Na helló srácok!
Én is újra gépközelben. Szóval jól szórakoztunk pénteken. Negyed hétkor találkoztam Janival és nekivágtunk magányos küldetésünknek. Aztán Nagykõrösön néztünk nagyot, hogy Sac kollega várt minket a fõtéren. Mint késõbb kiderült, küldött SMS-t, csak akkor vettem észre, amikor már hazafelé tartottunk.
Bocs. Lényeg a lényeg, hárman vágtunk neki az útnak. Az eleje egyébként sztem arról szólt, hogy senki nem tudta mennyit is vesz ki ez a lábunkból. Odafelé ragadtunk is a 30-ra, nem mentünk többel. És ekkor vette át Sac a vezetést és nyomta neki 34 körül.
Na ekkor szóltunk rá, hogy óvatosan még! Ekkor még csak Tápiószele elõtt jártunk. Átjutva a farmosi rázatón, megegyeztünk, hogy a Jászberény utáni kis horgásztónál "reggelizünk". 10 perc piknik után lélekben felkészülve folytattuk az utat, tudván, hogy a legközelebbi pihenõ már csak Kékesen lesz. A szél meglehetõsen szívatós volt, általában oldalról, kicsit szembe, Farmosnál egyértelmûen szembe fújt. Gyöngyösön a legrosszabb az volt, hogy a lámpák miatt folyamatosan meg kellett állni. Ott az ilyen megállás elindulások miatt kicsit megfájdult a térdem, szerencsére nem volt komoly. Érdekes, hogy 110 kilóméter után még különösebb fáradtságot nem éreztem (el is indítottam a stoppert a kisvasút átjárónál, onnan szoktam mérni a Kékes meneteket). Felfelé is minden király volt. Nem nehezedett el a lábam. Jani még itt is óvatos volt, látszott rajta, hogy erõsen biztonsági játékos. Sac ment a saját tempójában, ez így helyes, rosszabb lett volna neki más tempóját utazni. Úgy fél 12 körül érhettünk fel Kékesre. Még így is 56:20-at mentünk, az nem túl rossz 110 kili után. Fent viszont olyan hideg volt, mint a kutya! Az egyik bodegában kértem egy hideg sört, erre a fickó leemelte a polcról: "Ezt nézze meg! Reggel 5 fok volt, a hûtõ 10 fokig hût. Szerintem ezzel jobban jár!" Aztán pár perccel késõbb, mikor kellõen áthült a vizes cuccunk, nekiálltunk fázni, de nagyon. Találkoztunk egy bringás csapattal, õk Pestrõl jöttek Kékesre, majd onnan haza. Egy arabnak látszó ember is megállított, kérdezõsködött a kerókról, meg a pulzusmérõmrõl. A végén megadtam a webcímeket, lehet, hogy jövõre vele is találkozni fogunk Kékesen? Ja, amúgy elmondták fent, hogy fél órával érkezésünk elõtt még szálingózott a hó. Érezhetõen hideg volt. LEfelé óvatosan is mentünk Mátraházáig. Ott sokkal melegebb volt, úgyhogy onnan kezdõdhetett a menet! Lent Gyöngyösön Ettünk egy hambit és nekiálltunk a hazafelé útnak. A szél még így is erõsen oldalról fújt, de néha kissé segített is minket. Én visszafelé is elkezdtem az óvatos tempót, de amint Janira került a sor, olyan iramjátékokat rakott bele, hogy nemhogy nyugodott volna a pulzusom, talán még feljebb is ment! Tényleg mentünk 37-38-cal! Aztán Farmosnál a rázatón Sac léket kapott: belement egy olyan gödörbe, ami úgy felütötte a kereket, hogy rögtön defektet kapott. Volt nálunk cucc, hamar kicseréltük a gumit és folytattuk az utat. Szélárnyékot meg tényleg nehéz volt találni. Ezért soxor úgy mentünk, mint mezõnyversenyen oldalszélben, majdnem az egész sávot kitöltöttük. Pár autósnak ez csípte is a szemét. Szerencsére nem ez volt a jellemzõ. Nekem úgy 190 kili körül kezdett változni az érzés, ott Tápiószele felé. Ott már vártam Ceglédet, mert tudtam, onnan már nincs sok hátra. Aztán elkezdett fájni a lábfejem. Onnan már nagyon vártam a végét. Egyre többször álltam ki a nyeregbõl, a combjaim is kezdtek darabosodni. Szerencsére már nem volt sok hátra. Nagykõrösön Sac-tól búcsút vettünk nem sokkal késõbb mi is megérkeztünk haza.
Másnap kicsit éreztem a térdeim, meg az ülõgumóim, de vasárnapra kutya bajom sem volt.
Jó volt ez a trió, nem volt nyafogás, nem kellett várni senkire. Remélem legközelebb nagyobb lesza peloton! :clap:
A számok pedig:
10 óra 12 perc õsszes idõ
8 óra 23 perc tiszta tekerés
~6300 elégetett kalória
és úgy 260 kilóméter táv.
Szerintem simán kivitelezhetõ, fõleg, ha így "túrásan" megy az ember és váltott vezetéssel.
Grat Sacnak és Johnynak. Jövõ héten ugyanitt, ugyanezt! :buhaha: