Sziasztok,
Kissé késve reagálok a hírre, talán ebbõl is látszik, hogy eltávolodtam a BikeMag-tól, mint újságtól (a netes verzió pedig sohasem állt hozzám közel, a lokálpatrióták fórumot kivéve). Ennek megfelelõen igazából nem sajnálom, hogy ebben a formában megszûnik a bikkmakk.
2009-ig elõfizetõ voltam, 97-tõl minden szám megvan, de az ez elõtti idõszakból is igyekeztem beszerezni, amit csak lehetett. Dave cikkeit anno zseniálisnak tartottam, a vallás és bringa kapcsolatáról szóló egyik lapindító írásához foghatót azóta sem olvastam egyik újság (külföldit is beleértve, bár itt csak MBR, és MBA fronton tudok nyilatkozni) hasábjain sem. Valami akkor változott meg bennem, amikor kezdtem úgy érezni, hogy felhígult az újság. Feltûntek benne a fórumról olyan arcok, akikrõl az ember nem tudta, hogy kicsodák, sem versenyen, sem máshol nem találkoztunk velük, sokszor sütött az írásokból a dilettantizmus - ez azért mégis egy nyomtatott sajtóorgánum volt - így elvárható lett volna, hogy az alapvetõ újságírói normákkal tisztában legyenek, mert ami elment egy fórum hozzászólásaiban, nem állta meg a helyét egy újságban. Feltûntek bringatesztek, ahonnan mást nem tudhattunk meg, szinte csak az alkatrészlistát, ráadásul némelyik kísérõ fotón a srácok olyan amatõr kinézettel tesztelték a komoly xc, am, stb bringákat, hogy teljesen hiteltelen lett számomra az egész. Tartalmilag persze próbáltak/próbáltatok a komolyság felé menni, de ez inkább azt hozta magával, hogy száraz lett a mondanivaló, és ahogy egy korábbi hozzászólásban is írta valaki, teljesen kiveszett a funzine jelleg. Pedig a lényeg a mai napig az a bringában, hogy hihetetlen "fun", ezt kéne/kellett volna visszaadni. Az utóbbi idõben szinte csak a "külsõs" írók élménybeszámolóit, túraleírásait tudtam élvezni az újságból.
Persze vastagabb lett, szebb, színesebb, trendibb az idõk folyamán, de sokkal felszínesebb is, és valahogy olyan koncepció nélkülinek éreztem.
Bár ezen semmi meglepõ sincs, hiszen ti sem hittetek már benne, sokkal inkább foglalkoztatott benneteket az online verzió. Közben szép lassan elveszett a kapcsolat az olvasóval (nem volt olvasói vélemények rovat, vagy pl. az MBA-ban, MBR-ben igen népszerû fényképbeküldõs rovat, szóval pont olyan apróságok, ami miatt az olvasó igazán magáénak érez egy újságot). És az okos humor. Talán az hiányzott leginkább.
Lényeg a lényeg: ebben a formában szerintem nem baj, hogy nem lesz több Bikemag, remélem valaki meglátja majd az utánatok tátongó rést, és be tudja tölteni (lélekkel).
Mindazonáltal nyilván nagyon sok munkátok fekszik ebben az egészben, így mindenképpen tisztelet, hogy ennyi éven át összehoztátok kicsiny hazánk legszínvonalasabb kerékpáros kiadványát (mert minden szubjektív érzésem ellenére az volt, ez tény). Remélem az online verzióban megtaláljátok a számításotokat, és meglesz az a kapcsolat a közönségetekkel, ami a nyomtatottból kiveszett.
Köszi, h végigolvastátok, remélem nem bántottam meg senkit az õszinteségemmel. Minden úgy van, ahogy lennie kell, sok sikert, és písz!
A hosszú élet a sorstól függ. A teljes élet csak tõled! Ride hard, live free!