5 hozzászólás a témában

[Kisherceg]

Feltételezem, a versenyzős/teljesítményorientált fórumtársak talán már élőben megveregették a vállad, mindenesetre én is gratulálok, szép teljesítmény! 

[zscs]

Az idei év utolsó versenyének az osztrák Granitbeisser Marathonra esett a választásom, ami 6 nappal a Mátra Maraton után volt. Utóbbi nagyon megviselt fizikailag és mentálisan is, az osztrák versenyre kicsit alább hagyott a motivációm, de azért vártam. Az időjárás-előrejelzések esőt jeleztek, ennek ellenére csütörtök magasságában már megbarátkoztam a gondolattal, hogy lesz idén egy elég saras versenyem. A DT villára felszereltem egy sárvédőt, hogy legalább a szemüvegemre ne menjen sok a sárból.

Péntek este utaztunk ki, kicsit kalandos volt; az M1-esen találkoztunk közveszélyes ámokfutóval és balesettel, forgalmi dugóval egyaránt. Saint Nikola an der Donau településen szálltunk meg egy tágas és kellemes apartmanban. Előtte nap nem figyeltem oda az étkezésre és semmire, egészen lazán vettem ezt a versenyt és előtte este jól aludtam.

Reggelire kakaós csigát és túrós táskát reggeliztem. A verseny Sankt George am Walde településen volt, autóval mentünk oda. Elég korán érkeztünk, jó helyen tudtunk parkolni és időben átvettem a rajtszámot. Túl korán voltunk ott, így jó fél órát üldögéltem még az autóban a bemelegítés előtt és egy pokrócba csavart lábakkal, beöltözve és közben dideregve. Alig 5 fok volt...

A bemelegítéshez kabátot is vettem, jó fél órát mentem KB zóna tetejében, GA1 aljában és a vége felé egy alig 1 perces erősebb résztávval. 5-6 fok volt végig, nagy párával és enyhe ködszitálással. Majdnem kevés volt a rövid ujjú aláöltözet, a termo karmelegítők és a két bringás mez a vékony széldzsekivel. A bemelegítés végére aztán szépen átmelegedtem, pont a rajt előtt 5 perccel értem a rajt helyszínére, jól időzítettem. Verseny előtt 1.5-2 liter folyadékot ittam egyébként, a rajthoz két tele kulaccsal álltam be – nos, egyiket tele behoztam a célba, annyira hideg volt. Sebaj, legalább végig ott volt a tudat, hogy van nálam elég folyadékpótlás!

A rajt előtt végtelenül nyugodt voltam a korábbi verseny előtti izgulásokhoz képest. Az eső szerencsére nem esett, de nagyon borongós volt az idő. A széldzsekit levettem, összehajtogattam és hátra tettem a mezem zsebébe. Egy SIS zselét még ettem közvetlenül a rajt előtt.

A rajt után visszafogott tempót vettem fel az első percben, nehogy összeakadjunk valakivel. Ahogy tiszta volt az út, szépen felvettem a saját tempómat, néha kicsit erősebben megnyomva 20-30 másodperceket. Ezek a megindulások egy hosszabb versenyen nem túl szerencsések, de nem foglalkoztam ezzel. Mindjárt az első DH egy fenyvesben, gyökeres részen volt, óvatosan és lassan mentem le és jó ötlet volt – így problémamentesen konstatálhattam, minden csupa víz és csúszós, a lejtmeneteket eldöntöttem, a szokásos biztonsági üzemmódra veszem.

Az első mászás mindjárt egy egész komoly mászás volt: fenyvesben, gyökeres részekkel, jó meredek kaptatókkal és süppedős, kavicsos szakaszokkal. Ilyenből a verseny folyamán volt aztán bőven! Azt jó előre leírhatom, ezen a versenyen a DH-k átlagos, magyar maratonokhoz szokott versenyzőknek is jól feküdhetnek: nincs bennük igazi nyereg mögé ülős rész, talán csak 2 rövidebb szakasz összesen. Viszont a mászások! Sok olyan volt, ahol 330-350 Watton 50-60-as pedálfordulattal alig bírtam felrugdalni a bicajt, sőt olyan is, ahol 400+ Wattot adtam le, alig bírtam kitekerni!

A DH-k: sok helyen volt folyami kavicsos az út, ez volt itt a domináns. Süppedősebb, mint a schotter és csúszósabb, főleg vizesen. És most vizes volt. Pláne, mikor 2 óra után még ráesett egy kis eső...

Szóval, az első két mászáson sok bringás mellett mentem el, néha túlvállalva rövid időre a Wattokat. Erről sokat elmond, hogy az első órában nullák nélkül kb. 320 Wattot tekertem, pedig ebben volt DH-ba lazábban beletekerés is, ami levitte kissé – szóval elég jó volt a tempóm.

Az első óra után nagyjából azon a helyen haladtam, amit olyan bringásokkal mentem végig aztán, akikkel egymást előzgettük, egészen a 3. óráig. A 2. óra után arra számítottam, hogy jelentősen csökkennek majd a Wattjaim, de fura módon nem így történt, inkább szándékosan vettem vissza 5-10 Wattot. Itt a meredek kaptatóknál már néha eszembe jutott, hogy jó lenne már, ha a 3. órában lennék és vártam a 3. órát – de hát ez benne van!

