938 hozzászólás a témában

[Paraferee]

Mellon: 14fõ szállásának felét kell kiperkálni elõre, azaz 9660,- SKK /2, vagyis 4830,- SKK. (jelenleg ez 30284,- Ft kb.)

Vagy írjak nekik egy faxot, hogy mégis 18fõ?
Szóljatok akkor, és hagyom a fenébe a 14fõs lefoglalást, ne legyen gond belõle aztán ott

ÜDv, Feri

[Paraferee]

::memo::
 
::slovensky raj:2004:05:13-16::
! 01*Ors + Thommey 1ágy
! 03*Dawn + Charon 1ágy
! 05*Era + 1fõ
! 07*baliba + 2fõ
! 10*Mellon
! 11*Bagi + 1fõ
! 13*Györgyi + Paraferee + 1fõ 1+1ágy
! 16*Pixel
! 17*Kahlesz + 1fõ

szumma: 18
 

::szállás:podlesok::
!szállás igényünk elfogadták!
230 sk / fõ /éj
két házban (ha jól emléxem egy 10fõsben és egy 4fõsben kaptunk... 14fõre kértem...
*villanykonvektorok
*tusoló:wc
*társalgó
*ágynemû
*cca1200-1500,- Ft / fõ /éj (árfolyam és bejelentett láétszámtól függõen!)
*felét elõre, márciusban ki kell fizetni!
 

::program ajánlatok::
*1NAP
VÁR látogatás, vagy BARLANG nézés, POPRADon TESCOban bevásárlás, szállás foglalás 18óra elõtt...
*2NAP
Szuha-Béla - Klastorisko túra, indulás reggel legkésõbb 9kor
*3NAP
Hernád áttörése - Tomasovsky kliátó, indulás reggel legkésõbb 8kor
*4NAP
Csorba-tóhoz autózás, séta a vízeséshez (cca40méter maga, és kb ilyen széles is), utazás haza
*PESTRE ÉRKEZÉS
cca20:00
 

::étkezés::
*napközben önellátó
*esténként esetleg közös fõzés?
*egy-egy nap étterem (szállástól 200méterre van egy túristaétterem...)
 

::utazás adatok::

busz:
sofõrBÉRELT
+17fõ
MERCEDESZ SPRINTER (légkondi, utánfutó)

Az üres járat !felét! elengedi Nekünk...:

*Bázis-Budapest [180km] 21.600,-
*Budapest - Salgótarján [140km] 16.800,-
*Salgótarján - Podlesok [185km] 22.200,-
*Podlesok körül [100km] 12.000,-]
*Podlesok - Salgótarján [185km] 22.200,-
*Salgótarján - Budapest [140km] 16.800,-

szumma [930km] 111.600,-
egyfõre 6.565,- + sofõr szállás/kaja: 450,-
szumma 7.100,-/fõ (17fõ esetén)

autó:
sofõrBALIBA
+2fõ

-õk egybõl DEBRECEN - PODLESOK útvonalon indulnak el, találkozó PODLESOKban d.u. 17óra körül...

péef

EZENNEL A JELENTKEZÉST LEZÁRATTATOTTNAK NYILVÁNÍTOM!

T-71NAP

[thommey]

Para:szerintem mi Orsal is szívesen el leszünk egy helyen:)
Akkor ez megoldódott:)
Üdv:Thy

[lensver]

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most szolok, de csak most tudtam idejonni. Szal, nem tudok sajna reszt venni, mivel en 16/an indulok haza Bp-re es 17-en reggel leszek otthon. Igy Zoli se tud jonni.

Nagyon kellemes udulest kivanok nektek!

[Mellon]

Era: jelenlegi árfolyammal(6.27) számolva egy fõ szállása 3éjszakára: 4327,- Ft.
Ennek a felét kell befizetnünk elõre, de Mellon ajánlkozott, hogy Õ ingyé küldi át a valutát, így valszeg Õ hozzá kell majd adni a pénzt Mindenkinek.

Így van, lóvé majd jöhet hozzám átutalással vagy kp.
Ezek szerint fejenként 690 Sk-t kell utalni?
Csak az nem egyértelmû, hogy ez most 14 * 690-t jelent, vagy 18 * 690? Mikorra kell kicsengetnünk a koronkít?

