Még kora tavasszal fedeztem fel a kürnbergi versenyt, amin az extrém távra alig 63 km-t írtak, de azt majd’ 2700 szintemelkedéssel. A 2017-es osztrák OB is egyúttal ez volt, a nevezettek közt világklasszisokkal, mint Alban Lakata, Christoph Soukup, Daniel Geismayr, Uwe Hochenwarter és még sokan. Úgy számoltam, alsó hangon kapok egy órát majd tőlük, a célom csak annyi volt, hogy együtt versenyezhessek ekkora nevekkel és lássam őket élőben.
A verseny hete sajnos nem indult túl jól, előző hét vasárnap este gyomorrontásom lett, ami hétfő reggelre tovább súlyosbodott, erőtlen voltam, rázott a hideg, hőemelkedésem volt és nem bírtam enni, nem volt étvágyam. Ez maradt kedden is... Aztán szerda reggelre hirtelen jobban lettem, ebédet is tudtam enni egy keveset, ami úgy tűnt, talán bennem is marad. Eldöntöttem, ha jól leszek délután, felmegyek egy rövid terepes körre és ha a kimaradt erősebb edzésemet nem is, de egy minimális részét megpróbálom pótolni.
Ez sikerült is, 3:20-as idővel mentem terepen átlag 455 Wattot, ez még erős szembeszéllel is KOM lett – persze szétestem a végére, nagyon leürültek a raktáraim. A lemerülésről csak annyit, hogy másnap reggel másfél óra KB tekerésbe (120-as pulzus alatt!) majdnem belerogytam. Pénteken reggel mentem három erősebb résztávot, ahol kábé az életemért küzdöttem alig 350 Watton – de éreztem azért, hogy jó lehet ez vasárnapra.
Szombaton utaztunk ki; Losensteinben volt a szállás, gyönyörű a táj errefelé! Még egy gyalogtúra is belefért 500 méter mászással.
A környék meseszerű, nincsen sok 1000 méter feletti hegy, de amik vannak, azok szépen gondozottak és nagyon sűrűn egymásra passzírozva terülnek el. Autóval közlekedve feltűnik gyorsan, hogy nincs egyenes út, csak szerpentin mindenfelé, hegynek fel, hegynek le. Kátyúk nélkül...
Vasárnap 8-kor indultunk, az út fél óra volt Kürnbergig, ahol példátlanul professzionális szervezés, külön parkolók vártak. Rajtszámfelvétel, kis bemelegítés aztán; útközben a nagy nevek közül is láttam párat, Lakata például mellettem dübörgött el elég jó tempóval 2x is. Hiába, más dimenziókban járnak!
A verseny útvonala megvolt tavalyról, fejben rögzítettem már, kb. milyen időket mehetek, mikor haladok át Kürnbergen, ahol 3x is áthaladt a mezőny. Mint kiderült, 2017-re megváltozott a pálya és elég jelentősen, így ez nem sokat segített. Sőt, valószínűleg technikásabb is lett, hogy felérjen az osztrák bajnokság nívójához. A korábbi pálya nyomvonalát nem ismerem, de valószínűsítem, így van. Hogy miért?
A pálya a magyar maratonokhoz szokottak számára nem tudok mást írni, brutális volt! Merev villával indultam, ami ha tényleg komolyan vettem volna a versenyeredményt, nagyon bosszantott volna, szerintem percekkel mentem rosszabbat a merev villa miatt. Volt benne aszfaltos rész is elszórva, de viszonylag gazdagon, ellenben emellett igazi alpesi köves lefelék is, öklömnyi méretű kövekkel, gurulós kőfolyóval, schotter és ami meglepett, singletrail szintén és az bőségesen! Mindez olyan meredekséggel párosítva, hogy több helyen már-már féltem, pedig az utóbbi években bringázgattam elég sok extrém DH-n. 35-40%-os lefelék, gyökerekkel tűzdelt, sziklás, meredek singletrail DH-k az erdőben és elképesztő meredekségű mászások. Olyan is, ahol 450+ Watton bírtam feltekerni. Még maga Lakata is azt írta előző nap a Facebookon, hogy a pálya az igazán erős bringásoknak kedvez és kiemelte, nagyon meredek!
