16 hozzászólás a témában

[SokadikX]

Ez ugyan nem udvariassági kategória, hanem közlekedési kultúra, de... Hajmeresztő ami a (bicikli)utakon folyik. Három év kihagyás után ott tartok, hogy kifejezetten félek a kerékpárutakon. A többi "biciklistől".

 

Körülnézés nélkül felhajt a kerékpárútra, majd 5km/h sebességgel hajt az út közepén, feltartva a mögötte érkezőket. Fül természetesen bedugva, nem hallja a csengetést sem (vagy nem fogja fel, hogy neki szól)

 

Piros lámpánál, kerékpárjárdán (Dózsa György út, Állatkert sarkánál) megállok, mögöttem érkező, ha jól hallom, anyámat emlegeti, majd befurakszik közém és a tőlem balra lévő kerítés mögé, holott előre nem mehet tovább a piros miatt, balra meg azért, mert az járda. Nem baj, ő a kis monológja után hajt tovább a járdán. (ezúton üzenem neki: a tiédet! Tanulj KRESZ-t, mielőtt anyázol!)

 

Megyeri híd, szűk út, aki Pestről megy Budára, annak elég kényelmetlen a közeli korlát. A szemből jövők sokszor le se *ják, jönnek ketten-hárman egymás mellett, némelyik csoport elég gyorsan.

 

Római part dettó. Teli gyalogosokkal, bár nem annyira, hogy biciklivel ne lehessen közlekedni, de csak addig, míg nem jönnek csoportosan valamely irányból, mert ott is divat, hogy egymás mellett, no meg a relatív gyorshajtás is kezd népszokássá válni. Én meg csak kapkodom a fejem, hogy mi van...

 

Kicsivel odébb, UVH, szintén egymás mellett jönnek sokan. Néhány gyalogos is, amikor kerülni kell, gyakori eset, hogy aki kerül, az tojik rá, hogy a szemből érkezőnek lenne elsőbbsége, bevág a gyalogosok mellé, az érkező másik meg csináljon amit akar...

 

Ehhhh...

 

 

[Coldi]

Legyenek bármilyen barmok is a hazai autósok, Romániából még mindig felemelő érzés haza érkezni! :-)

Egyébként Mo.-on közlekedési kultúrát csakis büntetéssel lehetne javítani, más varázslat nem segít! Előbb-utóbb ugyan le fog csengni a szakadt ladából szuzukiba - lopott pénzből terepjáróba korszak, de az egy emberöltő még.   Gopro kamerát civilruhás rendőrökre és irány az aszfalt!

[Tekergek]

Hajmersztőek itthon az autósok, nem tudom mit lehetne velük kezdeni

 

A kérdést máshogy kéne feltenni. Kb. úgy kéne kezdeni hogy feltérképezni miért hajmeresztőek, hogy az miért van, mi befolyásolja stb. Aztán szépen lassan az összes lépcsőt felrajzolni és az alapoknál kezdeni. Az egyszerű megoldás az lenne hogy rendelni a rendőrt hogy azért büntessen amikor valaki veszélyeztet, és nem azért mert lehet kaszálni. Persze hogy ezt elérjük már megint egy pár lépcsőfokkal arrébb vagyunk (miért nincs ez a vezetőségnek az érdekében stb.).

[Jorus]

A topicot a Technika részlegről átmozgattam a Szabadonfutóba.

[(ex)Cat]

Jól látod a dolgokat! Ausztria a kerékpározás szempontjából is más. Ott (is)szent a bringás. Ezen okok miatt szeretek én is kijárni Szlovákiába, Ausztriába bájkolni. Az érdekességhez az is hozzátartozik, h a magyar autós többsége kint átveszi az adott szokásokat, kultúrát és úgy viszonyulnak hozzád, mind azon ország polgárai. Csak itthon őrül meg mindenki. Engem kedden egy bringás ütött el, úgy, h napok óta nyomom az ágyat.   

Ez volt az egyik igen komoly pozitív tapasztalat számomra is tavaly, a bécsi út kapcsán. Hihetetlen, hogy mennyire másként állnak hozzánk ott az autósok. Itt bezzeg azon a kis hátsó szerviz úton is képesek lenyomni az útról, mert hogy k.ra sietős nekik. Ez azért sajnos csak Mo. még mindig.

 

Persze azért akadt pozitív példa itthon is, csak épp sajnos pont fordított arányban, mint kinn.

