Aztán majd megint jól kiszakítod a Bükkben, mint két hónapja.
Mondtam én egy szóval is, hogy azzal indulok? A Bükkbe mégis MINEK?
Aztán majd megint jól kiszakítod a Bükkben, mint két hónapja.
ezt a legnehezebb megtanulni, fõleg az alföldön
Én már felraktam a sárgumit.
(igaz év elején a másik kerékszettemre...)
A sebesség mindent megold.
"A hegyikerékpározás több mint versenysport, a természetközpontúan gondolkodó, egészségmegőrző,aktív életstílust kedvelő emberek szabadidősportja." Paripám
ha meg csak sár van, akkor meg a technika
Pontosan.
Elárulok valamit. Az én stílusomnak nem fekszik a sár, ott mindig csak túlélésre játszom, a meleg, széles, gyors, poros versenyeket kedvelem.
Szerintem sárra senki nem edz, maximum évente egyszer-kétszer kimegy nedves idõben is edzeni terepre mint én, de senki nem szivatja magát feleslegesen.
A sár a montizás része, nem lehet vele mit kezdeni, ezért felesleges sírni.
Pontosan.Mjani csak Pszicho tréninget tart...szerinted mennyire szereti a sarat bárki? Fõleg az utáni anyagi vonzatát...
A sebesség mindent megold.
Sziasztok!
Én egri vagyok, egy kis idõjárásjelentés: egész nap szemelt az esõ néha elált, viszont most nagyon esik.
Akkor ülj bele egy nagy pocsolyába és röfögjél benne boldogan. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a közelében legyenek hegyek, nekem kb 80-90 km mire hegyekhez érek, ráadásul az alföld közepe inkább aszályos mint saras, próbálj ilyen körülmények közt készülni a sárra. Gyanítom, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem sokan mások is, igaz én attól még nem rettenek meg a sártól (kivéve tavaly a Maxxis Ignitorral). Bükkmaraton hosszútávon régebben nekem is volt olyan, hogy féltávtól esõbe mentem, és lefelé is cipelni kellett a bringát a folyós takonyban, lehet hülye vagyok, de nem élveztem. Emiatt nem hiszem, hogy el kellene akárkit is ítélni. Sokan több órát autókáznak és kifizetnek egy valag pénzt, hogy jól érezzék magukat, és nem biztos, hogy a sárban való szenvedés élvezet mindenkinek.
Akkor ülj bele egy nagy pocsolyába és röfögjél benne boldogan. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a közelében legyenek hegyek, nekem kb 80-90 km mire hegyekhez érek, ráadásul az alföld közepe inkább aszályos mint saras, próbálj ilyen körülmények közt készülni a sárra. Gyanítom, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem sokan mások is, igaz én attól még nem rettenek meg a sártól (kivéve tavaly a Maxxis Ignitorral). Bükkmaraton hosszútávon régebben nekem is volt olyan, hogy féltávtól esõbe mentem, és lefelé is cipelni kellett a bringát a folyós takonyban, lehet hülye vagyok, de nem élveztem. Emiatt nem hiszem, hogy el kellene akárkit is ítélni. Sokan több órát autókáznak és kifizetnek egy valag pénzt, hogy jól érezzék magukat, és nem biztos, hogy a sárban való szenvedés élvezet mindenkinek.
Ez a sártól való rettegés mindig megmosolyogtat. Kevesen tudják itt, hogy mi az a sár. Ha kicsit nedves a föld már síkítanak, hogy "Jaj, sár!" és eldobják a bingáikat .
Meg kell tanulni biciklizni.