942 hozzászólás a témában

[agneovo]

A verseny tényleg elég jól volt most összeszervezve, minden normálisan müködött, rajtnál nem volt dugó, jó volt a pálya, jó volt a frissítés stb.. Érdemes volt elmenni.

A szokásos hibák :
- SPORT kategória 40 Km helyet 34 Km hosszú össz. szintemelkedés 1150 méter (valaki itt 900+600=1500 métert írt rosszul)
- Még mindig nincs eredmény lista (ez tényleg vicc )

Ha valakinek kell a GPS pálya track vagy a pontos szintdiagram felrakom valahova.

[koszto]

Szerintem is évek óta a legjob szervezés volt.

Az eredménylista érkezéséig néhány száz kép:

http://picasaweb.goo...isz/BudaMaraton

[Pro Bike Gear]

Szint térkép

huhhh... kössz a térképet, nem gondoltam volna, hogy ennyit emelkedtünk a Csúcs-hegyen

[boca]

Az elsõ videó fenn van a bringatv.hu-n. Remélem lesz több is!

[73Kacsa]

NU a szuszogó aljáigmért a gps cirka 1080 szintet.

Szint térkép itt:

http://bringazas.blo...-szinttrkp.html

Ez a Szuszogó aljáig mért szintemelkedés. Innentõl valamiért a gps elvesztette a jelet

[boca]

normális erdei úton nem feltétlenül lennél gyorsabb;)

Nem feltétlenül, csak ha elférnék az általam leelõzendõ mellett

[kimy]

ppffúúú... milyen jó lett volna azért a köves részek helyett, kemény erdei út lett volna. Hétfõn mehetek is szervízbe (gondolom a centrírozás után ua.olyan erõs marad a felni) egy kicsit kapott a kerék:p (xm321), off:ezért is gondolkozok a syncros ds28-on. Ha jó út lett volna, akkor meg rátekerek... De felfelé nem volt gondom az elõzéssel, kb mindenki ugyanannyival gyalogol:), bár az uccsó emelkedõig szívesen tekertem volna, de nem nagyon lehetett.

[yola]

a szûk egynyomsávos utak nagyon jók, akkor ha nem ilyen szoros a mezõny (pl. 40km-nél), mert 20km-en nem tud annyira szétnyúlni a mezõny és az elõzést eléggé megnehezíti.

[kela]

Kimy! Hiába az össztelós, ha elötted nem mennek, és nem tudsz elõzni, mert olyan keskeny a nyomtáv. Én is 2x beszorultam...
Egyébként a verseny nekem is naon bejött, én egy kicsit nehezebbnek is éreztem, mint a tavalyi. Egy dolgot még mindig nem értek: a szûk egynyomtávos ösvényeket még mindig szereti valaki, mintha a budai hegységben nem lennének normális erdei utak....ezt leszámítva minden ok.

normális erdei úton nem feltétlenül lennél gyorsabb;)

[boca]

Hi! Nekem is ez volt az elsõ versenyem, ami rohadtul zavart, hogy szinte az összes lejtõn fékeznem kellett, pedig volt méregdrága össztelós is elõttem, nem értem, ha tudtam menni, akkor kb 58-al:) . Én sem vagyok rajta a listán, pár méterrel mögöttem haladó, ha jól emlékszem 1:18-at ment, szóval én is. De teljesen mind1, nem volt rossz (csak máskor többet edzek verseny elõtt és nem betegszem le elõtte)

Kimy! Hiába az össztelós, ha elötted nem mennek, és nem tudsz elõzni, mert olyan keskeny a nyomtáv. Én is 2x beszorultam...
Egyébként a verseny nekem is naon bejött, én egy kicsit nehezebbnek is éreztem, mint a tavalyi. Egy dolgot még mindig nem értek: a szûk egynyomtávos ösvényeket még mindig szereti valaki, mintha a budai hegységben nem lennének normális erdei utak....ezt leszámítva minden ok.

[kela]

kiábrándító hogy még mindig nincsenek eredmények...!!!

elvileg hétfõre lesznek meg..

[Krisszta]

H.Zoli jó volt látni benneteket, remélem Kriszta már mihamarabb tekreni fog

Köszi, aranyos vagy. Én is remélem, hogy a Szilváson már el tudok indulni.