 

Én amúgy köszönök minden sporttársnak, tök mindegy milyen géppel nyomul. Sőt, arrafelé, ahová gyakran járunk, már szinte mindenkinek, mert mindig ugyanazok tekeregnek, futnak. Nekem valahogy jó érzés az, hogy odaintünk, egymásra mosolygunk. Van egy 76 éves bácsika, aki minden nap megy egy kört ott s mindig "Hajrá Fradi" kiáltással üdvözöl. Hogy miért pont ezzel fogalmam sincs, de jót vigyorgok rajta pedig már vagy 100x lejátszódott a szitu.

(ex)Cat módosította - 2014. június 08. - 16:40

[stp1]

én a tavaly nyaramat alsó-szászországban töltöttem, 2013-ban egyedül abban a két hónapban nem hallottam dudaszót. olyan is volt, hogy egy motorosbanda beállt mögém cammogni hegynek fel, mert még motorral se voltak hajlandóak sávon belül előzni.

aztán visszatérve megcsapott mordor szele.

[mgy]

Rendesen látni a pulzus logon azt a részt, míg átérek Pomázon, s nem azért, mert kónuszon nyomom végig...

Hajmersztőek itthon az autósok, nem tudom mit lehetne velük kezdeni, nem látom, mikorra fog ez megjavulni.

...

Nálunk az autósok nem ismerik sem a türelmet, sem a kerülési távolságot, sem az udvariasságot a kerékpárosokkal szemben...

[simon23]

Tegnap egy olyan útvonalat terveztem Ausztriában, ahol még sosem jártam. 600-700 méteren osztrák falvak, tanyák váltották egymást. Szinte minden biciklis köszönt, de nagy meglepetésemre két gyalogos is.

 

Az itthoni udvariasságról annyit, hogy már azt az 5 kilométert is utálom, ameddig mellékúton kimegyek Ausztriába. Szűk úton szemből jönnek autók, közben a mögöttem jövő 100-al (néha kicsit lassítanak, de akkor is életveszélyes) előz, lecentiz, leszorít az útról, beleszorít a kátyukba, amibe persze ő nem megy bele. Minden második alkalommal nyomom a 120 decibeles dudát. Az egyik még erre kitette a kezét és a középső ujjával be is intett (ha utolérem letöröm a kezét). Az osztrák olyan széles tüköraszfalt úton, ahol 3-4 autó még elfér és 2m-ről kerülhetne (nem is értem miért nem megy) is csak akkor előz, amikor már szemből elment mindenki, képes utánam jönni 15-20-al percekig amíg biztosnak nem érzi az előzést. Persze ott is van kivétel de, a 95+% így tesz. Nálunk az autósok nem ismerik sem a türelmet, sem a kerülési távolságot, sem az udvariasságot a kerékpárosokkal szemben. A jogsit ingyen adják, a mentalitás pedig sehol.

Jól látod a dolgokat! Ausztria a kerékpározás szempontjából is más. Ott (is)szent a bringás. Ezen okok miatt szeretek én is kijárni Szlovákiába, Ausztriába bájkolni. Az érdekességhez az is hozzátartozik, h a magyar autós többsége kint átveszi az adott szokásokat, kultúrát és úgy viszonyulnak hozzád, mind azon ország polgárai. Csak itthon őrül meg mindenki. Engem kedden egy bringás ütött el, úgy, h napok óta nyomom az ágyat.   

[freddyke]

Tegnap egy olyan útvonalat terveztem Ausztriában, ahol még sosem jártam. 600-700 méteren osztrák falvak, tanyák váltották egymást. Szinte minden biciklis köszönt, de nagy meglepetésemre két gyalogos is.

 

Az itthoni udvariasságról annyit, hogy már azt az 5 kilométert is utálom, ameddig mellékúton kimegyek Ausztriába. Szűk úton szemből jönnek autók, közben a mögöttem jövő 100-al (néha kicsit lassítanak, de akkor is életveszélyes) előz, lecentiz, leszorít az útról, beleszorít a kátyukba, amibe persze ő nem megy bele. Minden második alkalommal nyomom a 120 decibeles dudát. Az egyik még erre kitette a kezét és a középső ujjával be is intett (ha utolérem letöröm a kezét). Az osztrák olyan széles tüköraszfalt úton, ahol 3-4 autó még elfér és 2m-ről kerülhetne (nem is értem miért nem megy) is csak akkor előz, amikor már szemből elment mindenki, képes utánam jönni 15-20-al percekig amíg biztosnak nem érzi az előzést. Persze ott is van kivétel de, a 95+% így tesz. Nálunk az autósok nem ismerik sem a türelmet, sem a kerülési távolságot, sem az udvariasságot a kerékpárosokkal szemben. A jogsit ingyen adják, a mentalitás pedig sehol.

