3562 replies to this topic

[Mellon]

Sok Boldogságot, békés házasságot Tyitó és Ági! :winko:

Sziasztok Topiclakók!

Látom jobban jártunk a Szlovák Paris maratonnal, minth a Bükkbe mentünk volna.
Sajnos én az Achillesem miatt most egy idõre el vagyok tiltva a cukortól és a terheléstõl, így végül csak a hobbi távon (30km) indultam el, Zitával együtt, aki teljesítette elsõ biciklis maratonját, a szép új biciklijével :-) :clap:
Én meg így learatthattam az elismeréseket a hobbi mezõnytõl, hogy feltekertem a sziklás részeken is, ahol a mezõny vége persze csak tolni tudta (merevfaruval én is toltam volna ott)
:bananadan
Legnagyobb negatívum, hogya 30as távra nem raktak frissítõt, így sajna kimaradtunk a menet közbeni falatozásból (persze simán végig lehet tekerni 30t frissítõ nélkül, de azért jól esett volna egy kis dõzsölés).
A másik probléma, hogy a kétirányú szakaszok miatt én egy fotos megállás után nem a jó irányba mentem és levágtam egy szép kis hurkot a pályából :-(
De ettõl eltekintve tényleg szupi kis maraton volt, és nem is volt akkora tömeg mint idehaza, vagy pláne egy nevesebb osztrák/olasz maratonon.
Érdekes, hogy kint ilyen jó szponzorok vannak, de azt is érdemes megemlíteni, hogy a díjátadás (némi történelmi/folklor mûsor után) is sokkal szinvonalasabban zajlott, mint idehaza.

Kategóriák szépen sorban jöttek, minden 1-6 helyezett (talán 1 vagy 2 kivétellel) gyorsan megjelent.
A hobbi kategória kivételével (ahol valóban inkább hobbisták voltak), a dobogósok szinte mind tiszta csapatmezben jelentek meg a díjátadáson (értékelik is a szponzort).
Érmek kupák ajándékok, kézfogás, majd pezsgõlocsolás (ki tudja messzebre lõni a dugót játék) minden kategória elsõ 3 helyezettje.

A Zöld zokni tényleg jól néz ki :-) 120 Skért árulták, így érdemes volt inkább benevezni :-)

Hazafelé mi is támogattuk a szlovák költsévetést, minthogy autópályán külsõ sáv lezár, út menti vízelvezetõ csatorna építés miatt (vasárnap kutya nem dolgozi, kivéve persze a policiát), szóval mi 60as táblára 83t mentünk, ami alku nélkül 1000 Sk. Szépen kaptunk két kupont érte, jó utat kívántak szovákul, az adatokat papiron közölte a yard). Pedig már éppen tervezgettük, mire költjuük a megmaradt koronkít, de ez így megoldódott.
Mindenesetre még így is olcsóbb volt, mintha Egerbe mentünk volna: szállás 200Sk/fõ/éj, kaja-pia olcsóért (ahogy Para mondotta).

[marton]

Kex: Még a végén xc-s leszel !
Nati: Még 1-2 ilyen megállapitás, és tesztelhetsz az újságnak gépeket !

[lensver]

Kex: a fox nagyon tuti volt! Olyan helyeken is le tudtam menni ezzel a bicóval, ahol cc-vel csak tolnám. Szuper érzés volt!

[KeX]

Tyito, nagy gratula, boldogság kísérjen Titeket!

Nati, Te meg porig aláztad a jenki nõi dh mezõnyt? Hogy ízlett a Fox dc?
Sütögetésben benne lennék, de sajnos csak jövõ héten érnék rá egy-két napra.

Ami meg a Raj-t illeti... Eszement, gigahiperkúl volt. Azzal az úvézöld ajándékzoknival megvettek a rendezõk kilóra. Szlovák pari egy csoda, a pálya szépsége részemrõl vetekszik szalckammerjóval. Aztán akik ott voltak tudják, hogy valójában 6. lettem u23-ban a 98km-en úgy, hogy közben csak 65-öt küldtem le. Na ezt csináljátok utánam ) Koffollaaaa legyen veletek!

Óriási élmény volt, még a sátras szénnéfagyás is jól esett a meteorzáporral, meg a ködös napfelkeltével.

