Megvan a hatodik csapattag, egy erõs ember: Pilu.
T nem kell muterodnak izzítani a kenöndélt.
Üdvözlünk a Bikemag Fórumon!
Fórumunk bejegyzéseit regisztráció nélkül is olvashatod, ha hozzá kívánsz szólni a fórumhoz, kérjük regisztrálj!Jelentkezz be Regisztrálj
Salgótarján
Indította
Bálna
, 2005. október 11. 20:15
#501
Írta 2012. július 18. - 13:53
#502
Írta 2012. július 18. - 08:43
Keresünk legalább 39 éves sporttársat a 24 órás csapatba.
Én még csak tizenkilenc vagyok. Az jóóóóóóóóó?
Nem, nem. Nem montizok. Az a baj, hogy már az outit is csak ritkán. :-(
#503
Írta 2012. július 17. - 23:11
Na ilyet sem igen látunk itthoni versenyen! :http://www.yourvideo...GWRjaPU0lfGnGY=
#504
Írta 2012. július 16. - 22:35
#505
Írta 2012. július 16. - 21:55
Majd szólok anyámnak - tuti beizzítja a kenöndélt
Jöhetnél Te is, sikerült olyan pályát kiizzadniuk magukból amin csapathatnál országútival is! Sõt, Csontival nyomhatnátok duós csapatként!
#506
Írta 2012. július 16. - 21:39
Ungarn Schotter!!!
Látod milyen jól mutatsz benne ! Pedig allig akartad megvenni !!
#507
Írta 2012. július 16. - 19:49
#508
Írta 2012. július 16. - 19:45
#509
Írta 2012. július 16. - 09:06
Sportograf @ 15. Salzkammergut Trophy 2012
A 45-ös képen Gergõ a 150€-t érõ esõkabátban!
Ungarn Schotter!!!
#510
Írta 2012. július 15. - 22:12
#511
Írta 2012. július 15. - 19:16
Kékestetõre nem volt idõm menni (látom elmaradt a közös túra), ezért egy St.-Cered-Fülek kör volt.
Ceredig egyéni csúcs - 22,3 km, 49 p 40 mp, már 50 perc alá ment. Meg a teljes kör jó volt, 2 ó 36 perc 74 km. Idõ bringázásra ideális.
Ceredig egyéni csúcs - 22,3 km, 49 p 40 mp, már 50 perc alá ment. Meg a teljes kör jó volt, 2 ó 36 perc 74 km. Idõ bringázásra ideális.
Hívnak a hegyek!
#512
Írta 2012. július 11. - 20:22
Lengyel körverseny: 25 csapat, 200 versenyzõ, köztük nagy csapatok menõi. Két szakasz után Bodrogi 1.23 hátránnyal jól áll.
Magyarországon reménytelen egy ilyen színvonalú verseny, sajnos.
Magyarországon reménytelen egy ilyen színvonalú verseny, sajnos.
Hívnak a hegyek!
#513
Írta 2012. július 10. - 13:06
Egy kis Duna-duma...
Nem volt könnyû a legtöbb embernek az biztos, a hõség meg gyepálta a mezõnyt, de kivételek mindig akadnak, a nõi közép elsõ helyezettje Dósa Eszti köztudottan kedveli a meleget. Beszélgettünk verseny elõtt és után is, õ jól érezte magát nagyot is ment, a férfi mezõny abszolút 10-ben volt az ideje 03:05.22 a gyõztes ment 02:51:36-os idõt, én mentem 04:03:34-et, Esztitõl éppen csak nem egy órát, a gyõztestõl 01:11:58-at kaptam, van még hová fejlõdni! :-)
Reggel korán át kompoltunk szerettem volna a tejberizst nyugisan és viszonylag késõn megeszegetni, látod Csabor vannak azért itt is kulináris élvezetek! Összekészültünk közben már megiszogattam egy kulacs izót, elrajtoltunk 10-kor és az aszfaltos eleje igazán nem esett jól, éreztem a szombati országúti versenyt a lábaimban. Az aszfaltos végére azért már bejáródtak és nem is volt több gond velük, be terepre ott elkezdtem elõzgetni, de furcsán pattogósan ment a bicó, ja a villát vissza ki kellene nyitni mert felfelé lezártam a mozgását a cavinton kimaradt reggelrõl... Az elsõ lefelé is jól ment nem volt nagyon bedugulva az egy nyomos ösvény sikerült elõzni is a nyom melletti mély avarban, ami mindig izgalmas mert nem tudni mi van alatta. Az elsõ frissítõn nem is ittam csak magamra borítottam egy pohár vizet volt nálam két kulacs egy citromos-vizes és egy izós. Utána egy kis aszfaltos száguldozás lefelé majd ismét terep egy kis patak átkeléssel amiben most sajnos alig volt víz így az alulról jövõ frissítés elmaradt. Elkezdõdött egy kis felfelé mászás és szintben menés a nagyon poros utakon volt mit nyelni és marta a szemet is. Lefelé a tetves árok megint finom volt nem is voltak csak hárman elõttem sajnos legelõl egy lány aki a legszûkebb saras részen nagyon belassított megfogta mind a hármónkat akik mögötte jöttünk. Megismertem, tavaly is mentünk együtt Dobogókõ után a lefelé ahol is kérésére udvariasan elengedtem mert dobogóért hajt aztán az igazán finom részeken leszállt és letolta a bicajt elrontva ezzel az én menésemet is. Ebbõl okulva megnyomtam a faluban és a Dobogókõi mászáson le is maradt, ez jól ment egy meredek rész kivételével tekerhetõ volt számomra, volt egy srác aki egy 29-es bringával kitekert mellettem, mondtam is neki: - Kemény vagy vazzze!!!