Ilyen áron SZVSZ kár spórolni a szállással, de végül is vannak itt perverz alakok, akik nem ragaszkodnak az ágyhoz ;D

Talán az ifju pár is szívesen nosztalgiázik a földön, közös hálózsákban : :-*

És akkor már gratula Thommey+Ors, hogy a túlélés mellett még erre is volt erõtök! Sok boldogságot Nektek!
És persze Erának és Brucenak is respect, szép lehetett a havas Bükk, jó volt megnézni a képeket.

[Paraferee]

akkor már csak két fõnek kell helyet találni vhol... :

rendben akkor nem változtatok a létszám kérelmen...

péef

[Paraferee]

emlékeim szerint a most faxon megkapott házszámok alapján egy 4 fõs, és egy 10fõs házat kaptunk, majd nem egymás mellett...

a 4 fõs ház: egy szoba, benne 2 emeletes ágy(elég keskenyek sajna), egy tusoló, egy WC-mosdó...

a 10 fõs ház: 4szoba, bennük legalább 1, de azt hiszem 2db duplaágy, nincs emeletes ágy csak szimpla, van társalgó benne fotelekkel, tusoló-mosdó, WC, elõszoba...

szvsz ha vki megosztja a másikkal, pölö Én valszeg Györgyivel egy szimplán elalszok, akkor máris nem kell földön aludni...




módosítottam a kiírást... :

[era]

Para! Én vállalom a földön alvást. A havas barlangnál csak jobb lesz. :
De, ha valaki beenged maga mellé.. :

[Paraferee]

Charon: ;D

Era: jelenlegi árfolyammal(6.27) számolva egy fõ szállása 3éjszakára: 4327,- Ft.
Ennek a felét kell befizetnünk elõre, de Mellon ajánlkozott, hogy Õ ingyé küldi át a valutát, így valszeg Õ hozzá kell majd adni a pénzt Mindenkinek.

ANNYIT KÉRNÉK A TÁRSASÁGTÓL, HOGY JELEZZE FELÉM AZ, AKI BEVÁLLALNÁ A 3 ÉJSZAKÁT HÁLÓZSÁKBAN, FÖLDÖN (faház padlóján)...
MERT HA NINCS ILYEN EMBER (4 fõ) AKKOR ÍROK ISMÉTELTEN A CAMPNEK, HOGY VÁLTOZOTT A LÉTSZÁM...

köszi

[era]

Javasolom, hogy a kaját kint vegyük meg egy TESCO-ban (ott olcsóbb).
Para, mikor adjam oda (és mennyit) az elõleget?

[Paraferee]

::memo::
 
::slovensky raj:2004:05:13-16::
! 01*Ors + Thommey
! 03*Dawn + Charon
! 05*Era + 1fõ
! 07*baliba
! 08*Mellon
! 09*Bagi + 1fõ
! 11*Györgyi + Paraferee + 1fõ
! 14*Pixel
! 15*Kahlesz + 1fõ
? 17*Nati + ZED

szumma: 16 (18)
 

::szállás:podlesok::
!szállás igényünk elfogadták!
230 sk / fõ /éj
két házban (ha jól emléxem egy 10fõsben és egy 4fõsben kaptunk... 14fõre kértem... változtassunk, vagy megjátszuk?)
*8fõs faházak
*villanykonvektorok
*tusoló:wc
*társalgó
*ágynemû
*cca1200-1500,- Ft / fõ /éj (árfolyam és bejelentett láétszámtól függõen!)
*felét elõre, márciusban ki kell fizetni!
 

::program ajánlatok::
*1NAP
VÁR látogatás, vagy BARLANG nézés, POPRADon TESCOban bevásárlás, szállás foglalás 18óra elõtt...
*2NAP
Szuha-Béla - Klastorisko túra, indulás reggel legkésõbb 9kor
*3NAP
Hernád áttörése - Tomasovsky kliátó, indulás reggel legkésõbb 8kor
*4NAP
Csorba-tóhoz autózás, séta a vízeséshez (cca40méter maga, és kb ilyen széles is), utazás haza
*PESTRE ÉRKEZÉS
cca20:00
 

::étkezés::
*napközben önellátó
*esténként esetleg közös fõzés?
*egy-egy nap étterem (szállástól 200méterre van egy túristaétterem...)
 