Néhány merevképet majd prezentálok hamarosan.

[lensver]

Én is sok boldogságot és hosszú együtt-életet kivánok nekik!

Közben úgy látom a korábban meghirdetett sütögetésem Charon-on kivül senkit sem érdekel. Mondjuk ilyen idõben nem is csoda, de talán vasárnaptól megint jó idõ lesz! És akkor hétfõn vagy kedden megcsinálhatnánk. Utána sajna (na jó, szerencsére) Saalbach-ba utazom. Persze utána való héten ismét csinálhatjuk.

[marton]

Para !
Fotókat is kér a nép !!
Az mondjuk számomra felfoghatatlan dolog, hogy tudott valaki a Slovak maratonon eltévedni, amikor az erdõben a sárga szalagok+földre szórt kõpor úgy vezettek, mintha sinen mennél, a falvakban meg minden! keresztezõdésben biztositották az áthaladásunk és mutatták a helyes irányt.
De mégis sokaknak sikerült.
És a Duna Maraton szervezõi kimehetnének, és jegyzetelhetnének.
Marci

[Zed]

Hosszú boldog közös életet kívánok nektek!
Remélem Tyito jól van, a képen már elég erõsen küzd a légszomjjal :-)

[kahlesz]

HAHAHA!
"VAS" tyúk is talál szeget!
Látod, látod, egyszer mindenkit utólér a sorsa, nem lehet csak úgy létezni a világban!
Sok-sok Boldogságot Kívánok Nektek Laci és Ági!
Elsõnek meg sem ismertelek ebben a hacukában. hasonlítász Kokóra.
Aztán meg olvasom, és döbbenek rátok.

[Lovas_Gabi]

Öreg házasok már!! :-)))

ettõl függetlenül
SOK BOLDOGSÁGOT NEKIK!!!

[hozé]

Para!
"Kicsit vacillálok, elég csábító a 30as letérõ, de felülkerekedik a levegõbõl és hitbõl épített egóm, neki veselkedek a 65/98as távnak."

Ez jó!

[PiGonE]

Sziasztok!

Örömmel jelenthetem be, hogy a tegnapi napon
Tyito és Ági
kimondták a boldogító IGEN-t!

A gratulációkat nekik címezzétek!

És íme, a bizonyíték!

[Paraferee]

Summa



Összességében egy nagyon jó hangulatú, rendezésû verseny volt. A pálya jól kijelölt, bár eltévedtek páran. Buffetek királyak voltak (érdekes, hogy idehaza nem szokás dinnyézni, pedig aztán ilyenkor van dögivel), és a végén is jutott mindenbõl. Jó látni, hogy elindult egy folyamat szlovákiában, és most már 10bõl olyan 6 ember valamennyire tud angolul, 2 németül, és 1 magyarul felvállalja magát. Jó volt azt is látni, hogy a maratonon mennyi csajszi indult el, hazai létszámokhoz hasonlítva. A rendezõségnek óriási köszönet az egész rendezvényért, hogy ezt így meg tudták csinálni. Tulajdonképpen ugye ingyenes nevezésért kaptál egy doboz teát, egy antibakteriális zoknit, térképet, egy gulyást+kenyeret+sört vagy kólát (kofola rulez), egy sült kolbászt+kenyeret+sört vagy kólát, tombolán esélyt a rengeteg nyeremény egyikének elvitelére. Ami kicsi, halvány fekete pont, az, hogy tulajdonképpen a névadó szlovák paradicsomban nem is tekertünk, csak 12 km-t. Annak is az 1/3át betonon. De gondolom egy olyan helyen, ahol nagyon durván veszik a tájvédelmet, ez nehezen módosítható.

Köszönet Györgyinek, hogy elkísért, még ha odafele úton kissé nyûgi is volt, a DANOBIUSnak, hogy még a slovipariban is lehet fogni, és nem kellett semmi szlovák dumát hallgatnunk, és persze köszönet annak az illetékesnek, aki elintézte a csodás idõt (a pici esõt megbocsátjuk)



Egyértelmû: jövõre tutter ott leszünk!

[Paraferee]

...