Dobogókõn Bálna feladta a frissítésem egy kulacs izó formájában így meg sem álltam, az aszfalton gyorsan meg próbáltam benyomni egy müzli alapú sós-mogyorós energia szeletet ami többé kevésbé sikerült is a maradék az erdei állatoké lett mert kezdõdött a terep és finom egy nyomos lefelé, fülig érõ szájjal! Itt még nagyon jól voltam jól ment a bringa, valahol 40km után ütött be a krach, a gyorsan befalt energia szelettel a nagy melegbe nem boldogult a gyomrom és leállt nem volt hajlandó emészteni így az izó sem szívódott fel, lefõttem mint a kávé... :-(
A Pilisszentlászló elõtti és utáni rész elégé zombi üzem módban ment, kínlódtam a gyomrommal, próbáltam erõvel büfögtetni magam hátha beindul. Szentlászló végén egy meredek aszfaltos utcácskán megyünk ki ami egy táv vezeték alatti nyiladékban és annak köves ösvényében folytatódik, ami alaphelyzetben simán tekerhetõ még a két árokkal is ami keresztbe szeli. Na ott volt a mélypont, fel az árok elõtti kis dombra be és nem bírtam kijönni, le kelet szállnom, kitolni a bicajt vissza és tovább, a következõnél ugyan ez, egyszerûen nem voltam ura a bicajnak nem ott ment ahol én akartam. Akkor egy pillanatra megfordult a fejemben leszállok, behúzódom az árnyékba és amíg nem tudom be indítani a gyomrom nem megyek tovább... Szerencsére ez csak egy pillanat volt, vissza szálltam és felzögyögtem az ösvényen, tudtam nemsokára lesz egy hosszú aszfaltos felfelé pap rétig azon talán össze tudom szedni magam.
Az aszfalt elején ért utol a hosszútáv motoros felvezetõje és ott megpihent, öt perc múlva ott volt az elsõ helyezett is Blazsó Marci személyében, na ez nagyon szép gondoltam, tavaly 10km-rel a cél elõtt vert hátba az elsõ, jól be vagyok lassulva. Sikerült a gyomromat is munkára fogni szerintem már unta a sok büfiztetést inkább be indult kicsit, ennek örömére benyomtam egy agy durrantó gélt a hátralévõ huszon pár kilométerre, itt még elmegy a hosszútáv másodikja is. Pap rétõl már a rövidtáv útvonalán mentünk ezt a részt jól ismerem tudtam mire kell számítani. A frissítõ ponton egy pohár víz be gurít, egy a mellkasra, egy a tarkóra-hátra és k.b. semmit nem érez belõle az ember, olyan meleg van és úgy izzik a test rögtön felszárad. Innentõl kezdve vannak gyors lejtõzések a nagyon kemény, poros rázatós utakon, erõsen koncentrálok nem kellene most már perecelni,a felfelé fáj a lefelé ráz mint a fene, a gél hatását sem nagyon érzem, közben elmegy mellettem a harmadik hosszútávos. A vár elõtt még van egy technikásabb lefelé, vízmosásos út a jobb szélén van kijárva a nyom kicsit rézsûs, de nem vészes, egy srác megy elõttem 10 méterrel a felvert por marja a szemem dörgetünk lefelé, a vége a trükkös ahol laposodik, az esõ oda görgeti le a köveket és szépen lerakja, elõtte kicsit megfékezem és már megint nem pont ott megyek ahol akarok, egy kis csípõ riszával még kikerülök egy-két követ aztán