::utazás adatok::
busz esetén
busz:
sofõrBÉRELT
+17fõ

MERCEDESZ SPRINTER (légkondi, utánfutó)

Az üres járat !felét! elengedi Nekünk...:

*Bázis-Budapest [180km] 21.600,-
*Budapest - Salgótarján [140km] 16.800,-
*Salgótarján - Podlesok [185km] 22.200,-
*Podlesok körül [100km] 12.000,-]
*Podlesok - Salgótarján [185km] 22.200,-
*Salgótarján - Budapest [140km] 16.800,-

szumma [930km] 111.600,-
egyfõre 6.565,- + sofõr szállás/kaja: 450,-
szumma 7.100,-/fõ

autó esetén:
autó1:
sofõrMELLON
+4fõ

autó2:
sofõrBALIBA
+4fõ

autó3:
sofõrDAWN
+4fõ

autó4:
sofõrKAHLESZ
+4fõ

szumma 20fõ hely
 

péef

[Paraferee]

ok...

hétvégén meginterjúvolom ZEDet, ma választ ad Ádám, így végre talán fix lesz a létszám, és tudunk kalkulálni hogy BUSZ vagy AUTÓ!

Péef

[era]

Tegnap beszéltem Kahlesszel. Szegedrõl kocsival jön a bátyjával a Szlovák túrára. Talán ott is lenne még 3 hely. :

[Paraferee]

charon jól szólt...

[burce]

