
Régi békeidõk
Már a sárga csokorral ugrunk fel az 56-os villamosra. Két megálló, és elõttünk a fogaskerekû. A piros vonat semmit nem változott gyermekkorunk óta. Ott kezdõdik, hogy beszállunk, és nem mozdul. A fogas nem egy hebrencs típus. Mikor megy, akkor is békésen kúszik felfelé a jólétbe, idõnként elidõz egy állomáson, hogy elengedjük az ellenvonatot, mert sínpárból csak egy van. Az egyik kocsit megtöltik a hegyi bringák, meglepve látom, hogy a telók között a Rock Shox és a Marzocchi még mindig menõ. Azt hittem, kiment a divatból, amióta mi zúztunk lefelé a Libegõ alatt. A fogas nyugalma felüdülés a tömegközlekedésben, a sok bottal akasztó idõs és tahó módon viselkedõ fiatal között.