freddyke módosította - 2014. június 08. - 14:16

[Bikertigger]

Ahogy én látom a köszöngetés felett már kicsit eljárt az idő. Ami viszont biztos, hogy az udvariassághoz végképp semmi köze nincsen. Hozok előbb egy másik példát. Reggelente az irodában 15-20 emberen végigmenni, kezetrázni. Utána napközben az új emberekkel ugyanezt. Azon gondolkodni, hogy na vajon találkoztam-e már ma vele. Ahelyett, hogy egy barátságos köszönést mondani, amikor tényleg van valami közös dolgunk.

 

Bringa hasonló. Amióta sokan bringáznak közlekedés jelleggel, aligha várható ez el. Az autósok sem üdvözlik egymást, amennyire tudom, már a motorosok is kinőtték ezt a dolgot. Ez az összekacsintás, extra üdvözlés számomra a többiektől való elkülönülést jelzi, nekem néha kicsit visszatetsző. Aztán amúgy sem mindenki szórakozásból bringázik. Egy eszköz, ami elvisz egyik helyről a másikra. Engem is, másokat is. Nem várom el, hogy ezt bárki respektálja.

sűrű erdő közepin úgyis köszönünk gyaloggal  is, ott úgysincs már csak rendes erdei embör, a többi meg nem számít.

[Aske]

Ahogy én látom a köszöngetés felett már kicsit eljárt az idő. Ami viszont biztos, hogy az udvariassághoz végképp semmi köze nincsen. Hozok előbb egy másik példát. Reggelente az irodában 15-20 emberen végigmenni, kezetrázni. Utána napközben az új emberekkel ugyanezt. Azon gondolkodni, hogy na vajon találkoztam-e már ma vele. Ahelyett, hogy egy barátságos köszönést mondani, amikor tényleg van valami közös dolgunk.

 

Bringa hasonló. Amióta sokan bringáznak közlekedés jelleggel, aligha várható ez el. Az autósok sem üdvözlik egymást, amennyire tudom, már a motorosok is kinőtték ezt a dolgot. Ez az összekacsintás, extra üdvözlés számomra a többiektől való elkülönülést jelzi, nekem néha kicsit visszatetsző. Aztán amúgy sem mindenki szórakozásból bringázik. Egy eszköz, ami elvisz egyik helyről a másikra. Engem is, másokat is. Nem várom el, hogy ezt bárki respektálja.

[Tekergek]

Szerintem tisztelendő szokás, persze nem reális városban mindenkinek köszönni akár biciklizik/sporttárs akár nem (láthatóan komolyabb szakmabeliek felismerik és általában biccentenek egymásnak, még outisok is montisnak, ha lazábban öltözködök akkor kevésbé), a természetben viszont más a hangulat, meg az ott megforduló embertipusok is (szvsz normálisabbak).

 

Mindig bírom amikor egy kiránduló kisgyerek integet/lesziáz, vissza is sziázok Amúgy önmagamtól erdőjáróknak szoktam köszönni, főleg azért mert majdnem mindig odafigyelnek, félreállnak ha kell, ha nem. A Budai külnegyedekhez közeli felsminkelt futocicák meg egyes kutyasétáltatók nem annyira szimpatikusak és ritkán viszonozzák, majdnem sose köszönnek önmaguktól. Ez biciklisekre is vonatkozik, a városban annyi sületlen sisak nélküli idióta inog ide oda meg át a piroson hogy rossz nézni, nem hogy köszönni nekik. Főleg amikor megint szabálytalanul levág anélkül hogy nézne vagy jelezne és még neki áll feljebb.

 

off:

A minap az Andrássy úton tekertem - aki nem ismeri, két autós sáv, mellette vörösre festett bringasáv, mellette fél méter üres, jobbról tőle szaggatott fehér csíkokkal jelezve a parkolóhelyek széle; ki van kitalálva hogy odaparkolsz a járda mellé, és marad az az üres fél méter hogy ne a bringásokra nyisd az ajtót. Vagy húsz méterről látom hogy valaki szépen ráparkolt, közvetlen a bringasáv mellé, fél métert hagyva a kocsi és járda között és éppen száll ki. Lépésre lassítok hogy legyen ideje és el tudjak biztonságban haladni. Szombat este, közben másik oldalon kiszáll két lány + srác, látszik mennek bulizni. Emberünk csukja be az ajtaját, látja hogy lassan közeledek (még öt méter), elmegy és már az autója mögül odaszól hogy "Nehogy elüss b*zdmeg". Na hát majdnem megálltam úgy istenigazából köszönni neki..