[Spiltyu]

kiábrándító hogy még mindig nincsenek eredmények...!!!

[FRIZ 22]

Képek itt is:
http://www.mtbpics.extra.hu

Köszönjük a képeket

[H.Zoli]

Én nem indultam most a versenyen, csak fotózgatni és szurkolni mentem ki, de egy kellemes meglepetés így is ért. A rajt elött elügettem a reptér végéig, gondoltam majd a fordítónál lehet 1-2 jó képet lõni. Persze nem lehetett tudni, hogy hol lesz a fordító, ezért ide-oda sétálgatva próbáltam kitalálni a megfelelõ helyet (persze, hogy tõlem vagy 150 méterre állt le a mikrobusz:( ). A sétálgatás közben felfigyeltem két bringásra, akik szépen komótossan közeledtek a Homok-hegy felöl. Minél közelebb értek, annál ismerõsebbek voltak, de hirtelen nem tudtam hová rakni Õket. Amikor 10 méterre voltak, hangosan elõre köszöntek, mintha ismernénk egymást, és amikor a bringáikat is szemügyre vettem, akkor esett le, hogy az LTV Merida Racing két tagja, Barbi és Bálint tart a célterület felé. Nem gondolom, hogy megismerték az arcomat, mert ha tavaly indultunk is közös versenyeken, én közel sem vagyok a megjegyzésre érdemes ellenfeleik között. Egyszerûen, csak nem voltak "elszállva" maguktól és nem derogált Nekik elõre köszönni. Ezt ez emberi mentalitást sokan átvehetnék az "élversenyzõk" közül, nem biztos, hogy a kárukra válna.

[bary]

Képek itt is:
http://www.mtbpics.extra.hu

[73Kacsa]

A virágosnyergi ereszkedés ki pihenõre ad okot. A célban talán lesz frissítés, majd az segít. Aztán eszembe jut, hogy 2 éve a saras versenyen megfogadtam, hogy versenyt saját okból fel nem adok. Így aztán a célegyenesbenmár hajlok arra, hogy kimenjek az újabb 20 kmes körre, fõleg, hogy az órám még csak 18.6 km-t mutat amikor végzek az elsõ karikával. Az idõ ekkor 1h28 perc nálam.

A frissítés itt most csak azt jelenti, hogy be lehet tolni pár pohár gatorade-et. Ezzel nem sokat segítek magamon, hiszen isom nekem is van a kulacsomban. Sebaj, pihenésnek jól jön. Kicsit írigykedek a már végzett fûben heverõ többségnek, akik nem mentek ki újabb körre. Nekem viszon kell az élmény: ha belekezdtem, végis is csinálom. Meg aztán hol van a HHH teteje?
Balra felnézek: na ott. S addig csak mászni kell. Ami eddig is "jól" ment.

Egy bringás sráccal beszélgetek útközben a reptér végéig, majd a hegy oldalában elkezdünk mászni. A srác mondja, menjek nyugodtan, Õ teli itta magát, s most pihentetõs szakaszban van. A pálya végéig. Elkezdek mászni. Kicsit jobban megy a dolog, de még mindig gyenge vagyok. Aztán a szuszogó aljától megelõz a srác, s lefele tovaszáguld tõlem. A Virágosnyereghez vezetõ mászás már kínkeserves a napon. Felérek, itt sincs frissítés.

Lecsúszok az Erdõalja útra, majd onnan ki a Harsánylejtõ útra. Mászás. Hejj azok a szép idõk, amikor erre jövök fel a hegyre. Mindig megmászom. Természetesen a kút elõtti szakaszon le kell szállnom, mert majd összeesek. a pulzus standard 165-170, mozogni sem bírok. Fáj a seggem és a combom. Nem bírok néha gyalogolni sem. Kulacs töltés a kútnál, majd irány tovább. Egy darabig nyeregben, majd tolva aztán nyeregben. Szenvedek.

Végre jön a Sárga szintút és megérkezek ismét a Szuszogóhoz. Jöhet a mászás. Eleje megy, aztán látom elöl valaki a fûben pihen. Ez megtöri a lendületemet és a maradék erõmet is. Ha Õ pihen én miért szenvedek?

na ahogy leszálltam a bringáról -mellesleg ismét kikészülve- a fickó "felpattan" a fûbõl, s elkezdi tolni a bringáját. Óriási verseny veszi kezdetét.
Hamarabb érek a köves felé menõ úthoz. Kb 1 méterrel. Pihegünk mindektten. Mindenki a másikra sandítva iszik. Elõbb eszmélek eme kómás állapotból, aminek szemtanúja az egyik pályafelügyelõ.Felülök a bringára, s tekerek. És haladok!!! 6-8 km/h-val.