A betonútról letérve Tar-kõ felé vezetõ föld, azaz hó útra, találkoztunk egy erdésszel. A találkozás pikantériája, hogy két évvel ezelõtt majdnem ugyanitt találkoztunk, de akkor nyár volt, és mi biciklivel voltunk, és mondta, hogy ha kicsit hamarabb találkozunk, súlyos szankciókat kellett volna alkalmaznia. Most kicsit elkanyarodok az eredeti témától, de valaki mondja már meg, hogy ugyan miért olyan káros a környezetre a kultúrált hegyikerékpározás? És miért kell jobban üldözni õket, mint a motorosokat? Azokat, akiknek a kerekük háromszor olyan széles, mint a biciklimé, motorossal együtt ötször olyan nehéz, mint én a bringámmal és aki full gázon megy fel az emelkedõre, szemben velem, aki ha szeretnék sem tudnék úgy menni. Illetve a biciklimmel miért teszek nagyobb kárt a természetben, mint azok a már szinte az egész Bükköt beborító, szakszerûtlen tarvágások és az ehhez kapcsolódó nehéz munkagépek közlekedése a Nemzeti Parkban? Megválaszolatlan kérdések. Mindenesetre az erdész rendes volt, váltottunk pár szót arról, hogy hová jövünk-megyünk, majd végül megadta a telefonszámát arra az esetre, ha vmi bajba keverednénk.
Tar-kõre az út nem volt nagyon könnyû. A több tíz centi hó az utat eltakarta és ágakat, fákat döntött rá. Közben misztikus köd ereszkedett az erdõre és szürkülni is kezdett. Kinéztünk egy nyomot és azt kezdtük követni, gondolván ez biztos az erdészünk nyoma, õ pedig azt mondta, hogy Tar-kõrõl jön. Az út kezdett egyre ismeretlenebbé válni, de hát bíztunk benne. Egészen addig, mígnem egy olyan kerítéshez jutottunk, ami elõször teljesen megijesztett, de aztán rájöttem, hogy ezt a kerítést a „normál” út is érinte, csak máhonnan. Így egy kis kerülõt téve játszottunk egy kis tájfutósat, de végül csak felküzdöttük magunkat a csúcsra. Innen gyönyörû a kilátás, de mi sajnos két-három méternél messzebre nem láttunk a köd miatt. Továbbhaladva szintén követtünk egy nyomot, de most már óvatosabban, állandóan kerestük a kontrolként szolgáló jelzéseket. Az Õserdõhöz igazi szürkületben értünk. Eléggé fáradtak voltunk, szemünk és lábaink akarata elõtt a „csak lefelé” lebegett. Az Õserdõ most nem igazán értem, milyen állapotban van, és hogy tulajdonképpen miért van. Az erdõt persze, hogy óvni kell, de nem csak egy kis elzárt részen, hanem az egész Nemzeti Parkban! Illetve a kerítés is átvágva, mintha arra menne egy út (persze nem!).
Ezután az út javarészt tényleg lefelé vezetett, kivéve az utolsó kb egy kilómétert. Ekkorra már be is sötétedett, az utat csak egy nyom vezette, ami néha szétvált, tehát nekem azt jelentette, hogy vagy jófelé megyünk, vagy nem (azaz semmit), a lámpám a táskám mélyén pihent (elraktam, mert reggel túl optimista voltam), fáradt voltam, meredek emelkedõ következett, a levegõ kezdett lehûni, így én kezdtem fázni. Meggyõzõdés nélkül mentem, holtponton voltam. És „szerencsére” épp ekkor kezdtünk elkavarni, mivel nem tudtuk, hogy merre várjuk a barlangot, az állandó bizonytalanság, hogy túljöttünk-e már rajta, vagy nem, ott lebegett velünk. Próbáltuk felhívni az erdész „bácsit”, hogy nyújtson egy kis segítséget, de ez technikai okok miatt nem vált lehetségessé. Végül jól megnéztük a térképet, hogy hányadán is állunk, és rájöttünk, hogy még mennünk kell. Három percen belül meg is láttunk egy Cserepes-kõ táblát, tõle 5 méterre pedig a barlangot. Hueréka!
Csak leültem egy priccsre, és néztem, hogy mi történik körülöttem. Hiába vettem fel még egy pulcsit és száraz trikót, fáztam tovább. Egy helyben ültem és dideregtem. Tomi eldöntötte, hogy itt bárhogy is legyen, de meleg lesz. És kis próbálkozás után a kályhában máris fellángolt a tûz, az éltetõ meleg. Pakoltuk bele a fákat, kezdtem azt hinni, hogy kályhát is eltüzeljük mindjárt. Közben Era elkezdett teát fõzni, amihez a vizet hóból szereztük be. Kimenni hóért viszont elég kegyetlen volt, bárki ment, közel „fagyott” ujjakkal tért vissza. Nemsokára viszont nagyon kellemes meleg lett bent, a kályha tetejére rakott lencsefõzelékem (vagy leves? a konzerveknél ez olyan kiszámíthatatlan) is gyorsan felmelegedett, mire észbe kaptam már dudorodott is az oldala. Nagyon jólesett a meleg étel. Bakancsokat, ruhát, zoknit raktunk száradni a kályha köré. Olyan jó meleg támadt, hogy megjött a kedvem egy gyors felsõtest mosáshoz (-5 fokon, 2 perc, mosószer nélkül). Mindenki megette a maga kis ételét (konzerv, tea, poros leves...), fél kilenckor ágyba (hálózsákba) is bújtam, a többiek nemsokára követtek.