A rajtpisztoly eldördülte után egy egészen népes, 137-fős mezőny indult meg az extrém távon és komoly tempóval. Az első mászás egy kis kör része volt, rövid, de szépen szétszedte a mezőnyt. Aztán füves részen egy DH, majd schotter és erdei ösvényen singletrail után, jelentős ereszkedés után, melyet csak pár rövid mászás tört meg, kezdődtek az előzgetések. A singletrail egy helyen nagyon meredek volt, külön kiemelném, a hazai maratonokhoz szokott versenyzők jelentős hányada ezeken tolta volna lefelé, gyalog... Valahol középmezőnyben lehettem itt, a rajtnál a mezőny végével indultam és valahogy ide sikerült küzdenem magam eddig. Durván 1 óra után másztunk vissza a rajtterületre az első, a többitől különböző körön. Rengeteg néző, nagy drukkolás, taps fogadott bennünket mindenfelé! Utána ismét le, először füves részen, aztán be az erdőbe, nagyon sodrós, de széles DH, közepesen meredek következett, ahol rövid vagy középtávosok elég hatékonyan tartottak fel még engem is a merev villám ellenére. Egy fully-s tartott fel nagyon, a „rázós” nyomon egy helyen valahogy elmentem mellette és pikk-pakk 15-20 méterre távolodtam tőle. Patakátkelés egy egészen mély patakon, ez nagyon jól esett a hőségben, aztán egy olyan meredek DH, hogy előttem sok rövidebb távos leszállt, nem tudtam kerülni őket, szégyenszemre itt egy rövid részen én is gyalog mentem le – szerencsére csak ez az egy ilyen eset volt a verseny alatt.
A tempóm felfelékben nagyon jó volt. Soha eddig nem mentem ekkora Wattokkal versenyen. Ellenben lefelé, katasztrófa volt egészen az utolsó 1 óráig... A füves DH-kon és az aszfaltos, félig aszfaltos részeken tartottam a többiek sebességét, de schotteren és kövesen katasztrofális volt a tempóm. A rázkódás miatt volt, hogy alig láttam, hol megyek. Sebaj, a felfelék cserébe nagyon mentek. Menet közben el is gondolkoztam, hogy vajon jól mér-e a Watt-mérőm, de hát bemelegítés előtt kalibráltam, biztosan jól mért. Plusz van kontroll-mérésem is, itt: https://www.strava.c...egments/6756203 ahol Lakata 404 Watton ment 4:49-es időt, én átlag 363 Watton 4:58-at – Lakata ~3-4 kilóval nehezebb nálam, szóval valós lehet a mérésem.
A második körön visszavettem kicsit, bár az is jól ment, azért 2 és fél óra után már éreztem, nehezen megyek 310 Wattig el, de azért még ment. A második kör extrém volt: ebben volt a legtöbb technikás DH és a legmeredekebb mászások. Volt pár, ahol egy-egy ilyen mászásért cserébe szívesen vettem volna 3 Ördögoldalt a Szilvásvárad Maratonról.
Szóval, a DH-k! Kész voltam teljesen tőlük – jó értelemben véve. Volt egy gyökeres, letörések tömkelegével tarkított, fenyvesben elvitt single trail, nagyon meredek részekkel, na fura módon ott nem bírtak velem a többiek, hiába volt a merev villa! (Straván nézem, top20-as időm van ide, amiben benne van a trail végén egy durva és meredek sziklakert is, ahol 3-4 mp-cel lassabb lehettem minimum a többieknél.)
Frissítés. 7-8 frissítési hely volt a táv folyamán, professzionális: iso vagy víz pohárkákban, akik feladták, futottak a versenyző mellett, hogy ne lötyögjön ki (!), le a kalappal!
Szóval, szervezés, hangulat, frisssítés csillagos ötös. Ha összejön, jövőre ide szívesen visszanéznék.
A számok? Nullák nélkül átlag 312 Wattot tekertem, NP 293 Watt. Ezzel a Vértes Maratonon, ami a „számok nyelvén” katasztrofálisan ment, alsó hangon 10-12 perccel jobb időt mentem volna, szóval eléggé elégedett vagyok!
Log: https://www.strava.c...ties/1009556245
A mezőnyről azt hiszem, mindent elmond, hogy az elsőktől 51 percet kaptam (például Lakata). 48. összetett hely, igaz, 4-5 perccel ha jobbat megyek, 15 hellyel előrébb végzek. Hiába, itt volt az osztrák elit krémje. Amatőrben Master1 6. lettem egyébbként, itt 3-4 perc híja volt a dobogó, szóval elég jól ment összességében. A Szilvást kihagytam ezen verseny miatt és cseppet sem bánom, szuper volt!