elengedem lesz ami lesz most nincs erõm többre, megúsztam... Akkora a lendületem (95kg az 95 kg azért) utolérem az elõttem menõt, kérdezi elmész, nem elgurulok, visz a tömeg! :-) Utolsó elõtti emelkedõ itt mászunk ki a vár elõtti fennsíkra, kihasználva a lendületet felgurulok egy darabig aztán mókuskerekezés, mögöttem a megelõzött srác, lehúzódok hátra szólok neki:- elmész... Kacag egyet, dehogy, nem bírok... Utolsó emelkedõ a csillagvizsgáló elõtt már csak ezt kell kitekerni, vízcsap pár bicajos locsolja a versenyzõket, megkérdezi önthet e a tarkóra, naná!Érdekes érzés ilyen felhevült testre az igazán hideg víz, mintha áramütés lenne, de jól esik, Fent vagyok a sípálya tetején gyorsan megiszom az utolsó korty izót és csapatás lefelé senki nincs elõttem mehetek a saját ritmusomban. Ahol keresztezzük a sípályát lányok ülnek kint a napon és kenik magukat, napoznak! Na ezt sem irigylem tõlük! Sípálya végén balra el még itt van egy gonosz kis pukli, rákészülök és négy ember mellett be esek a lejtõre elsõként, ez fontos mert innentõl szûk a pálya nem nagyon lehet elõzni. Utol érek egy srácot, de jól ereszti neki nincs értelme megpróbálni elõzni együtt érünk a csiki-csuki részhez itt sokan szokták eldobálni a vasat. A szemem sarkából látom a balos alsó kanyarnál egy Euro-one-Cube-os srácot ápolgatnak, tiszta föld a ruhája, öntözik. Összecsukta magát, gondolom, az elõttem lévõ srácnak is majdnem sikerült, (szép lett volna ha rá esik az ápoltra) de megfogja. Mint késõbb a kiderült nem csukta össze magát, õ volt a hosszú második helyén menõ versenyzõ és teljesen kiszáradt, a felsõ jobbos kanyarban még sikerült neki befordulni, bár van egy fénykép róla amint az egyik lábát kicsatolja a pedálból, de az alsó balosban egyszerûen elájult és eldõlt. Olyan szinten kiszáradt, hogy nem bírták tökéletesen helyrehozni ki kellett a mentõt hívni. Salamon torony, rámpa, macskaköves lefelé itt végre sikerül megelõznöm a srácot, biciglis út a Duna parton ezt már nyélen bírtam végig tolni, a gáton még két bicajost leszedek és bent vagyok.
Beülünk a sátor alá és megiszok egy ültõ helyemben 6 félliteres hideg Fanta narancsot, Szentlászlónál a lelki üdvömet oda adtam volna bármilyen szénsavas italért ami megbüfögtet, most pótolok! Oda ülnek az asztalhoz Esztiék is és friss, és szuper volt az idõjárás, nagyon élvezte végig, legszívesebben rá önteném a Fantát, de sajnálom! :-)
Na jó igazságos azért az élet mert õ meg a hideget, sarat nem bírja én meg azt élvezem ahogy õ most ezt itt.
A csapat sátornál még becsúszik egy fél literes alkohol mentes Gösser citromos rádler, köszönet érte Anikónak és a jég akkuknak!
összefoglalva én ennyit még életemben nem ittam mint ezen a versenyen, elõtte egy kulacs 7 decis izó, majd egy kulacs citromos vizes , még két kulacs izó, a frissítõkön még minimum egy kulacsnyi víz, hat 0.5l Fanta és egy rádler ami cirka 6 liter.