Kicsit lankásabbá válik, hát megyek nagyapós 1/1ben. Egy rendezõ integet és hadarja szlovenszki, hogy elõtte forduljak jobbra, be a földútra. Nézem, egy tank megállításához elég határozottságot sugalló sorompó áll rögtön a sarkon. Kérdezem angolul biztos arra menjek. Tatter és mutter is egyszerre ismétli a szlovenszki hadarást, csak most hangosabban. Köszi, nem süket vagyok. Kicsit eléhezés szélén állva, gyors elõkotrom a csokikat, és rájuk tolom a második powergelt. Tevepúpomból húzok egy nagyot, amire az csak hörög. Zsír. Szerencsére szinte karnyújtásnyira buffetbe érek. A felhozatal hasonló: dinnye, lekváros kifli, banán, víz, isotoniás löty. Mammernek próbálom elmutogatni, hogy a hátizsákomba öntsön vizet, válaszként internationalnyelven kapok egy hülyegyerekmosolyt. Gondolom még életében nem látott tevepúpot. Gyorstalpaló szlovákoknak adásunkat láthatják: hátizsék kinyit, tartályt kissé kihúz, tetõt kinyit, vizet beletölt, tetõt visszacsavar, hátizsák becsuk, gyakhujem. Közben az ismét beért gyevocskának intek, aki már épp távozik a buffetbõl. Tolom magamba a kifliket, dinnyével. Pár igen aktív versenyzõ mindeközben majd felborítja a pultot, úgy siet, hogy töltsék meg a kulacsát. Mászok tovább. Hozzájárulok a szlovákok angol nyelvi fejlõdéséhez, a verseny végére tutti vagy 10en megtanulják a „i hate climbing”-ot Tõlem. Elkezd lejteni megint. Megeresztem, had szóljon. Kicsit saras az elején. Be is sokallok az egyik kanyarban. Érzem nincs már uralmam alatt a gép, lassulás nélkül érkezünk a kanyarba, ahol hirtelen láthatóvá válik egy picit íves oldalfal. Bináris számsorok futnak függvényeken végig, majd eredményképpen hagyom a fenébe a fékezést, a falra koncentrálok. Pillanat alatt fel tolom rá a lovat, be is veszi az ívet, ahogy kell. Kilométer lopó lejtõbe váltunk, könnyed tekeréssel 35-45el lehet robogni. Ösvény mellett kaszáló fejkendõs mammerek pislognak felénk. Két nyomban tekerhetõ földútra váltunk. Útszélérõl másfél méter magas kalászos füvek csiklandozva verik a vállam...ahh...meg az arcom. Váratlanul egy már kikerülhetetlen útszéles pocsolyában találom magam. Szelem, mint a vajat, közben kicsúszik egy jiiihááá is. Felnézek, és a gyevocska mutterrel karöltve bazsalyog rám vissza. Na bemutatkoztál Feri. Mosoly, majd ott hagyom õket. Durva köves részen egy másik gyevocska, meg egy hú-de-mentem-sima-szakaszon emberünk azt se tudja hova meneküljön elõlem. Nem is érdekel. Élvezem végre. Persze minden jónak vége egyszer, hamar kiérünk megint a betonútra, ami vissza visz minket a faluba. Menetközben nézem a traktorost munkaközben, hátterében az elõbb legyûrt hegyek felett kikandikáló tátrával. Vajon milyen életérzés lehet Neki? Aztán hamar rájövök, ez csak nekem, nekünk mesés, attól még itt is büdös a trágya, töri a kezet a kapa... Faluban rendezõk minden forgalmas sarkon, neki is irányítanak mászni. Helló odafenn! Ööö...Te ki vagy? A gépház. Tudod? Izmok, forgók, tárd, comb, vádli? Aha. Szia. Csak annyit kéne tudni, hogy itt lenn mindjárt beáll minden. Csak szólni akartam. Beáll? Aha. Figyeld csak... És ezzel eldõltem, két, mozdíthatatlan lábbal. Hiába lazítottam, nyújtottam, égõ, szúró fájdalom és mozdíthatatlan lábak maradtak. Gyors harcba küldte megy powergelt, hátha segít, meg sétálni kezdtem. Talán a gél segített, talán a séta, de vissza tudtam ülni. Be a búzamezõk közé. Összeállok tekerni, de inkább jelenleg sétálni egy sráccal. Õ szprehenzidajtcs, Én szpíkinglis, de amennyire kell, megértjük egymást. Már az utolsó körét nyomja, azaz épp 33km-rel jár elõttem. Ó. Gyevocskáék is beérnek, szépen tempóznak felfele. Felnézek, furcsán sötét van: na ná hogy ránk akar borulni az ég. Elérem az uccsó buffetet, mindenbõl még mindig bõven van. Kezembe nyomják a dinnyét, a vizet. Gyevocska vigasztal, már csak 10 km. Köszi. Innen ugyanott vissza, ahol elõzõleg jöttünk rajttól. Érdekes érzés, ahogy tolod felfele ott, ahol nem rég csörtettél, de még jobb ott, ahol csörtetsz lefele, és másztál elõtte. A Lada1200es eltûnt, ezek szerint gurulás képes volt. Pillantok órámra: 51,5. Na tekerjünk bele. Egyenes szakasz, 30as leválasztó. 55, 56... Cseperegni kezd. Túl rövid a lejtõ, csak cca 100 méterre közelítem meg a szprehenzidajcs srácot, és a gyevocskát. Tolom. És már nem csepereg. Esik. Nem érdekel. Szeretek sárban, esõben tekerni. Igazából a most már elég könnyen begörcsölõ lábaim izgatnak. Szerencsére rövid emelkedõ volt, már megint lejt. Vissza az aszfaltra. Beletaposok. Útszélén villanásra feltûnik Györgyi és Andi. Elkélne egy ablaktörlõ a szemcsimre. Már érzem a célvonalat. Közel vagyok. Éles kanyarral le a betonról, agyagos földútra. Nem tudom miért, nem a nyomokat választom. Kanyarban az esõtõl nyálkássá vált földön megcsúszik a gépsárkány. Reflexbõl egyensúlyoznék jobb lábbal, de hirtelen begörcsöl. Jobbra mereven kitartott lábbal zúgok lefele, miközben fogcsikorgatva próbálom gyúrni a combom. Camping mögött vagyunk, innen már csak a rövid mászás van a betonra fel, majd be kell gurulni! A gyevocska mutterrel orrom elõtt. Már akkor sem elõzném meg õket, ha defektet kapnának. Betonon gurulunk egy kellemest még, egy lassító, és pici taps kiséretében 4:41 gurult idõvel magam mögé utasítom a 65km-es távot.