Éjszaka nagyon erõs szelet hallottunk, vártam, hogy mikor horpad már a sátor oldala, de szerencsére barlangban aludtunk:). Reggel azt hallottam, hogy keljünk már fel... kérdeztem, hogy ugyan miért. Hát mert 10 óra van, hangzott a válasz. Ja, hogy úgy... Ez meggyõzött. Orsit kértük meg, hogy állítsa a vekkert hét órára, de közbejött valami. Nagyon fázott egész este (ezért nem is aludt) és 7-kor pedig átbújt Tomi hálózsákjába. Nem tudom, hogy mit csináltak, de csak jó lehetett, ha 10-kor keltünk (de szemét vagyok:)). Tomi kinyitotta az ajtót, csak hogy megnézni mi is van odakint... hát friss 10 centi hó várt a barlang elõtt, a nyomaink sem látszottak hol jöttünk be. Ismét fõztünk egy teát, a két gázfõzõ szinkron ment, hoztuk a havat, ettünk, pakoltunk, majd megpróbáltuk pótolni az éjszaka elégetett fa mennyiséget. A fa tördelésen jól elszórakoztunk. Mivel késésben voltunk (12 óra körül jártunk), illetve az elõbb említett ok miatt az jelzett utat követni nehéznek ígérkezett, gondoltunk egy merészet és tájfutóba váltottunk. Megnéztük a térképen, hogy elõttünk van egy völgy, ami elvezet a Vörös-kõi forrás völgyébe.
Belevágtunk.
A hó mély volt, a táj gyönyörû. A völgy kicsit meredek volt, illetve a jégre esett hó miatt néhol vicces. Néha csúszdáztunk, mert úgy biztonságosabbnak (na meg érdekesebbnek) tûnt a lejutás. Nagyon tetszett ez az út, igazi kalandos volt. Végül kiértünk a Vörös-kõi forrásnál levõ erdészeti útra. Innen enyhén lefelé mentünk, négyen kényelmesen elfértünk egymás mellett, néztük a szép hegyoldalt, beszélgettünk, kellemesen teltek a kilóméterek. Tomi kétszer megpróbálkozott madár fotózással, hiába majdnem laposkúszásban haladt, amikor odaért volna, hogy a teljes „zoomkor” a madárka már jól néz ki a képen, azok elrepültek. Mindkétszer mi többiek lemaradva vártunk-vártunk, majd a hangos káromkodáskor tudtuk, hogy mehetünk, a madarak túljártak Tomin, és a technikán:).
Elértünk a sínekhez ( _ ), amin elindultunk, mint a vonat. Gondolatban piros voltam és nagy, valamint néha csengettem is. Persze ez csak vicc. Itt már visszafelé számoltam a kilómétereket, gondoltam nem lehet sok. De volt. Vagy ha nem is, én mindenesetre úgy éreztem. Így érkeztünk a végállomáshoz, ahol leszálltunk a vonatról (sínrõl:)), és jól megbámultunk egy szarvast. Szegény be volt kerítésezve, szomorúnak tûnt és fáradtnak. De éppen ezért könnyû volt fényképezni, hisz ott volt a kerítésnél és nem is akart elszaladni.
Még olyan fél km volt hátra, ez már aszfalton, vissza a civilizációba, az emberek közé, Felsõtárkányba. Megnéztük, hogy Egerbe busz közel egy óra múlva indul, így én igaz nem sok biztatás közepette, de megpróbáltam stoppolni. Sorra mentek el mellettem az autók. De aztán megállt egy nagyobb pickup. Kiderült, hogy sziklamászók (Era látásból ismerte is az egyikõjüket – ketten voltak), és igaz kicsit szûkösen fértünk be, de nagyon rendesek voltak a srácok és elvittek az egri vasútállomásig. Ezúton is köszönjük nagyon!
Így Era és Tomi pont elérte a 4:15ös vonatát, könnyes szemmel elbúcsúztunk tõlük, mi pedig nemsoká felszálltunk a miénkre. A vonaton erõs fûtés fogadott, nem szégyellõsködtem, bakit, zoknit levettem és ráraktam száradni a fûtõtestre. A zokninak nem kellett sok, hamar megszáradt.
A vonat közben elindult. Eleinte élénken nézegettem ki az ablakon, de lassacskán a kinti sötét, a kocsiban a halk duruzsolás és a bágyadt meleg, nomeg az átélt izgalmak elnehezítették a szemhéjamat. Orsi táskájára dõltem, nemsokára sötétség vett körül és nem hallottam mást, mint a vonat monoton zakatolását.
A kalandunk véget ért.

