Belépés
Felhasználó létrehozása
vendég_Charon_*
Péntek éjjel tudtunk csak elmenni az elsõ tesztkörre, elõször én mentem két három háztömböt a csonka hajtással (az elsõ váltóhoz hátsó bowden kell!!!!), illetve miután azt is fixáltam, a 44-es nagytányér és a 42-es összekötõn levõ lácok összeérése okozott majdnem láncszakadást. Bezonyám, összeértek. Eredetileg ugyanakkor alátéthalommal tartottam volna távol a két lánckereket, mint a karon szokásos lánckeréktávolság, de ez kevésnek bizonyult...
Szóval fix 32- (32-11) áttételtartománnyal mentem pár kört. A fékek, bár nagyok, a bowdenhosszak miatt (na meg bekopatlanul) igen gyengén muzsikáltak. Amit nem igazán értettem, hogy az elsõ miért olyan gyenge, de a beállítás pöpec, és furcsa módon - késõbb próbálgatva - a v fékes bowdenhúzásos állásban jobban fog mindkettõ.
A kanyarodási ívek nagyon furcsák voltak, de ezt nagyon könnyû volt megszokni. A teló összeültetve kb 100 milcsire nagyon rémisztõen meredek fejcsövet ad (irányítás szempontjából), még egyedül se esik jól úgy menni vele, viszont 140-es állásban atomstabil és kényelmes.
A legkeményebb rugókit bizony kellett hozzá, mert, ha ketten ülünk fel egyszerre, akkor 120-ra ül be (nélküle alattam ül be 110-re), és plüss mozgása van, ha a floodgate-et maximumra csavarom és lockolom, akkor "magyar aszfalton" és huplis földúton ehhez még két-három centi mozog be.
(A floodgate a lockout kioldását csinálja, ha maxra van rakva, akkor a kellõen nagy ütésnél mozog csak be. Frenetikus találmány, és menet közben is lehet vele játszani. Gratula RockShox!)
Amikor elõször ültünk fel (péntek este sötétben
)rohadt nehéz volt megtartani még álló helyzetben is Dawn-t, mert a felsõcsõ igen magas. Azért fel tud mászni rendesen, el tud helyezkedni, pedál beforgat (bal elõre vízszint), Majd ahogy a lábamat elkezdeném a pedálra rakni és kicsit jobbra dönteném a bringát, jön a sikítozás hátulról, hogy dõlök-dõlök , én meg tartalak-tartalak!!! Nagyon vicces dolog, ezt minden indulásnál eljátsszuk azóta is. 
Az elsõ indulás nem igazán sikerült, mert nem volt elég lendületünk, én meg összevissza kormányzással próbaltam nem alapból eldõléssel kezdeni az utat... de a másodikra elindultunk rendesen, egyenesen. Igen hamar kiderült, hogy az elindulási hirtelen bringadöntésem ellensúlyozására Párom ellenkezõ irányba dõlt, és szépen felváltva egyensúlyoztuk ki egymás minden mozdulatát.
Az elsõ kanyarban megvolt a várt sikítás, szerencsére a széles kormány megtette a hatását és bevettük. Sõt! A negyedik balkanyaros háztömbkerülés után kicsit szlalomoztunk is, majd jöttek a jobbos kanyarok, majd lassítós, gyorsítós kanyarodások. Ááááááááááááááááááááááááálati élmény volt az elsõ pár kör. Hihetetlenül paráztam, és nagyon kellett koncentrálni, de összességében biztonságos volt a szerkezet. Dawn elég sokat mocorgott hátul - állandóan elõre akart nézni, meg egyszer bele is csípett a hátsómba, hogy ha õ azt mondja, hogy fékezzek, akkor fékezzek.... :-)
Aztán meglepetésként kivittem egy kanyarral a házunk mögötti földútra is, hogy legyen egy kis extra para. A teló és a Thudbuster is tökéletesen tette a dolgát. A kormány és a stucni bivalyerõs és masszív, a váz nem érezhetõen nyeklik-nyaklik.
Az elsõ tapasztalat talán az, hogy olyan tandemmel menni, mintha egy jó nagy csomaggal menne az ember túrázni. Leng a hátulja. Mármint érzésre.
Másnap reggel autóval mentünk összcsaládilag Karcagra, meg Gyomára rokonlátogatóba, kisbabanézõbe, meg útközben megnéztünk és végigettünk egy birkafõzõ versenyt, és délután hat körül, 500 kilcsivel a s.ggemben összeraktam az elsõ váltót rendesen, raktam még két milliméternyi alátétet a hajtásba, és mentünk egy váltóhasználati tesztkört. Korrektül vált az XT hátsó váltó, az elsõ is szépen felrakja nagytányérra, bár elõször sikerült pont beváltani a nagy és az összekötõ fogaskerék közé (negyed óra szívás).
