Hatósági szakértõk vizsgálják azt a bejelentést, miszerint egy nem élesített hidrogénbombára bukkantak az USA Georgia államának partjai közelében. A három és fél tonnás nukleáris fegyvert még a hidegháború idején, 1958-ban dobták ki egy B-47-es bombázó és egy F-86-os vadászgép ütközését követõen, az Atlanti-óceán fölött.
Hatvanegy atombomba hever az óceánok mélyén
Az USA összesen 11 nukleáris fegyvert veszített el a hidegháború éveiben - a washingtoni Brookings Intézet adatai szerint. A Szovejtúnió ugyanakkor - a Greenpeace környezetvédõ szervezet becslései alapján - körülbelül 50 ilyet hagyott szerteszét a világ óceánjainak mélyén.
Egy nyugdíjas repülõtiszt által vezetett csoport még júliusban jelezte, hogy egy nagyméretû, jelentõs mértékben sugárzó tárgyat találtak az Atlanti-óceán mélyén, az USA Georgia államának partjai közelében fekvõ Tybe-sziget térségében. A csoport radioaktivitás-mérõ berendezésekkel és fémdetektorokkal vizsgálta a helyet, ahol a jelentések szerint nyoma veszett a nukleáris fegyvernek - írja a CNN.
A légierõ a térséget a következõ kilenc hétben különleges szakértõivel és jóval pontosabb berendezésekkel vizsgáltatja át, hogy ellenõrizze az amatõr kutatók bejelentését. A kutatók egy 7,7 négyzetkilométeres területet vizsgálnak át.
Frank Smolinsky, a légierõ szóvivõje szerint akkor döntenek a fegyver sorsáról, ha valóban megtalálják. Elképzelhetõ, hogy egyszerûen csak otthagyják a tenger fenekén. Egy 2001-es vizsgálat szerint ugyanis a bomba gyakorlatilag ártalmatlan, ha nem bolygatják. Ha azonban hozzányúlnak, könnyen berobbanhat a fegyverben található hagyományos robbanóanyag, ami komoly környezeti károkat okozhat, nem is beszélve a kiemelésén dolgozók testi épségérõl.
A feltehetõen 2-5 méter mély iszapban nyugvó bomba kiemelése - egy 2001-es becslés szerint - 5 évbe és 5-11 millió dollárba kerülne.
A három és fél tonnás, három és fél méter hosszú bombában közel 200 kilogrammnyi veszélyes robbanószer van, például uránium. Az amerikai légierõ ugyanakkor azt bizonygatja, hogy a gyakorlásra használt fegyverben nincs benne a plutónium-mag, amely a termonukleáris robbanást hivatott elõidézni.
A bombának akkor veszett nyoma, amikor 1958. február 5-én reggel egy támadási gyakorlatot végrehajtó B-47-es bombázó - bombaterében egy Mark 15, Mod 0 jelzésû hidrogénbombával - összeütközött egy F-58-as vadászgéppel. A vadászgép pilótája sikerrel katapultált a zuhanó repülõbõl, a B-47-es pedig megrongálódott ugyan, de repülõképes maradt.
A sérült géppel - és rajta a bombával - háromszor is megpróbáltak leszállni a közeli Hunter légibázison, ám a bomba hagyományos robbanóanyagainak lehetséges felrobbanása miatt a légierõ vezetése inkább engedélyt adott a legénységnek, hogy megszabaduljon a veszélyes tehertõl.
A bombát végül - kétezer méteres magasságból - az Atlanti-óceánba dobták Savannah térségében. A legénység nem látott robbanást, amikor a fegyver becsapódott az óceán hullámaiba. A gép késõbb sikerrel landolt, a légierõ pedig április 16-án visszavonhatatlanul elveszettnek nyilvánította a bombát.
Az amerikaiak egyik leghíresebb bombavesztéses esete Spanyolországban történt 1966-ban. Ekkor egy B-52-es bombázó és egy KC-135-ös légi utántöltõ gép ütközött össze. A B-52-es bombaterébõl mind a négy atombombát kioldották, közülük kettõben becsapódáskor felrobbant a hagyományos robbanóanyag, nukleáris robbanás szerencsére nem következett be, de a detonáció radioaktív szennyezéssel borította be a Palomares környéki vidéket. A harmadik bomba épségben csapódott a szárazföldbe - ezt elszállították - míg a negyediket három hónapig keresték a Földközi-tenger habjai között, majd ugyancsak sikerrel emelték ki. Az Egyesült Államoknak 182 millió dollárjába került a baleset kárainak elhárítása és az érintettek kárpótlása.
Sign In
Create Account
This topic is locked
Back to top