Nem volt könnyû a legtöbb embernek az biztos, a hõség meg gyepálta a mezõnyt, de kivételek mindig akadnak, a nõi közép elsõ helyezettje Dósa Eszti köztudottan kedveli a meleget. Beszélgettünk verseny elõtt és után is, õ jól érezte magát nagyot is ment, a férfi mezõny abszolút 10-ben volt az ideje 03:05.22 a gyõztes ment 02:51:36-os idõt, én mentem 04:03:34-et, Esztitõl éppen csak nem egy órát, a gyõztestõl 01:11:58-at kaptam, van még hová fejlõdni! :-)
Reggel korán át kompoltunk szerettem volna a tejberizst nyugisan és viszonylag késõn megeszegetni, látod Csabor vannak azért itt is kulináris élvezetek! Összekészültünk közben már megiszogattam egy kulacs izót, elrajtoltunk 10-kor és az aszfaltos eleje igazán nem esett jól, éreztem a szombati országúti versenyt a lábaimban. Az aszfaltos végére azért már bejáródtak és nem is volt több gond velük, be terepre ott elkezdtem elõzgetni, de furcsán pattogósan ment a bicó, ja a villát vissza ki kellene nyitni mert felfelé lezártam a mozgását a cavinton kimaradt reggelrõl... Az elsõ lefelé is jól ment nem volt nagyon bedugulva az egy nyomos ösvény sikerült elõzni is a nyom melletti mély avarban, ami mindig izgalmas mert nem tudni mi van alatta. Az elsõ frissítõn nem is ittam csak magamra borítottam egy pohár vizet volt nálam két kulacs egy citromos-vizes és egy izós. Utána egy kis aszfaltos száguldozás lefelé majd ismét terep egy kis patak átkeléssel amiben most sajnos alig volt víz így az alulról jövõ frissítés elmaradt. Elkezdõdött egy kis felfelé mászás és szintben menés a nagyon poros utakon volt mit nyelni és marta a szemet is. Lefelé a tetves árok megint finom volt nem is voltak csak hárman elõttem sajnos legelõl egy lány aki a legszûkebb saras részen nagyon belassított megfogta mind a hármónkat akik mögötte jöttünk. Megismertem, tavaly is mentünk együtt Dobogókõ után a lefelé ahol is kérésére udvariasan elengedtem mert dobogóért hajt aztán az igazán finom részeken leszállt és letolta a bicajt elrontva ezzel az én menésemet is. Ebbõl okulva megnyomtam a faluban és a Dobogókõi mászáson le is maradt, ez jól ment egy meredek rész kivételével tekerhetõ volt számomra, volt egy srác aki egy 29-es bringával kitekert mellettem, mondtam is neki: - Kemény vagy vazzze!!!
Dobogókõn Bálna feladta a frissítésem egy kulacs izó formájában így meg sem álltam, az aszfalton gyorsan meg próbáltam benyomni egy müzli alapú sós-mogyorós energia szeletet ami többé kevésbé sikerült is a maradék az erdei állatoké lett mert kezdõdött a terep és finom egy nyomos lefelé, fülig érõ szájjal! Itt még nagyon jól voltam jól ment a bringa, valahol 40km után ütött be a krach, a gyorsan befalt energia szelettel a nagy melegbe nem boldogult a gyomrom és leállt nem volt hajlandó emészteni így az izó sem szívódott fel, lefõttem mint a kávé... :-(
A Pilisszentlászló elõtti és utáni rész elégé zombi üzem módban ment, kínlódtam a gyomrommal, próbáltam erõvel büfögtetni magam hátha beindul. Szentlászló végén egy meredek aszfaltos utcácskán megyünk ki ami egy táv vezeték alatti nyiladékban és annak köves ösvényében folytatódik, ami alaphelyzetben simán tekerhetõ még a két árokkal is ami keresztbe szeli. Na ott volt a mélypont, fel az árok elõtti kis dombra be és nem bírtam kijönni, le kelet szállnom, kitolni a bicajt vissza és tovább, a következõnél ugyan ez, egyszerûen nem voltam ura a bicajnak nem ott ment ahol én akartam. Akkor egy pillanatra megfordult a fejemben leszállok, behúzódom az árnyékba és amíg nem tudom be indítani a gyomrom nem megyek tovább... Szerencsére ez csak egy pillanat volt, vissza szálltam és felzögyögtem az ösvényen, tudtam nemsokára lesz egy hosszú aszfaltos felfelé pap rétig azon talán össze tudom szedni magam.