[Paraferee]

A verseny

Hajnal 4 körül sûrû kopogásra ébredek, de hamar rájövök a fogaink azok, amik így kopognak. Kissé elszámoltuk magunk takaró ügyileg. Fél 7nél nem bírok tovább vízszintben maradni. Elkezdem a lovat elõkészíteni, mivel még elsõ defektet kell javítanom, láncot és középtányért cserélnem. Elõbbi hamar megy belsõ cserével, utóbbiak szivatnak. Leszedõ nélkül a tányért nem tudom lehúzni, az új lánc meg a hátsó soron ugrál. Visszakozz. Marcival megcélozzuk a regsátrat 7 körül, nehogy ne legyen idõnk nyugodtan utána elõkészülni. A sátornál aztán egy számítógép és két csaj fogad minket. 2, azaz kettõ versenyzõ áll elõttünk, így 5 percet sem kell állnunk, és már sorra is kerültünk. A dujuszpíkinglisre jön a gyors válasz: inglisdajcsfrencs. Ó. Nekem volt kellemetlen. Egy excell táblázatban ki keresik a nevem, megkapom CAMPAGNOLO táskában a doboz teám, STOP BACTERIA bicós zoknim, térképeket, prosikat, jegyet ebédhez és vacsorához, valamint a 155-ös rajtszámom. Ennyi? Kössz. Marci utánam nevez, 500Sk, és már kapja is ugyan azt a kis csomit. 6 perc. Se több, se kevesebb. Már rotyog a két kondér gulyás, gyomortáji mozgásokat ingerlõ illatokkal töltve be a környéket. A szponzorok sátrai, start-cél kapu, színpad állnak. Összefutunk Pixelékkel, Mellonékkal, KeXékkel. A rajt kapu mögött lassan felgyülekezünk, úgy 300an talán. Indítás elõtt középkori ruházatba öltözött manusz (ezen kép zavar végig érzõdött az erõben... mármint ugye ez szlovákia, nem de? és ez mégis apacs, vagyis apache maraton, tehát indián, és most meg egy középkori ruhás ember...) jól elsütött egy mini ágyút, aminek visszhangjára meglódultunk. Furcsa mód felvezetõ szakasz kimarad, egybõl fordulunk a Klastoriskonak vezetõ sziklás, köves útnak, és 600méter sík megtétele után recsegnek a váltók s láncok. Jó hallani egy-két magyar szitkot, bár mást nem is. Valahogy erre fele nem szokás a hátulról érkezõnek benyögni semmi hasznosat, csak a legszûkebb helyen elslisszolni. Tudatában a kondíciómnak, vagyis annak hiányának, nagyapósra veszem elejétõl a mászást. Mellém szegõdik a két debreceni factor, jót beszélgetve érünk fel a romokhoz. Innen ismerõs már az útvonal, igaz itt mindig lefele jövünk a szellem lovakkal. Most megszenvedem e tudattal erõsítve. Meglátom a Sucha Béla tetejét jelzõ táblát, már kúszik is szét orcámon a mosoly. Állítólag az innen kezdõdõ szakaszon mentek már 80at. Hát most letesztelem. Elöl 46os tányér, már fogja is a láncot, fekszem a kormányra, de csak nem akar 64km/h fölé menni. KITT: SPM fokozat! Próbálok íveket gurulni, kanyarokat limiten venni, de csak nem jön össze még a 70 sem. A sûrûn utunkat keresztezõ vízelvezetõ vágatok sorra szedik figyelmetlen áldozataikat. Egy Mátra maraton útszélével vetekszik már-már az aszfaltos szakaszon defektet szerelõk száma. Aztán egy az aszfaltra festett halálfej jelzi, durván kavicsos beton szakasz jön. Innen motoros sztájlra váltok, had csússzon a fara. Az aszfaltozás végén sajna csak egy rövid terepen csörtetés, jól megengedem, had ámuljanak a kordon szélén álldogálók. Meg is jön a hangjuk, bár lehet, hogy csak azért kiabáltak utánam, hogy ha így megyek, a végén nem látható éles kanyart nem fogom bevenni. Hát nem is vettem be elsõre. Jó 10 métert szántottam a mezõt, magammal húzva a helyes útirányt jelzõ NW szalagot. Visszatérek a helyes irányba, végig a camping háta mellett. Elég nagy zavart érzek az erõben, mert hirtelen szemben találom magam 2 versenyzõvel, de kb 100méterrel arrébb két policia integet, hogy balra tovább nyomjam. Hát nyomom, most épp betonon ismét. 