Szemlesütve próbálok felmenni a kövesen, ahol a túristák ámulatba esnek: itt biciklivel? Na igen kérem, így is lehet. Aztán a kanyar után ahol nem látnak: leszállok és tolom. Sokáig.

Vicces, de inkább szégyenteljes. Legalábbis számomra. Nem értem mi van velem, lépni alig bírok. Az a bizonyos kihagyott kaja frissítés.

A HHH tetejére felküzdöm magam, néha próbálkozva a biciklizés örömével is. Gyalogolni jó, vallják sokan, hiszen megannyi túrista sétálgat a pályán kívûl.

A firssítésnél aztán eszembhe jut egy régi Nóta: citrom ízû banán...
Igen a kedves nénik és lányok a feldarabolt banánra öntöttek kifacsart citromlevet. meglehetõsen érekes élmény, de úgy falom be most, mint Hakapeszi Maki, ha kap eszi...
Cirka fél kiló banán bezabálása után leöblítettem 1 egész citrommal. Fanyar ábrázattal nézek le a Dunára, miközben megiszok két pohár szponzori löttyöt.

Irány lefelé. Bevallom jólesik. Innentõl eseménytelenül telnek apercek. Lefelé, ereszkedés, kicsi fék, s ereszkedés. Ez rámféer. Az 1-1 kisebbemelkedõn minden simám megy, s kezdek helyrejönni. Idõben...

A Hûvösvölgyi út mellett futó út már csak puszta élvezet. A befutó elõtti mászás is megy. Érdekes. Na nem úgy mintha most kezdõdne a mai nap.
Aztán egyszercsak cél. Órámra nézve a második köröm kereken 1h 52 percre sikerült...Durva.

Összidõm valahol 3h20és 3h21 között van.

Mindez egy elrontott kajálás miatt. Egyelõre legalábbis erre gyanakszom.

[73Kacsa]

A pár héttel ezelõtti elsõ reakcióium után a hétvégi 50+os tekerésnél teljesen jól éreztem magam. Hétfõtõl kezdve levertnek, gyengének, fáradtnak éreztem magam.

Sebaj, majd elmúlik, s csütörtökön erejem teljében leszek.
Csütörtök délelõtt:
Nehezen keltem illetve morcosan, mert a szomszédnak éppen Bódi Gusztit van kedve üvöltetni. Összepakolás után a kajálásom már nem tökéletes. 2 Db tojásból tükörtojás, zabkása, 1 fél banán, s 1 kis fhérje turmix megy le a torkomon.

Indulás. Több útvonalon mhetek kia reptérre: most a Kiscelli utcát és emelkedõt választom. Küszködve nehezen megy ez is: sebaj, majd a versenyen.

Rajtszám átvétel, átöltözés után [itthonról indulva még hosszú naci és hosszú felsõben voltam] rajthoz kimenetel. Fent még bedobtam 1 fél müzlit, pár deci vizet és 2dl isostart.

Startnál a nem eddigi megszokottak alapján helyezkedek. Mindig a repter alja felõl indultam, idén közvetlenül a hosszúú biciklis sor tetejérõl, igaz a legutolsó sorból. GPS beállítva, óra indít, start.

A reptéri tekerés meglepõen jólesik, nem fárasztó, nem fog vissza a füves talaj. Rögtön a rajt után 20 méterrel megva az elsõ szerelõ. Egyik lánynak láncszakadása van. Pech. Visszafordító, lehetne nyomatni.Lehetne. Sok kis kölyök szinte életveszélyesen cikázgat a bringások között. NEm baj had menjenek, ráérek az emelkedõn elõzni. A cikázgatók egyike közvetlenül a rajt/cél kapu alatt összeakad pár emberrel. Torlódás.

Óvatosan kikerülve õket, jöhet a jól megérdemelt száguldás. Jöhetne, mert sokan lassan mennek, s bizonytalanul. Nem baj jó ez a 25-30-as sebesség is. Ki az aszfalt, majd a jobbos után jön az emelkedõ.

