khm, nos...
Hogy teljesíthetõ-e, amit elgondoltál - szerintem igen, DE ebben az esetben a garantált vérhugyozásra készülj fel, mert:
- 100km egy nap ok, viszont a második és harmadik napon agónia
- a kék túra nem egy bringára optimalizált útvonal, úgyhogy tele van mindenféle szaftos kihívással (macsétával vágandó ösvények, kurvameredek sziklamászások, kerítésmászás, haramiák ésatöbbi)
- egy (jó esetben) 7 kilós pakkot fogsz a hátadon cipelni, ami az elsõ 50 km-en még nem para, de utána egyre gyászosabb lesz a helyzet
Amit te akarsz, ahhoz Jehova+porszívóügynök+lenszarmsztrong elszántság kell.
Ha a sportértékért mész, akkor egy szép kihívás, ha viszont az élményért, akkor nem pálya. Mi olyan 70km-eket mentünk bruszal, élvezetes túratempóban, de nap végén így is kivoltunk, mint a csöcs. és azért a keleti rész dupla olyan kemény szintben.
A legnagyobb hiba, amit elkövettünk a kék túrával, az az volt, hogy alábecsültük. "Hét nap alatt lepörgetjük ezeket a kis huplikat, napi 100 simán, nem ügy" - mondtuk a túra elõtt magabiztosan. Ja. aztán végül "a kék" csinált meg minket hátulról. hatalmas móka volt, de picsamód elfáradtunk.
A kajára nagyon kell figyelni, rengeteget enni. Napi 2-3e forintot simán el lehet kajálni úgy, hogy csak abc-ben vásárolsz. Mindig csak a napi kajaporciót érdemes vinni, szalonna nagyon jó, de a velóspacal talán mégjobb. A túra egyik kulináris csúcspontja nálunk az volt, amikor úgy félúton este 10-kor sikerült boltolunk a helyi késdobálóban egy fél oldal zsírszalonnát - 2 napig tartott ki. Szóval szalonna jó, de... de nehéz. és itt a következõ nagyon fontos dolog. Grammánia. Kurvára odafigyelni, hogy mit viszel, mert nem túlzás azt mondani, hogy minden gramm számítani fog. Tehát ilyen Dante féle fogkefelevágós szintre kell gondolni. Én egyetlen ruhadarabbal többett vittem a kelleténél, de amiatt is anyáztam rendesen. csak a legszükségesebbeket és ha lehet olyan dolgokat pakolj be, amik több dologra használhatak. a fa kínai evõpálcika pl nálunk sátorvas, eszcág is volt. a laticel pl szerintem luxus (bár mi sátorral nyomtuk).
gyümölcsök szinte minden nap voltak az út szélén...
Szállás miatt meg ne parázz, ha nincs sátrad. két cimborám szintén bicóval ment, sátor nélkül. A taktika a következõ: este bemész a kocsmába, beszédbe elegyedsz a helyiekkel (najó, õk fognak veled, mert hülyén nézel ki bukósisakba), rá fognak kérdezni, hogy hol szállsz meg. Erre te hümmögsz egyet, hogy még nincs hely, de majd találsz valamit a határban. Erre valaki egybõl fel fogja ajánlani az istálóját és indul a licit. Egy helyen vagy 5 szállásajánlatot kaptak sõt, néha ingyen parasztreggelit pálesszel, szárazkóbival.
Mi bp-rõl indulnánk valamelyik szombaton.