[SokadikX]

odanézz, mit találtam!

Köszi... Amikor ezt megnyitottam, a fórumoknak csak a harmada jelent meg. Nem tudom, miért. Reloadot már nem nyomtam rajta, hogy hátha... (gondolom, én nem tudom áttenni )

[Kisherceg]

odanézz, mit találtam!

 

http://forum.bikemag...-köszönnek-nem/

 

[freddyke]

Pécsen a kimondott sportoló montisok javarészt köszöntek az erdőben, sőt, azt is mindig megköszönték, ha elengedtem őket. A kerékpárral erdőn át közlekedők rezzenéstelen arccal elsuhannak, mintha ott sem lennék. Vagy bemegyek miattuk a bozótba, sziklásba, partoldalba, hogy elférjenek, mert látom, hogy a hurka gumijukkal ők nem képesek kerülni és javarészt még meg sem köszönik.

 

Sopronban nem sok bringással találkoztam az erdőben, mert extrém időpontokban megyek. Némelyik köszönt, de a legtöbb nem. Inkább én szoktam nekik köszönni, már ha nem úgy mennek el mellettem mint egy darab kő. Az úton közlekedők nem köszönnek, bár a falusiak szoktak biccenteni.

 

Ausztriában főleg aszfalton találkoztam kerékpárosokkal, ott sem akkora divat a köszönés. Úgy értve még egy szembejövő sem mondta, hogy hello, servus vagy ilyesmi. Inkább én szoktam köszönni, biccenteni, amit azért a nagy részük viszonoz, de láttam már bamba arcot, aki rám nézett aztán ment tovább (lehet magyar volt).

 

Udvariasságból nemrég hazakísértem egy osztrák sporttársat korom sötétben több falun át, mert nem volt lámpája. Kiszaladt elém egy faluban a buszmegállóból. Csutkára be volt állva, először mókásnak nézett ki. Nem sok kedvem volt hozzá, de láttam, hogy részeg, tudtam, hogy amerre megy nagyon sötét van, nem akartam otthagyni. Út közben nagyon idegesítő lett, hangoskodott, köpködött, nem bírta az iramot pedig lassan mentünk. Persze neki jó buli volt, utána nem győzte köszönni (egész úton azt csinálta) és ahogy megérkeztünk mindenáron meg akart hívni piálni a házába. Engem ez nem túlzottan motivált, már késő is volt, úgyhogy nem fogadtam el. Legalább ötször megmutatta a házát, hogy ha arra járok menjek be piálni. Közös nyelvet sajnos nem beszéltünk.

[mgy]

Nekem például sose köszönnek az országútisok, mikor meglátják, hogy simagumis montival közelítek...

[SokadikX]

Az előbb, talán egy google találatban(?) olvastam, hogy valaki panaszkodott: régebben a biciklis külsejű egyének városban is köszöntek egymásnak, manapság meg ha az erdőben találkozik ilyenekkel és rájuk köszön, csak néznek mint az a bizonyos borjú az új kapura. Elgondolkodtam rajta és tényleg, lehet benne valami... Amikor tizensok éve megvettem az első sisakomat és bringás nadrágot, feltűnt, hogy vadidegenek rámköszönnek úton-útfélen. Eleinte meglepett, de mit lehet tudni, miért nem emlékszem rá alapon, visszaköszöntem. Aztán a biciklisek számának drasztikus növekedésével ez valahogy eltűnt. Egy hete vittem a bringát szervizbe, gyalog jöttem haza, sisak a hátizsákra kötve. Az egyik zebránál elment mögöttem a járda-kerékpárúton valaki és rámköszönt... kellett vagy tíz perc, mire leesett, hogy igen, nekem köszönt és azért, mert benne még élt ez a régi reflex és meglátta a hátamon a sisakot. Vajon miért alakult úgy anno, hogy a biciklis szerelésben közlekedők köszöntek egymásnak, de csak ők? Olyat nem nagyon láttam régen sem, hogy utcai ruhában, biciklin ülő egyén köszönt volna ismeretlen bicikliseknek... Külföldön vajon mi a helyzet? És mi volt régen? ui: bocs, hogy itt nyitottam, nem találtam neki jobb helyet.