Belépés
Felhasználó létrehozása
Rögtön a városhatárban volt egy baleset, épp akkor vágták ki az embert a hátsó ülésbõl, persze teljes útzár. Azért átcsorogtunk, mentünk tovább. Visszafelé nyilván megint átvergõdtünk rajtuk. Kezdtem felhúzni a tempót Gyulucnak, hogy ne kelljen a gyorsítással bajlódnia. Erre Örkényben vonatot kaptunk. Megvártuk, mentünk tovább... Mondtam Gyulucnak, nem maradt más hátra, a lámpa után kell kezdenie. Persze ott is pirosat kaptunk. Azán amikor végre mehettünk, ott egy gödörbe felütötte a hátsó kerekét és Psss... defekt. Mondtam neki, nem gond, van belsõm, õ meg mondta gond, mert peremes szingója van.
Szoppancs. Álltunk egy kicsit, õ hívott autót én meg egyedül indultam haza. Szépen el is hervadtam visszafelé. A végén már csak az ideg rángatott be (35-el, de azalatt még rosszabbul esett). Eszembejutott otthon, hogy másnapra Johnyval meg volt beszélve a 150 kilis karika. Elkezdtem aggódni. Erre reggel csörög a telefon, hogy délutánra szar idõ lesz, jobb lenne délelõtt menni. Hát jó... minden mindegy volt már nekem. Kifelé eléggé szótlanul mentem, mint aki tudja, hogy akasztani viszik. Aztán Méntelek után a vasútnál elkezdett szitálni az esõ. Most kivételesen nem háborodtam fel rajta. Megfordultunk és hazamentünk. Így visszafelé már jobb kedvem volt. Nemtom meddig bírtam volna, de sanszos, hogy Kméttõl legtávolabb fekszek ki. Azért ennél többet gurulhattunk volna, de végig nem hiszem, hogy bírtam volna. Vasárnap levezetésnek egy kis Paris-Rubaix... bitang erõs ez a Kancellár! Ettem hát még egy sütit...
Ugrás az oldal tetejére
