tubes kultúra:
http://www.epresso.h...nt/task,view/id ,2817/Itemid,50/
Bocs ha zavar...
nem zavar, de:
edit: szögezzük le az elején: megtszek minden racionális és ésszerû dolgot a környezetem védelmében: szelektíven gyûjtök, ha tudok bicajjal vagy BKVval járok, stb, stb.
Átlagos mértékû természettudományos mûveltségbeli háttérrel rendelkezõ ember nem dõl be a Grínpísz(újabban ezek néha értelmesek is mondjuk)/akciócsoport/zöldek/lokátorellenzõknek. Miért nem? Mert megnézi mi ellen tiltakoznak (azt hogy hogyan azt nem, mert felmegy benne a pumpa), átgondolja az érveket, ellenérveket, és rájön a dolog nyitjára.
A Tubesen egy közepesen erõs radart akarnak felállítani. 1MWnál kisebbet. Pontos adatokat nem tudok a környékérõl, de mivel van rádió, analóg és digitális TV, mobilszolgáltatás, WiFi, stb, ezek mellett a lakott területre esõ terhelés a radar részérõl nem számottevõ (mer ugye nem teljes gömbfelületen lép ki az adott energiamennyiség).
Ha minden egyes radarmentesérdekvédõ tiltakozzunkmerjó emberke eladja a mobilját ÉS a TVjét ÉS a rádióját ÉS a többit, akkor igennel szavazok.
Viszont nem szavaznék igennel akkor ha a házunk seggébe akarnák építeni.
kapcsolódó HVG cikk (de regisztráció kell az olvasásához, uh beírom ide):© HVG
Zengõ Tubes
2006. november 15. 19:42
A magyar légtér biztonságával foglalkozó szakemberek már a kilencvenes évek elsõ felében kimutatták, hogy az ország már nem sokáig képes teljesíteni a légi felderítési követelményeket. A szovjet gyártmányú radarok nagy részben elöregedtek, a rendszer 1994-re felélte technikai tartalékait, az alkatrészellátás bizonytalanná, a folyamatosan csökkenõ költségvetési támogatás és az újabb és újabb haderõreformok következtében az amúgy is elavult rendszer fenntartása pedig egyre nehezebbé vált. Világos lett, hogy meg kell oldani a polgári légi közlekedés korszerû radareszközeivel (Kõrishegy, Ferihegy, Püspökladány) kompatibilis, ezáltal egységes rendszer kiépítését. De erre akkor nem került sor.
Ezért is kapóra jött 1999-ben a NATO-csatlakozás, amely után a szervezet átvállalta a halogatott beruházás költségeinek oroszlánrészét. Azóta - különösebb botrányok nélkül - megvalósult az átfogó rendszer bánkúti (Bükk hegység) és békéscsabai része. Hiányzott még a harmadik, (vélhetõen még sokáig) leglényegesebb eleme, a Duna völgyébe "belátó", az ország középsõ és nyugati részét kis magasságon is ellenõrizni képes, a domborzati viszonyok miatt csak Dél-Dunántúlon elképzelhetõ egység telepítése.
Ismeretes, hogy a mûszaki feltételeket is figyelembe véve a szakemberek már régen megtalálták a jövendõ radar optimális helyét a Mecsekben, a Zengõ csúcsán. Persze más helyszínek lehetõségeit is figyelembe vették, így jött létre a Zengõ-Tubes-Hármashegy-Mórágy rangsor. Ez utóbbi értelemszerûen a leggyengébb paraméterû, a legtöbb további, igen költséges kiegészítõ eszköz telepítését igénylõ variáns lenne. Ismert a Zengõ kétségtelenül fontos bánáti bazsarózsáinak botanikailag azóta sem meggyõzõen bizonyított veszélyeztetettsége körüli hercehurca. Az idõnként hisztériába is hajló tiltakozások csúcspontja volt, amikor az újonnan megválasztott köztársasági elnök (egyben a fegyveres erõk fõparancsnoka) "magánemberként" felgyalogolt a Zengõre. Az eredmény aligha lehetett kétséges.
Az államfõvel kötött kvázikiegyezéssel a kormány ezért "ráfordult" a Tubesre. Igen ám, de az érvekkel alig-alig alátámasztott Tubes-ellenesség mára odáig fajult, hogy félõ, a gondos elõkészítés és a nyilvánvalóan erõs szakmai indoklás ellenére újabb meghátrálás következhet. Közben az idõ múlik, a NATO türelme fogy, a radart pedig már gyártják, és az már biztos, hogy elõbb lesz kész, mint a telepítés amúgy is hosszadalmas jogi, engedélyezési folyamata.
Olyan szempontok kerültek szembe egymással, mint környezetvédelem és nemzetbiztonság, érzelem és értelem, lokális és nemzeti-nemzetközi érdekek, szakmai megalapozottság és pillanatnyi politikai megfontolások.
El kellene végre dönteni, mit akarunk tulajdonképpen. Lemondhat-e az ország a NATO által a radar telepítésére felajánlott sok milliárd forintról, hogy azután saját költségen, a lehetségesnél sokkal drágábban, környezeti hatásaiban is az elõnytelenebb megoldást válassza? Mert magáról a radarról aligha mondhat le az ország, arra - elsõsorban nemzeti érdekbõl - szükség van. Hiszen ma, az illegális migráció, a szervezett bûnözés, a drogkereskedelem "levegõbe emelésének" és a terrorizmusnak a korszakában elengedhetetlen a minden kis légi eszközt felfedezõ "szem" a délnyugati végeken is. A rossz szándékú határátlépések kézenfekvõ útvonala a radar hiánya miatt is a nem kellõen ellenõrzött kis magasságú légtérre tevõdhet át. Arról nem is beszélve, hogy a légtérhasználat egyébként nemzetközileg elfogadott liberalizációja következtében bizony nem ártana a légi közlekedés zavartalansága érdekében is kiegészíteni a jelenlegi polgári felderítési-irányítási rendszert. Mindenesetre bízom abban, hogy mielõbb kiépül a radarrendszer, amely a Paks irányában országhatáron kívülrõl érkezõ légitámadások ellen is képes védelmet nyújtani.
HAUTZINGER GYULA
(A szerzõ katonai szakértõ)