Már látom, hogy 24h-n fõtéma a kajálás elmélete lesz! ;D
Szal, tömören:
Izom. Vércukor (=glukóz). Utóbbit a bélbõl Na+ kapcsoltan vesszük fel (konyhasó). A sejtekbe jutott glukóz glukóz-6-foszfáttá alakul ATP felhasználásával. Az izomban ez visszafele nem megy, tehát amit felvett, azt nem tudja leadni (de ez nem gond).
A felvétel glut-4 transzporterrel megy, ez inzulin hatására megsokszorozza teljesítményét. (Inzulin két "módon" termelõdik: 1. evés után, ha a vércukorszint nõ, õ csökkenti, és a raktározás felé mozdítja- zsír, glikogén... 2. édes íz hatására, úgymond rákészül a vércukorszint emelkedésére. Ezért segíthet a csoki rövidtávon.)
Oké, bent vagyunk az izomban és ott a glük-P, ami nem megy ki. Vagy elraktározza egy poli- formában glikogénként (olyan mint a keményítõ, csak nem növényi), vagy nekiáll elbontani. A bontás több megfordítható és nem megfordítható lépésbõl áll, lényege az, hogy ha oxigén van 19-szer több ATP keletkezik, ha nincs elég, akkor még a tejsavval is számolni kell....

A tejsav egyébként kijut a vérbe, és a májban a glükoneogenezis misztikus folyamatában újra glukóz lesz belõle.
Az ATP feladata az energia tárolása, neki a becsületes neve adenozin-trifoszfát. Az adenozinhoz kacsolódik egy foszfátcsoport, amihez egy másik, amihez megint egy. Ennél egyszerûbben, lényegretörõbben nem megy. A foszfátok közötti kötéseknek nagy az energiatartalma. Ha csak egy szakad le, akkor ADP (difoszfát), ha kettõ (egyszerre, kapcsoltan), AMP keletkezik. Az ekkor felszabaduló energia konvertálódhat más kötésekbe (anabolikus=felépítõ folyamatok), illetve az izommûködésnél az összehúzódásnál.
Végül maga az izommûködés pár szóban: aktin és miozin nevû fehérjéké a kulcsszerep. Az aktin vékony hosszú fonalszerû, a miozin vastagabb "ruhafogasszerû". Értsd ez alatt, vannak karjai, amivel köti az aktint. Ha az izom meg van rövidülve (összehúzódott állapot) akkor ezek fésûszerûen össze vannak csúszva. (Lásd ábra a linken) Két ion játszik még fontos szerepet: a magnézium és a kalcium. Alapban Mg (nem a fórumos!

;D) köt a miozinhoz, ha jön az ingerület, akkor a sejten belül kölün zsákban (membránon belül, endoplazmatikus retikulum a becsületes neve) levõ Ca++ ion kiszabadul és a Mg++ ionokat leszorítja a miozinról, így az hozzá tud kötni az aktinhoz.
A lépések elég egyszerûek. induljunk onnan, hogy köti a miozin feje (karja) az aktint. Hozáköt egy ATP molekula. Erre a miozin elengedi az aktint. Az ATP hidrolizál, (ATP->ADP+P), tehát energia szabadul fel, viszont nem engedi még el az ADP-t. Az energia hatására a feji rész elhajlik és arrébb köt hozzá az aktinhoz újra. Hál égnek a miozin fehérje feji része rugalmas is, és az energia csak arra elég, hogy elhajlítsa, tehát rövid idõ múlva visszahajlik eredeti helyére. No de nem engedte el közben az aktint, tehát a fésû összébb csúszott! Ekkor elengedi az ADP-t, és kezdhetjük elölrõl.
Mi a poén? Az ATP nem a legelemibb összehúzódást váltja ki, hanem csak az arrébfogást teszi lehetõvé!
Ha nincs, akkor izomgörcs, de durva!
Ezek a fejek persze aszinkron mozognak és Q sok van belõlük, így folyamatos lesz a mozgás.
Még egy szó a már említett kreatin foszfátról: kevés van belõle, és az ADP+kreatin-P->ATP+kreatin folyamat révén a leggyorsabb ATP utánpótlás a szerepe.