Rövid, tanulságos sztori montis pályafutásom legnagyobb esésérõl. Történt két hete a Bükkben.
Már a kezdés sem volt szerencsés. Elõzõ este jöttem rá, hogy nincs hátizsákom, ivózsákom, és csak egy kulacsom van. Reggel vettem észre, hogy a nyergem kettétört (valószínûleg még a Rákóczi 120-on). Egerben kulacs- és nyeregvásár.
Az elején egy kis vita, hogy most térjünk-e el látnivalókért a marci útvonalától vagy sem. Az elsõ hosszabb lejtõzésnél én mentem elöl, valahogy elém ugrott egy kõ, 30-cal (elõtte még 40-nel mentem - mire nem jó a GPS) telibe kaptam, oldalra esés. A jobb oldalammal kicsit döngöltem a talajon. Ha nincs sár, jól lenyúzom a magam, így megúsztam egy tenyérnyi horzsolással és véraláfutással, meg egy jó kis púppal a csípõmön és egy dagadt combbal.
Ez volt addigi legnagyobb esésem - még 10 percig.
Ekkor egy nagyon enyhén ívelõ kanyarban, murvás úton elbambultam, túl közel mentem Robihoz, aki befékezett. Féket megrántottam, de pont egy sáros-síkos részen történt. A sebesség sem volt túl nagy, úgy 20-25. Pontosan nem tudom, mi történt, a nyomokból arra következtettünk, hogy az elsõ kerék hirtelen kiment oldalra (állóra fékeztem a sárban), én pedig balra eldõltem, miközben még valamivel vagy valamimmel eltaláltam a Robi biciklijét is.
Arra emlékszem, hogy fekszem a hátamon és iszonyúan fáj a fejem. Fel akartam kelni, de Robi tanácsára inkább fekve maradtam. A fejemen kívül semmi sem fájt, de az nagyon. 1-2 perc után gyorsan csökkent a fájdalom, felkeltem, mentünk tovább.
Na, így került a bal csípõmre is egy jó kis duzzanat. A hátamra meg néhány karcolás és egy-két lila folt. Otthon vettem észre, hogy a bukó a bal oldalon két helyen elrepedt, a fülem mögött behorpadt, belül keresztben szétnyílt, a tarkómnál pedig kitört egy darab. A dolgát megtette, már megvettem az újat, maradtam ennél a típusnál, mert már bizonyított - sajnos.
Két napig alig bírtam megmozdulni meg néhány napig sántikáltam, bicón azóta sem ültem. Ezért a Bükk maraton stornó. Röviden ennyi.