért frusztráltak. Olyannyira, hogy július egyik langyos estéjén,amikor épp az útra mentem a kutyákra számítva, egy csávó egy bordó kockakombizsigába mögöttem másfél kilométerrel rákönyökölt a dudára, aztán szó nélkül rám rántotta az autót, szó szerint, még csak eltartani se volt idõm magamat az orosz csodától, koppantam egyszer a kocsin, egyszer az árok túlsó partján. Ültem ott, mint buddha a füge alatt, erre emberünk kocsiból ki, és ordít, hogy a jó büdös k**va anyámér nem bírok azon a tetves, k*bszott kerékpárúton közlekedni. Hirtelen nem is tudtam, hogy az útra haragszik-e, vagy rám...Mondtam neki, hogy nem vagyok köteles a kerékpárutat használni, erre ismét szóba hozta anyukámat, erre én a rendõrséget, merthogy talán nem kellett volna belek*rnia az árokba a Nyígóval. Erre még nagyobb lett a feje és mondta, hogy mi van, ha elüt, mer annak a szarnak mindig benne kell lenni az ilyen hülyegyerekek fülébe-és hevesen bökdösött a Camelbakem szívószelepe felé. Erre én sírógörcsöt kaptam a röhögéstõl, nagy nehezen elhabogtam neki, hogy ebbõl inni szoktam, te hülyeállat, s a hatás kedvéért összefogtam a szelepet és nekidõltem az árok partjának. Sikítva röhögtem, a Camelbak pisilt, az ipse meg megérezte, hogy mekkora hülyét csinált magából, és amennyire az öreg Ladiktól tellett, csikorgó kerekekkel eltépett a helyszínrõl.
Tudom ez hosszú lett, de hátha jót röhögtök rajta, fõként, ha Mindentlátó Admin Atya nem törli...(lécci nemmá)
Szóval Tárkány felé vigyázzatok...!
"...can you hear the Holy Mountains?"