2 km legyûrése után megint terep, keményen kapaszkodunk. Majd 20 km van már mögöttem, és itt a táv választó. Debreceni Zoli factor épp kisegít egy gyévocskát, láncszakadás terén. Kicsit vacillálok, elég csábító a 30as letérõ, de felülkerekedik a levegõbõl és hitbõl épített egóm, neki veselkedek a 65/98as távnak. Röviddel ezután már a buffetben állok. Óriási meglepetésemre, és örömömre dinnyét osztogatnak. Van még lekváros kifli, isotóniás lötyi, víz, energiaszelet, banán, mosolygó-segítõkész csajok. A dinnye iszonyat jól esik, tele szõlõcukorral és vízzel, a banánnal lefojtom, majd rátolok még egy kis isotóniás löttyöt, közben a gyevocska búcsúzik, folytatja útját, rá pár perccel már Én is küszködöm felfele. Aprókavicsos földúton kapaszkodunk, útszélen 1200es Lada. Szélvédõ már a múlté, teteje jó 30centinyit benyomva, lökhárító erõs C-t formáz, körülötte 3 roma, mind mosolyogva, hajtja a népet. Amennyire kitudom venni, az egyik azt próbálja mosolyogva tudtomra adni, hogy ne toljam felfele, hanem itt guruljak le az ösvényen, gyorsabb. Visszamosolygok, kicsit közelebb húzódok feléjük, kíváncsian fürkészve az edényeik tartalmát, ami szederként azonosítok. Az egyik roma barátságosan int, vegyek. Nyúlok is, elhaló gyákhujemmel elszopogatok 2 elég fanyar szedret, és tolom tovább felfele. Hál’istennek már rég le is öblítettem a gyümölcsöt, amikor bepillantást kapok a szlovákok idõtakarékos fáradt olaj ürítésébe. Gyors fékezés, láb között hagyva a lovat, felsõ testet kicsit oldalra fordít, majd gyors leeresztés-pici rázás, csomagolás, és usgyi. Közben végre lejteni kezd, tolom is a nagy tányérra, szétugrasztva a defektet szerelõket. Vízmosásos-nyálcsorgatós döngetéssel zuhanunk be egy faluba. Az útszélén 80körüli mamikák, unokákkal tapsolnak és hajtanak, pillanatig rózsaszín ködbe burkolva, amint nem a futottak-még-százegynéhányadik-pozícióban tekerek, hanem az elsõk közt. Picit lúdbõrözök a kapott drukktól, jó érzés. Falu mögöttem, beérem a gyevocskát. Lazán tekerek, már látni elõttünk a hegyet, amire tuti fel kell valahogy jutni. Pár szóban megbeszéljük a jelenlegi állást, az újabb pici zavart az erõben eloszlatja, amikor vagy 50 kerékpáros zúg el szembõl mellettünk: egy másik maraton is van ugyan ebben a pillanatban. Irigykedve nézem õket, amint nagy tányér-kónuszon zúgnak el libasorban mellettünk, mi meg pakoljuk kis tányérra. Gyevocska jól bírja, meg a mutterje is, mint kiderült együtt tekerik végig a 65öt. Egyre szakadozok le tõlük megint. Amúgy is egyre jobban lángoló ego váram egyre jobban kezd égni. Gyevocska beint egy szijulétört, és pillanatok alatt elhúznak 100méterekkel. Mi ez a szag? Olaj? Hmm... Ezt már semmi nem oltja el... Le is szállok. Amíg ez az unalmas rész van, erõteljesen átgondolom az idáig vezetõ utam. Nem tart sokáig.

