ma elkaptam a régi jó középiskolából hazajövõ buszomat. semmi nem változott szinte...
szinte, mert a szakmunkás tanulók száma, akik a mûsort csinálták maradt, sofõr a régi, viszont gazdagodott a jármû egy lcd monitorral. itt a 25 perc alatt reklámfilmet és különbözõ vicces kisfilmeket vetítettek. ez nem is lett volna baj, ha ez idõ alatt nem ért volna körbe 5x (!!!)...
a monitor élvezetét ezen kívül még a szakmunkás csoport telefonnal való szarakodása is rontotta. különbözõ slágerek és kissebbségi zenék zengték be a buszt.
szóval ismét sikerült egy buta csapatot kifognom.
de aztán mikor hazaértem, felerõsödött bennem a kerékpározás váza. fogtam hát magam, nekilódultam.
fel a hegyre a ködben. nagyon szép volt, amikor felértem a tetõre és a köd felett jártam, nem látván kicsiny falumat. aztán ismét lejjebb ereszkedvén megint a köd és befagyott tócsák társasága fogadott. begurultem Keszthelyre, forralt bort keresvén. se az Interspar parkolóban, se a sétálón, se a piacon. szomorúan vettem az irányt hazafele, hogy útba ejtsem a MOL kutat. alternatívaként egy cappucinoval leptem meg magam. bár közel sem nyújtott akkora élvezetet, mint a forralt bor, de ideiglenesen megtette...
de itthon szerencsére díjazták a forralt boricilin ötletét és apám rögvest nekilátott eme kedvelt ital fõzésének
blog off.