Szépen elõzgetek, közben a technika szedi áldozatait. Páran máris elhullanak ideiglenesen: defekt. Az emelkedõk jól mennek, jól érzem magam. Ez az, végre tovatûnt a hét gyengesége.

Jön az elsõ komolyabb emelkedõ. Itt már megvannak az elsõ esések is. Vízmosása kövek, s van aki zúg. Kerülés, mögöttam valaki majdnem magával ránt engem is, centikkel úszhattam meg az esést, amit a hátam mögött produkált.

Egy jó társaságot sikerült kifognom 2-3 mókamester viccelõdik az útszélén defektet szerelõkkel vagy úg az éppen aktuális tömegben tekerõkkel. Az emelkedõn aztán hiába kiabálom a jobb vagy közép vezény szavakat, sokan elsõ maratonjukon fogalmuk sem lehet miért ordibálja valakt azi irányokat: nem is enged el sokmindenki. Le kell szállnom nekem is - amit a legjobban utálok -tolni. Mindenki szitkozódik hol csendesen hol hangoan, hogy ez nem túristafutam vagy futóverseny. Középen egy piros ruhás jó fenekû Nõ ordít hátulról: pálya, pálya. Majd hangosan mondja: "látjátok, fel lehet itt menni. Egy 40 éves Nõ így csinálja". Többen utána szólnak, hogy a mi hathatós támogatásunkkal, mert elengedtük. Újabb emelkedõ, 1 nyomsáv.. tolás..Aztán beindul végre a tekerés is. Ez vagy a tök hegy vagy a Kálvária hegy lehet.
A lejtõzés után a pálya hátsó szakasza jön. Eddig minden emelkedõt kitekertem -kivéve az önhibámon kívüli tolós részeket- és jól érzem magam. Az utóbbi kilómétereken mintha kevesebb vicces beszólás született volna, s több lihegést hallani .

Várom a repcés szakaszt, de kimarad. Útközben egyre több embertõl hallom, hogy bár a 40 km-re neveztek, de tuti megállnak 20 km után. Az alsó visszafordítónál 12.5 kmnél van az elsõ frissítés. NEm állok meg több okból kifolyólag. Nem vagyok éhes csak baromi szomjas-, s mert vagy 40 ember tolong az asztaloknál. Mire odakerülök, elfelejtem miért álltam meg, s így 40 embert bedarálok pár méter alatt.

A késõbbiekben ennek a nem megállásnak aztán nagy árát fizetem meg.

Lassan mászunk felfelé. Várom már a BM-eken állandó mumust, a téglagyári emelkedõt. Versenyen kívül bármikor kitekerem illetve kitekertem. Most viszont -ahogy korábban sem- nem megy. Az elején hajt alendület, de ahogy meglátom, hogy mások is tolják, leugrok a drótszamárról. Nemkülönben el is vagyok fáradva.

Végre feltolom-felküszködöm magam, lassan itt vagyok a Virágosnyeregnél, s jöhet az ereszkedés a reptérre. Eldöntöttem: én is megállok 20 km-nél. A csúcshegy oldlában a tekerés-tolás még jobban megerõsít ebben.

Gyenge vagyok, fáradt és fáj minden porcikám. Erõm nincsen tekerni, fáj a combom is. Néha érzem a vádlimat, mintha be akarna görcsölni. Nem tesz jót neki a tolás.

[stellaz]

Tud valaki letölthetõ elerdménylistát? Én még mindíg nem tudtam megnézni, hogy hanyadik lettem.

[era]

Nagyon tetszett ez a Maraton. Tetszettek az ajándékok, a szervezés, a frissítõ. Tök jó volt a pályajelölés is. az idõrõl nem is beszélve. Örülök, hogy a kezdeti tétovázás után mégis elindultam. A Csúcshegy után csalódtam, hogy a HHH kimaradt a szokásos útvonalból, de amikor beértem a célba, onnan már nem tudtam rászánni magam egy újabb körre. Így aztán nem fáradtam el halálosan, hiszen a HHH-ra még tartalékoltam. Ezért meglepetésként ért, mikor kiszólítottak eredményhirdetéskor és felállhattam a dobogóra. Master II. 3. hely.
Jó volt annyi ismerõssel újra találkozni.