És gratulálni szeretnék a Erának és Orsinak, hogy azt teljesítették, amire sok férfi még gondolni sem mer!

[burce]

néhány idõpont nem pontos, meg néhány helyszín nem tudtam, de itt az én beszámolóm is:



És három óra tíz perckor már robogott a vonatunk, menekültünk a kezdõdõ esõ elõl. Orsi szemfülességének hála hipp-hopp talált helyet, miközben én még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy ugyan hogyan tudok felszállni a vonatra. A táskámra keresztbe felrakott hálózsák folyton megviccelt, próbáltam oldalazva is, siker úgy sem termett. Végül engedtem neki, levettem, felszálltam és közben elképzeletem, hogyan is nézhetett ki ez a mûvelet kívülrõl... Eszembe jutott Mr. Bab, nevettem rajta.
   Hál’ Istennek Miskolcon már nyoma sem volt esõnek, a várost hó, és elolvadt hó takarta. Itt már kezdett szürkülni, hat óra felé jártunk. Busz után busz jött, Kazincbarcikán beugrottunk Tomi polifómjáért (izolír!) és lábaskészletéért, majd robogtunk a következõ buszhoz, amivel Mályinkára mentünk.
Az utolsó pár megállónál már csak mi voltunk rajta, és közben pedig be is sötétedett... Úgy éreztem, mintha a világ végére mennénk, és ahonnan tudják már a többiek, hogy út tovább nem vezet, a civilizációnak vége. Leszálltunk Mályinkán, kis pakolászás, hogy a táskák mélyére került lámpákat elõhalásszuk, és szépen libasorban elindultunk. Nekem most kezdett tisztázódni, hogy a többi ember miért nézett ránk olyan furcsán, amikor meglátott teljes menetfelszerelésben, vagy éppen akkor, amikor meséltük, hogy mit is akarunk. Tisztán elõttem van az arckifejezés, ami Anyukám arcára vetõdött akkor, amikor mondtam neki, hogy barlangokban fogunk aludni. Meghökkenés, csodálkozás, nem értés .
Az utunk egybõl felfelé indult, a kék kereszten. Indulás után egybõl hangos kutyaugatásokat hallottunk. Ahogy haladtunk elõre, egyre csak hangosodott. Végül megláttuk „az állatot”, talán miatta is kicsit hamarabb kanyarodtunk balra, ahol hamar bemutattam egy „milyengyorsanfenékretudokülni” mutatványt, aztán rájöttünk mégsem jó irányba megyünk, akkor visszamentünk a kutyás házhoz, majd elindultunk elõre, majd vissza kicsit és végül balra, és hurrá, megtaláltuk a helyes ösvényt .
Ez az ösvény egy kényelmes erdészeti úton indult, amibõl késõbb egy patakmederré szûkült. Ennek a medernek a helyét csak idõnként lehetett sejteni, akkor is csak abból, hogy egy egy méteres csík kicsit lentebb van... Körülbelül 10-15 cm hó lehetett itt, de ahogy egyre feljebb értünk, nagyon meglepõen egyre több lett. Hiába volt már elvileg tök sötét, a fényesen világító hold és a mindent borító kellemes hangulatvilágítást biztosított. Meneteltünk rendületlenül felfele, mígnem elértünk az Ámor-forráshoz. Még a buszon kérdeztem Tomitól, hogy vajon tudja-e, hogy merre van ez a barlang? Mondta, hogy „persze, igen”, majd én viccelõdtem, hogy biztos egy könyvben olvasta. A válasz az volt, hogy „hát igen”. Mondom én csak vicceltem! De õ nem...
Tehát a barlang megtalálására nem sok esély mutatkozott, de nem adtuk fel. A cuccokat egy helyre raktuk és Orsi mondta, hogy õ marad is lent. Kezdetben három különbözõ irányból próbálkoztunk, majd bolyongtunk össze-vissza, míg végül Tomi telefonos segítséget kért, és Béla bá azt javasolta neki, hogy 20 méter vissza a forrástól és jobbra fel. Ja, hogy ez ilyen egyszerû... De Tomi értett a szóból, és nemtom hogy, de sikerült rátalálnia. Kicsit megküzdöttünk, míg a havas-jeges-sziklás úton felértünk, de végül fél 12 körül már az Odvas-kõi panziónál is voltunk, ami meglepõen szép állapotban volt (és remélem, hogy van is!).
Tomi megpróbált tüzet rakni a kályhába, de „füstebb volt, mint meleg”, így inkább azt tanácsoltuk, hogy hagyja abba. A magam részérõl ettem pár falatot, örültem, hogy nézek ki a fejembõl, majd indítottam egy kis fürdést a hóban, mert az olyan jó érzés, amikor „tisztán” tiszta ruhába bújik az ember... És szerintem ezután kevésbé is fázik. Nem kellett sokat altatni. A többiek szerint éjszaka beszéltem is, de szerintem biztos hazudnak:) Amúgy az álmom szerint volt még egy emelet, ahol 20 fok volt meg kád, persze meleg vízzel, így reggel nem értettem, hogy miért is nem ott aludtunk...