[Paraferee]

No akkor lépjünk egybõl, azon a bizonyos üveg hegyen túl, túl a disznó farmokon is, ahol mindenféle farkúak túrnak, és kezdõdjék eme mese péntek 4 órával...



Az út...

Péntek, délután 4 óra, Mom Park. Kábé ezek a paramétereim, amikor felveszem az autót, és még csak hazafele, Gödöllõnek indulok. Idegbaj közeli állapotban sikerül mindent, kivéve térkép, kaja, hajtókar leszedõ... összeszedni, tankolni, matricát venni és elindulni 7 órakor a hármason. Hatvani leágazás elõtt aztán megáll a sor, 1-esben vánszorgunk, mellettünk a HATVAN-SALGÓTARJÁN 1000m tábla. Amúgy sem vagyok pihent kedvemben, hát padlózom és irány a leállósávban. Határon csak azért veszi át az okmányokat a határõr, hogy ha véletlen messzebbrõl megfigyelnék, úgy tûnjön, mintha tényleg dolgozna, majd tova. Aztán határtól kb 20 km-re az egy-sor-ház-egy-vécé-összlakosaink-száma-10 falu végén karikázó fény állít félre. Policia elkéri a szokásos okmányokat, majd fut egy kört zseblámpájával a kocsi körül, megvizsgálni a kerekeket, tükröt, lámpát. Visszaérve tudatja velem, hogy mivel nem az Én tulajdonom a kocsi, és nincs megbízási papírom, 2 hónapra elvehetné az autót, de most nem teszi (megjegyzem, ilyen papírra csak akkor van szükség, ha céges bejegyzésû az autó) Fut még egy kört a kocsi körül, ismét a gumik vannak terítéken. Elkéri a személyim is, majd nyissam ki a csomagtartót. Ott feltárulkozik annak a NIVA típusú jármûnek a vételi árának fele, amiben épp szolgálatot teljesítettek az Urak. Hát ezek meg? Megmondom. Csak nem tetszik neki valami. Nézegeti a személyim, hogy a személyi számom leolvassa. Mondom ez itt alul. Nem kellett volna mondani. Azzal a mosollyal, amivel egy 8 éves hülye gyerekre mosolygunk, tudatja velem, hogy nem most kezdte a szakmáját, és természetesen tudja, hol van a személyigazolvány szám. Fut még egy kört, most már a bent ülõket is átvilágítja, és IGEN! Csak talál végre valamit a tizenötödik perc végére: nem világít a rendszámtábla világításom! Á-hááá! Ennek nem kellene világítani? - kérdi, és már térdel is le, hogy a világítás külsõ burka alá tudjon lesni. De, ennek világítania kellene. Ha szlovák rendszámú lenne, ezért 2 hétre levehetném a rendszámtábláját. – ismét nagyvonalúan ezt sem teszi velem - No akkor, ez 500-tól 2000 korona helyszíni bírság, választhat. Itt nézek bambán. Tényleg nem értettem. Kérdem, mibõl választhatok? Hát 500tól 2000ig. Aha. H-á-t akkor 500. Jól választott. ... Átvonulunk a NIVA motorháztetõjéhez, ahol kapok 5 db, másfélszer hatcenti méretekkel rendelkezõ kék cetliket, melyek 100-100Sk címkéjûek. Már meg sem merem kérdezni, ezekért hol kapok ebédet? Tudatja velem, hogy holnapig nem büntethetnek meg e miatt, itt már azt sem mertem megkérdezni, ha most épp éjfél elõtt 2 perccel lennénk, akkor 3 perccel késõbb már elkaphatna még egyszer, 5 db ebédjegyért? Inkább beülök és tova.

