Hali, hazaértem én is. Mint egyetlen lány a 95-ös távon, nem volt nehéz elsõnek lenni, viszont annál nagyobb teljesitmény volt számomra letekerni! Az biztos, hogy a jövõ heti 100km Duna Marci ennél már csak könnyebb lehet. Itt alig volt út, ahol tudtam volna pihenni, node a kondim se volt épp túl jó!
Akkor jöjjenek elõbb a negativumok:
- én is eltévedtem kétszer(bár ez km-ben csak pár km plusszt jelentett), de ez valszeg annak köszönhetõ, hogy valakik elcsórták a lapokat, nyilakat, mert két olyan keresztezõdésrõl van szó, ahova muszáj volt kitenni irányjelzõket, mert egyébként nem lehetett tudni, hogy merre kell menni.
- szerintem a szalagozás nem volt annyira gáz, mivel nagyon sok útra rá volt fektetve a szalag, és ez nekem igencsak sokat segitett. A szél által himbált lapokkal se volt gondom, ugyanis nem hatvannál próbáltam õket leolvasni, hanem addigra lefékeztem, hogy jobban lássak. Viszont az tény, hogy még igy is maradtak olyan keresztezõdések, ahol nem volt világos vagy nyilvánvaló, merre is kell menni. A földre firkált piros nyil mindenképpen jó ötlet volt!
-itatók: én már megszoktam, hogy alig van olyan magyar marci, ahol normális izotóniás italt lehet kapni az itatókon, úgyhogy nem lepõdtem meg. Azért volt nálam a camelback-em tele powerade-del, hogy ne legyen hiányom. Persze azért nem lenne ellenemre, ha jövõre lenne, és nem az agyonhigitott verzió!
-kaja: sose értettem, hogyan képesek emberek maraton közben elrágni pogácsát, kekszet, száraz sütit, nekem sosincs elég nyál ehhez a számban! ;D A banán és csoki mindenképpen jót tett nekem.
-pályafelügyelõ valóban kevés volt, mi történik, ha egy távolesõ helyen töri el valaki a lábát, karját? A telefon meg a legtöbb helyen nem mûködött nekem.
-a pálya gyönyörû helyeken ment végig, a terep a hosszún nagyon kemény volt, viszont két helyszint mindenképpen ki kéne hagyni: az egyik a végén az a bujócska a szõlõkertek között, mivel annak semmi értelme. Látszik, hogy a rendezõség már kinjában vezette arra a pályát keresztül-kasul, mivel nem tudott jobbat kitalálni. Pedig ki kellene. A másik a hosszú távon az a totál-brutál szakasz, ahol hosszú km-eken át gyötörtük magunkat azzal, hogy hatalmas nyomvájúkban tologattuk fölfele a cangát. Egy maratonon fontos, hogy legyenek olyan szakaszok is, ahol az emberek tudnak pihenni, tehát könnyebb terep vagy beton. A hosszún alig volt pihentetõ szakasz, és a sok kemény hepe-hupa, dici-döci, pattogós sziklák és mély sár meg tócsák után hirtelen jött ez a terminátor rész, hát azt hittem, nem élem túl. Az ilyesmi tényleg nem való egy versenyre, és nem azért, mert én nem birom, hanem azért, mert nem lehet tõle haladni. Ilyen rész fõleg olyan maratonra nem illik, ahol egyébként is szinte nulla a betonrész, és 50%ban koncentrációt meg rengeteg energiát igénylõ utak vannak, ahol még lefelé is kifárad az ember. Ezt nagyon meg kellene fontolnotok!
Pozitivumok:
-volt bringamosási lehetõség, ennek nagyon örültünk! Ha jövõre még két kefét is kiraknátok mellé, még királyabb lenne.
-a lányok/fiúk nagyon kedvesek voltak az itatópontoknál
-a póló jó minõségû, végre kaptunk valami értelmeset is a nevezési dijért (plussz a Mountain Dew is)
- lehetett látni is, érezni is, hogy a szervezõk rengeteg munkát fektettek az egész rendezvénybe, még egyszer gratula!
-a starthelyszin nagyon király, hogy a szállás is, meg kaja is, meg a tó is egy helyen volt!
-a tészta is nagyon jól esett a végén
Tanácsok jövõre:
-átgondoltabb pályavezetés,még jobb szalagozás
-több ember a pályán
-klassz lenne, ha az utolsó nagy emelkedõt külön táblával tudnátok jelezni, s ha a végefelé ki lenne irva mondjuk két helyen, hogy még hány km marad a célig
-minden itatóponton ücsörgõ embert ki kellene oktatni arról, hogy pontosan hol is van, s utána milyen a terep, milyen emelkedõk jönnek, onnan még hány km a célig.Mert sajna a ma ott levõ embereknek sokszor fogalmuk sem volt róla! Fõleg a verseny vége felé ezek már nagyon fontos infók a fáradt montisoknak, és nagyon boldogok tudnak lenni, ha megtudják a tényeket.
-nagyon hiányzott valami papir a verseny elõtt, amin megnézhettük volna a szintemelkedéseket
Egyelõre "csak" ennyi jut eszembe! De ha még valami elõjön fáradt agyam zugaiból megosztom veletek.
Köszönjük a versenyt.