Az emelkedõk gyönyörûek, de a hatalmas nyomaték miatt a kistányérra (22 fog) még nem volt szükség.
Vasárnap beöltöztünk egyenmezbe, bepakoltuk a hátizsákba az összes létezõ szerszámot, ami kellhet, plusz nagy adag csokit, innivalót és nekiláttunk, hogy megyünk, ameddig bírjuk. Apóséknál fotózkodtunk (holnap képek), majd áttekertünk Nagytarcsára, onnan Rákoscsaba - útközben megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor az egyik úgy dönt, hogy nem teker tovább :-X - onnan Pécel, majd a nagy emelkedõn kipróbáltuk, hogy mennyire lehet megnyomni a pedált. Egy kocsma elõtt elszállt a hajtásunk. Az egyik újonnan készíttetett csavar megadta magát - egyrészt rézbõl van, másrészt a plusz alátét miatt nem teljes hosszában ült a menetben, harmadrészt meg az anya és a külsõ lánctányár között azért tetemes erõkar van. Szóval egys robbanásszerû hang kíséretében három alátét, egy anya és egy csavar esett le a kocsma elõtt. Három méteren belül megálltunk, majd mentünk vissza keresgélni. Két alátét meglett (20 centire egymástól), a sárga csavar és az anya nem. A Kocsama elõtt barnabõrû ember(?)társunk parkolt, majd a nagy keresgélésre visszaadta az egyik alátétet (a kocsiból vette ki!!!!! a másik oldalról, mint ahol kiesett nekünk!!!!), a csavarról meg hallgatott.
Azért még keresgéltünk vagy 20 percig, de egyértelmû volt, hogy enyves kézzel és csillogó rézcsavarral állunk szemben. Bekaphatja.
Három csavarral elõbb lazán tekerve mentünk, majd egyenletes kb 30-35ös tempóval (nincs km óra egyelõre) hazamentünk, és az emelkedõkön legalább rendesen visszaváltogattunk kímélõ üzemmódban. Gyökkettõnél már kicsit imbolyog a gép, de az fõleg a tekerési mozgolódás miatt lehet. Amikor finoman erõbõl tekerve haladunk lassan, akkor nyílegyenes.
Apropó egyenes. Húsz kilcsi után már centizni lehet a parkoló autókat, a gödröket az úton, meg két kézzel bemutatni a szemközti sávban elõzõ autósnak, aki semmibe vesz. A minket elõzõ dögök hatalmas ívben kerülnek ki általában, és forgolódás nélkül is tök jól lehet beszélgetni egész úton, sõt az indexelést, hátranézést mind a kazánfûtõ végzi, bár a kormány még igencsak kapaszkodó szerepet tölt be.
Negyvenet mentünk végül összesen, és a végére egész jól megszoktuk egymást a közös vázon. Kanyar bármelyik irányba szûk íven lassan is, gyorsan is megy. A hajtásnál nem csak a kazánfûtõ pihen, sõt néha az az érzésem volt, hogy jobban nyomja mint én (!), és ha ketten megnyomjuk elfogynak a fokozatok (44-11). A gyorsítást, váltást, nagy gödröt, tekerésabbahagyást még igen erõsen kommunikálni kell, de például a max terheléses kiállva gyorsítás furcsa módon megy. Egyelõre.
Az utolsó emelkedõn (rövid, de meredek), Párom unszolására megnyomtuk neki izomból, és a hatalmas nyomaték hatására kikészítetünk megint két csavart. :-D Szerencsére ez már csak három sarokra volt otthonról.
A ma reggeli ébredésnél minden izmomat éreztem, így kihagytuk a munkába jövést tandemmel, meg a hajtást is rendbe szeretném hozni, és jó lenne, ha bekopna fék, mielõtt Bp-n kell valamelyik hülye autós/gyalogos miatt vészfékezni.
Két variáció van, amit megcsinálok még: egyrészt legyártatok acélból megfelelõ hosszú csavarokat, és spéci merevítõs alátéteket, másrészt egy 30-44 + 42 összekötõ hajtást, normálisan - a nagy helyére az összekötõt, a középsõ helyére a nagyot, meg veszek hozzá egy 30-as (ez a legnagyobb a kis lyukkörnél) fogaskereket a kicsi helyére.
Kérdésre azért feldobom, hogy szerintetek 30-44 jó-e, vagy legyen 28?
Ugrás az oldal tetejére
- 1920volt a psylo :'( hüpp