Nyugodt tempóban, térkép nélkül is, mintha csak haza mennék, haladunk jó irányban. A hõmérséklet lassan kúszik lefele, már 8,5 °C. Aztán a szerpentinekhez érve, Tisovec után megszûnik minden. Hirtelen olyan ködbe cseppenünk, hogy a látótávolság is max 2 méter, celsiusban meg csak 7 egység. Szerencsére pár száz méterrel arrébb, ismét visszatér a normál éjszakai látótávolság. 3ésfél órányi éjszakai vezetéssel mögöttem (a lözséi 6+2höz képest ez már meg sem kottyan), újabb meglepi az úton: az egyik kanyarban álló busz az út közepén. A ködfoszlányok megadják a kezdõ löketet egy horror filmbe illõ kombinációhoz, így lassítás nélkül inkább kerülöm.

Az út hátralevõ részén fáradt csend telepszik az autóba. Szombat elsõ perceire gurulunk be a campingbe. Gyorsan keresünk egy szabad placcot, átalakítjuk a csomagtartót hálószobává, Marci sátrat állít, és alvás.

[Paraferee]

szisztok!

visszaértünk slovenski raj marathonról...
élménydús beszámoló káminszún...

[lensver]

Húha, senki se irt azóta ide? Na akkor majd én.


SSS

Jövõ hétre tervezek egy sütögetõs estét valamikor hét közepére, mivel a hétvégén 24-órás lesz.
A helyszin most más lenne:

Van egy szupi hely a Kevély oldalában amit még tavaly fedeztem föl.

elõnye:
- jóval közelebb van, mint a Sikárosi rét, onnan kb.fél óra alatt lent lehet lenni a szentendrei bringaúton.
- közelebb van egy abc (Ürömön)
- van szép kilátás
- arra nem jár erdész, aki papolna
- van mobil vétel

hátránya:
- nincs patak se más (tehát minden vizet nekünk kell hozni)
- egy köves, meredek kaptatón kell feltekerni oda

Én most mégis javasolnám ezt a helyet, csak mert szerintem ideális esti sütögetéshez.
Ja, viszont azoknak, akik onnan haza akarnak tekerni már mindenképpen kell egy lámpa, mert egyébként kitörhetik a nyakukat a meredek sziklás lefelén.

Most lehet akkor jelentkezni, hogy kik jönnek és hogy mely nap lenne a jó! (kedd estétõl kezdve péntekig)

[lensver]

Felkerültek a leválogatott, lekicsinyitett fotóink Amerikáról az "Usa2005"-ös folderbe, vagyis annak az alfoldereibe. A "Catskill Mts" folderben vannak a bringás fotók.

http://kep.tar.hu/konamuri