Menet közben azon kaptam magam, gyakran jut eszembe a Cser Gabi által inspirált bikemag.-hu-s cikk: egyre kevesebb a magyar maratonokon a résztvevő, miközben az átlagéletkor egyre nő – nem túl jó kilátások. Itt valahogy minden más. Arra feledkeztem rá, hogy a pálya jelölése, sőt a nyomvezetése és távok egymáshoz képest történt ütemezése egyszerűen zseniális! Minden fordító vagy kanyar előtt 50 méterre egy tábla, hogy merre kell menni 50m múlva. Frissítőpont előtt 300 méterre, hogy 300m frissítő pont. Minden egyes elágazásnál piros-fehér szalagozás a rossz útra és az út közepére külön még festékkel nyilakat fújtak. Mindenhol! Az aszfaltos úton áthaladó részeken biztosító emberek és rendőrök – rengeteg rendőr volt. A necces DH-knál lenn mentőautó és mentősök – minimum 4-5 helyen voltak. A közepesen gáz helyeken 2 lefelé nyíl, a keményebb részek előtt 3 lefelé mutató nyíl, híd előtt útszűkület jelzés, sőt, jó előtte jelzés, hogy 100 méter múlva híd! Ahol elváltak a távok, előre jelezték, hogy 100 méter és távok szétválnak – plusz biztosító emberek irányítottak az elágazásoknál. Még a Salzkammergut-Trophy sincs ennyire jól kitáblázva, kijelölve, mint ez a verseny. Hab a tortán, hogy új jelölték ki a nyomvonalat, hogy a rövid és a közép távosokkal egyáltalán nem találkoztunk, pedig voltak közös szakaszaink a verseny folyamán. Elképesztő profizmus!

A 3. órára aztán kezdtem érezni, hogy gyengülök. A lankás lefelékbe már nem tekertem bele, de azért a mászásokat még jó 300 Watton bírtam tartani szerencsére – itt mentem el négy másik bringás mellett szép komótosan, akikkel előtte sokáig együtt haladtunk és előzgettük egymást. Később már nem is értek utol – mégis csak jól osztottam be az erőmet, itt tudatosult bennem, hogy szerencsére a komolyabb megindulások az első órában ezek szerint nem készítettek ki annyira. Az utolsó 40 percben előttem 100-200 méterre ment egy bicajos, próbáltam követni. Kiderült, az osztrákok női bajnokának, Sabine Sommernek a férje volt az. Mikor megláttam a táblát, hogy 10km az extreme távból, eléggé megkönnyebbültem. Az 5 km-nél még inkább és a 2 és az 1-es táblánál egyre jobban éreztem, hogy egész jó helyen haladhattam és jó lehet ez! A célterületbe érve óriási ovációval fogadtak, zenészek zenéltek az utolsó mászás mellett és a pedálozásom ütemére drukkoltak a helyiek. Elképesztő, mennyire sok helyen mondták végig a verseny folyamán, hogy hajrá és jól megyünk, nyomjuk neki, ügyesek vagyunk és sok más elismerő mondatot!

A végén még Móni is ott volt és fotózott, nagyon jó érzés volt.

A célvonalon áthaladva nagy megkönnyebbülés lett úrrá rajtam és éreztem, az egész testem fáj. Minden porcikámban izomláz volt. Mondták, hogy eléggé elől jöttem be és 2-3 perc után Móni is odaért és mondta, szerinte nagyon jó helyen jöttem be. Elmentem letisztálkodni kicsit és levenni a csurom egy vizes cipőmet, mellyel az egyik patakátkelésnél átgázoltam a hideg patakon.

A bringaverseny mellett egy komplett falunapot is rendeztek a helyszínen: ez nagyon ötletes! Az eredményeket 4 db LCD-s kivetítőn mutatták, innen tudtam meg, M30 csoportban második lettem – nos, nem igazán akartam elhinni, pedig valóban így volt! Ez a számomra eddigi leginkább értékelt eredmény, azért Ausztriában dobogóra állni más, mint idehaza, picit más liga az osztrák, mint a magyar – nagyon elégedett vagyok!

Egy apróság még: a verseny után, mikor az autóhoz mentem átcserélni a ruháimat, megszólított Sabine Sommer csapatából egy hölgy és megdicsért, hogy ügyes voltam és mennyire jól mentem. Soha nem tapasztaltam ilyesmit, hogy csak így ismeretlenül megszólítanak és dicséretet kapok, nagyon jól esett! Lehetséges, jövőre visszatérek.

[zscs]

Jesszusom ! Megnéztem a szintrajzokat. Komoly lehetett.

Remélem a hosszú távon mentél ! 

Várjuk a beszámolót.

http://www.granitbei...strecken-pid410

Srácok, ez atom jó volt, csak ajánlani tudom!

 

Marci, naná, hogy hosszún! A szint valós, 76.7 km-en kb. 2700 szint. Bővebben a már elkészült beszámolómban írok róla, de előtte még megvárom a Sportograf fotókat, hogy ne legyen olyan "száraz", amit írok.

[zeezoltano]

Sziasztok,

 

Ma ellátogattam a Magyarországról nem túl távol fekvő St. Georgen am Walde településre, ahol egy egészen hangulatos versenyen vehettem részt. Sok embert kérdeztem, járt-e már itt, aki 10-15, sőt 20 éve versenyez, nemleges válaszokat kaptam, így írok majd erről kicsit később.

 

Honlap: http://www.granitbeisser.at/

Ezt jövőre megnézem

[marton]

Jesszusom ! Megnéztem a szintrajzokat. Komoly lehetett.

Remélem a hosszú távon mentél !   

Várjuk a beszámolót.

http://www.granitbei...strecken-pid410

[zscs]

Sziasztok,

 

Ma ellátogattam a Magyarországról nem túl távol fekvő St. Georgen am Walde településre, ahol egy egészen hangulatos versenyen vehettem részt. Sok embert kérdeztem, járt-e már itt, aki 10-15, sőt 20 éve versenyez, nemleges válaszokat kaptam, így írok majd erről kicsit később.

 

Honlap: http://www.granitbeisser.at/

zscs módosította - 2017. szeptember 02. - 17:34