Belépés
Felhasználó létrehozása
Lezárt topik
Az észlelés funkciói
Bár az információ töredékesen/ darabokban kerül az érzékleti rendszerünkbe, a világot mégis integrált egészként észleljük, tapasztaljuk. Az észlelés kutatása azzal foglalkozik hogyan integráljuk érzékleteinket tárgyak észleleteibe, és hogyan használjuk ezeket az észleleteket a világban való tájékozódásra.
Az észlelõrendszernek meg kell határoznia, hogy a) milyen tárgyak (almák, asztalok) és
hol vannak (karnyújtásnyira, vagy kilométerekkel elõre). A látásban a tárgyak minõségének meghatározása a mintafelismerés feladata. A tárgyak helyének meghatározását téri lokalizációnak vagy egyszerûbben lokalizációnak nevezzük.Lokalizáció
Ahhoz, hogy tudjuk, hol vannak a tárgyak környezetünkben, elõször el kell különítenünk a tárgyakat egymástól és a háttértõl. Ezután az észlelõrendszer meghatározhatja a tárgy helyzetét a háromdimenziós térben, tehát annak tõlünk való távolságát és mozgását. Ezt a három perceptuális képességet bizonyítottan a látórendszer ugyanazon ága közvetíti.
- Tárgyak elkülönítése
FIGURA ÉS HÁTTÉR: ha egy inger két vagy több elkülöníthetõ területet tartalmaz, egyik részét általában figurának (elõtérnek), a többit háttérnek látjuk. Azonban a figura-háttér elrendezõdés meg is fordulhat.
CSOPORTOSÍTÁS: nemcsak kiemelkedni látjuk a tárgyakat a háttérbõl, de sajátos csoportosításban is észleljük õket. A perceptuális csoportosítás törvényei:
1. Proxemitás (közelség) elve: az egymáshoz közel lévõ elemeket egy csoportba tartozónak észleljük.
2. Zártság elve: az a hajlamunk, hogy a réseket tartalmazó ábrákat kitöltsük.
3. Jó folytatás elve: az a hajlamunk, hogy az egy forma körvonalába esõ elemeket együvé csoportosítjuk.
4. Hasonlóság elve: a hasonló tárgyakat hajlamosak vagyunk egy csoportba sorolni.
Bár a perceptuális csoportosítást elsõsorban a látásban vizsgálták, ugyanezek az elvek látszanak mûködni a hallás esetén is.
- Távolságérzékelés
TÁVOLSÁGJELZÕ MOZZANATOK: A szem fordított állású, kicsinyített képet vetít a retinára. A retina, a látás kiindulópontja egy kétdimenziós felszín, tehát a retinán képzõdõ kép lapos, semmilyen mélységgel sem rendelkezik. A két retinán keletkezõ két különbözõ képet az agy hozza összhangba. Egyszemes / kétszemes észlelés: monokuláris és binokuláris jelzõmozzanatok Ezek együtt határozzák meg az észlelt távolságot. Távolsági jelzõmozzanatok = a kétdimenziós kép azon jelzései, amelyeket az észlelõ a háromdimenziós világbeli távolságok kikövetkeztetéséhez használ.
monokuláris távolsági jelzõmozzanatok:
- Relatív nagyság (képen hasonló, de különbözõ nagyságú tárgyak)
- Takarás (ha egy tárgy körvonalai átvágják egy másikéit, vagyis egyik tárgy eltakarja a másikat, akkor az észlelõ a takaró tárgyat közelebbinek fogja érzékelni)
- Relatív magassági helyzet (a képen magasabban lévõ tárgyak = messzebb vannak)
- Lineáris perspektíva (amikor a párhuzamos vonalak összetartónak látszanak, távolodónak észleljük õket)
- Binokuláris parallaxis: a két látótengely közti szög
- Binokuláris diszparitás: a retinális képeken a két jel közti távolságok különbsége
- Mozgásészlelés
A/ Egy tárgyat láthatunk mozogni úgy is, hogy annak képe a retinánkon nem mozog!! Ezek a
látszólagos mozgások:
1. SZTOBOSZKOPIKUS MOZGÁS: hirtelen felvillanó pontokat vagy képeket mozogni látunk. Erre az elvre épül a mozi, ahol ma már 24 képet vetítenek másodpercenként gyors egymásutánban.
2. INDUKÁLT MOZGÁS: ha egy kisebbet körülvevõ nagyobb tárgy mozog, úgy láthatjuk, mintha a kisebb mozogna, habár az áll (pl. szeles éjszakákon, amikor a Holdat látjuk a felhõk között haladni)
B/ A retinán megjelenõ tényleges mozgás:
3. VALÓDI MOZGÁS:
- Relatív mozgás: mintázott háttér elõtt mozgó tárgyat jobban érzékeljük, ugyanis amikor a tárgy mozog, hol eltakarja, hol felfedi a háttér részleteit. (Gibson: textúra-gradiense ezt az észlelést mérte)
- Abszolút mozgás: sötét vagy semleges háttér elõtt csupán a mozgó tárgyat látjuk.
Felismerés
A felismerés korai szakaszai
Primitív vonásfelismerés: megtudjuk milyen a tárgy beletesszük egy kategóriacsoportba valamilyen univerzális, sajátos jegy alapján (Treisman kísérletei)
Konnekcionista (= kapcsolati) modellek
1. Legegyszerûbb hálózati modell:
- pl. betûfelismerés, vonalak összehasonlítása
- A szemben a különbözõ látósejtek különbözõ ingerekre (pl. csak egyenes, vagy csak görbe vonalakra) szelektíven reagálnak. A vonásdetektor sejtek az élek, sávok, sarkok és szögek megközelítõ leírására alkalmasak, így az egyszerû alakzatok esetén (pl. betûk) a vonásdetektorok az alakészlelés építõkövei.
- egyenesek közül kitûnik a görbe,
- vonal hossza szerinti megkülönböztetés
- világosságkontraszt mértéke szerinti megkülönböztetés (a nagyobb kontraszt kitûnik)
- az alak leírásához nem elegendõek a vonások, a vonások közötti viszonyokat is meg kell határozni (pl. a T betû vonásai csak alkotnak T betût, ha azokat egy bizonyos módon kombináljuk össze: a vízszintes vonalat a közepével kell a függõleges vonal tetejéhez illeszteni) „Az egész több, mint a részek összege”
Ugrás az oldal tetejére
)