A kelést 6 órára terveztünk - kissé naívan. 8-kor keltünk, pakoltunk, fényképeztünk, „alkottunk”, ittunk finom Era-teát, az idõ hipp-hopp elszállt, 10-kor (11-kor?) indultunk. Így nappal végre megcsodálhattuk azt a völgyet, ahonnan tegnap este érkeztünk. Az utunk tovább vezetett ebben a patakvölgyben, szépen haladtunk libasorban, de sokszor megállást jelentett a fényképezés és az út keresés. Egy nyom sem volt elõttünk, de nagyon jól lehetett követni pl. róka nyomot, mert az állatok nem hülyék ám, õk is a legjobb úton mennek, és kicsit úgy tûnt, mintha a turista jelzéseket is ismernék. Persze ez utóbbi csak vicc. Nagyon tetszett az a szabadság-érzés, amit a hó jelentett. Mindenhol egyformán kb 15-20 cm hó volt, így nem voltak ösvények, nem voltak utak, tudtuk az irányt, hogy merre kell mennünk, és arra mentünk. Az Odvas-kõi sziklához letérõ útelágazódástól (nem is olyan nehéz szó ez:)) voltak ember láb(bakancs)nyomok.
A Mária-forráshoz 12 körül érhettünk. Hiába nem mentünk eddig sokat (~3km), jólesett kicsit lerakni a táskát. Sokat nem pihentünk, vettünk kis vizet, meglepõ módon fényképeztünk, kicsit irigykedtem a szomszéd házbeliekre (de szívesen laknék ott egy-két hetet, vagy akár pár hónapot!), és indultunk is tovább, a nagy Látó-kõhöz. Ez a hely mindig gyönyörû, most pedig még inkább az volt. A hó, mint a cukros hab borította be, a határozott élû, kemény szikla, egy lágy vonalú nagy puha édességre emlékeztetett. A kilátást sajnos rontotta a párás, felhõs idõ. „Természetesen” amikor lejöttünk, egybõl kisütött a nap.
Itt már XX óra körül jártunk, így úgy döntöttünk, hogy aszfalton gyorsítunk egy kicsit, Bánkútig ezt az utat választjuk. Lehet, hogy ez az út nem rövidebb, de a hó miatt mindenképpen könnyebb és gyorsabb is a haladás. Értem én, hogy egy autók által használt úton mentünk, de azt nem, hogy a legtöbb autós miért nem volt képes egy kicsit lassítani és le(be)húzódni?! Így idõnként kaptunk egy-egy adagot a sós, mocskos hólébõl. Tolerancia, empátia, ehh. Szegény Era kezdett furcsán kinézni, de nagy akaraterõvel jött tovább.
Bánkúton „ebédeltünk”, szuszogtunk párat és vizet vettünk. Ez lesz az utolsó vízvételi lehetõség az következõ másfél napban. Árnyékban ültünk, a hõmérsékletet a testemben hamar lecsökkentnek éreztem, egy korty rummal próbáltam ezen változtatni. Még egy kis eszem-iszom volt, de a dínom-dánom elmaradt. Igaz, nem jöttünk eddig nagyon sokat, de a hideget, a havat, a nem sokat alvást eléggé megéreztem, és azt hiszem ezzel nem csak én voltam így. De olyan nincs, hogy feladjuk, felmálháztuk magunkat és indultunk is. Egyre kevesebb esély mutatkozott arra, hogy világosban érjünk Cserepes-kõhöz, de azért legalább Tar-kõig szerettünk volna napfényben érni.
A kék jelzést megtalálni a sok autó-ember-ház között kicsit gondolkodtató volt, de nem lehetetlen. A fennsík, az igazi fennsík most következett, és szerencsére mindez napsütésben várt ránk. Nagyjából a Csalánosi parkoló közelétõl kezdve a hó olyan három méteres sávban le volt tolva, a haladás így könnyebbé vált, részint mert nem kellett nyomot taposni, illetve részint azért, mert így a jelzést sem kellett annyira keresgélni (hiába voltunk már itt többször, a nyár az nyár, a tél az tél, télen az ismerõs helyeken is sokszor nehéz eligazodni, lásd majd Tar-kõ). A hóval borított víznyelõk, a fák törzsére és ágaira fagyott több centis hó, jég, és mindez napsütésben, ellenfényben – lenyûgözõ volt. A Bükk ez alkalommal más arcát mutatta, mint amit eddig láttam tõle. Láthatok majd bármi szépet mellette, de ez az arc örökre a szívem csücskében fog maradni.

[ors]

Most értetlenkednék egy kicsit ....

Ez a Baliba egy fõ kénti jelölése , azt jelenti, hogy egyedül jön és hoz négy embert ?
vagy ez azt jelöli akik kocsival jönnek és plussz vagyunk a felsoroltak ?? ??