Az aszfalt elején ért utol a hosszútáv motoros felvezetõje és ott megpihent, öt perc múlva ott volt az elsõ helyezett is Blazsó Marci személyében, na ez nagyon szép gondoltam, tavaly 10km-rel a cél elõtt vert hátba az elsõ, jól be vagyok lassulva. Sikerült a gyomromat is munkára fogni szerintem már unta a sok büfiztetést inkább be indult kicsit, ennek örömére benyomtam egy agy durrantó gélt a hátralévõ huszon pár kilométerre, itt még elmegy a hosszútáv másodikja is. Pap rétõl már a rövidtáv útvonalán mentünk ezt a részt jól ismerem tudtam mire kell számítani. A frissítõ ponton egy pohár víz be gurít, egy a mellkasra, egy a tarkóra-hátra és k.b. semmit nem érez belõle az ember, olyan meleg van és úgy izzik a test rögtön felszárad. Innentõl kezdve vannak gyors lejtõzések a nagyon kemény, poros rázatós utakon, erõsen koncentrálok nem kellene most már perecelni,a felfelé fáj a lefelé ráz mint a fene, a gél hatását sem nagyon érzem, közben elmegy mellettem a harmadik hosszútávos. A vár elõtt még van egy technikásabb lefelé, vízmosásos út a jobb szélén van kijárva a nyom kicsit rézsûs, de nem vészes, egy srác megy elõttem 10 méterrel a felvert por marja a szemem dörgetünk lefelé, a vége a trükkös ahol laposodik, az esõ oda görgeti le a köveket és szépen lerakja, elõtte kicsit megfékezem és már megint nem pont ott megyek ahol akarok, egy kis csípõ riszával még kikerülök egy-két követ aztán elengedem lesz ami lesz most nincs erõm többre, megúsztam... Akkora a lendületem (95kg az 95 kg azért) utolérem az elõttem menõt, kérdezi elmész, nem elgurulok, visz a tömeg! :-) Utolsó elõtti emelkedõ itt mászunk ki a vár elõtti fennsíkra, kihasználva a lendületet felgurulok egy darabig aztán mókuskerekezés, mögöttem a megelõzött srác, lehúzódok hátra szólok neki:- elmész... Kacag egyet, dehogy, nem bírok... Utolsó emelkedõ a csillagvizsgáló elõtt már csak ezt kell kitekerni, vízcsap pár bicajos locsolja a versenyzõket, megkérdezi önthet e a tarkóra, naná!Érdekes érzés ilyen felhevült testre az igazán hideg víz, mintha áramütés lenne, de jól esik, Fent vagyok a sípálya tetején gyorsan megiszom az utolsó korty izót és csapatás lefelé senki nincs elõttem mehetek a saját ritmusomban. Ahol keresztezzük a sípályát lányok ülnek kint a napon és kenik magukat, napoznak! Na ezt sem irigylem tõlük! Sípálya végén balra el még itt van egy gonosz kis pukli, rákészülök és négy ember mellett be esek a lejtõre elsõként, ez fontos mert innentõl szûk a pálya nem nagyon lehet elõzni. Utol érek egy srácot, de jól ereszti neki nincs értelme megpróbálni elõzni együtt érünk a csiki-csuki részhez itt sokan szokták eldobálni a vasat. A szemem sarkából látom a balos alsó kanyarnál egy Euro-one-Cube-os srácot ápolgatnak, tiszta föld a ruhája, öntözik. Összecsukta magát, gondolom, az elõttem lévõ srácnak is majdnem sikerült, (szép lett volna ha rá esik az ápoltra) de megfogja. Mint késõbb a kiderült nem csukta össze magát, õ volt a hosszú második helyén menõ versenyzõ és teljesen kiszáradt, a felsõ jobbos kanyarban még sikerült neki befordulni, bár van egy fénykép róla amint az egyik lábát kicsatolja a pedálból, de az alsó balosban egyszerûen elájult és eldõlt. Olyan szinten kiszáradt, hogy nem bírták tökéletesen helyrehozni ki kellett a mentõt hívni. Salamon torony, rámpa, macskaköves lefelé itt végre sikerül megelõznöm a srácot, biciglis út a Duna parton ezt már nyélen bírtam végig tolni, a gáton még két bicajost leszedek és bent vagyok.
Beülünk a sátor alá és megiszok egy ültõ helyemben 6 félliteres hideg Fanta narancsot, Szentlászlónál a lelki üdvömet oda adtam volna bármilyen szénsavas italért ami megbüfögtet, most pótolok! Oda ülnek az asztalhoz Esztiék is és friss, és szuper volt az idõjárás, nagyon élvezte végig, legszívesebben rá önteném a Fantát, de sajnálom! :-)
Na jó igazságos azért az élet mert õ meg a hideget, sarat nem bírja én meg azt élvezem ahogy õ most ezt itt.
A csapat sátornál még becsúszik egy fél literes alkohol mentes Gösser citromos rádler, köszönet érte Anikónak és a jég akkuknak!
összefoglalva én ennyit még életemben nem ittam mint ezen a versenyen, elõtte egy kulacs 7 decis izó, majd egy kulacs citromos vizes , még két kulacs izó, a frissítõkön még minimum egy kulacsnyi víz, hat 0.5l Fanta és egy rádler ami cirka 6 liter.
#514
Írta 2012. július 10. - 09:33
Dehogy more, az erdészhö mentem, volt nálam kóbász, két sör meg haccáz forint Nemtom mennyire tudod, de van olyan galllamb, hogy kiengeded oszt hazarepül
#515
Írta 2012. július 10. - 08:54
Ezt hívják mázlinak ZOLIKÁM DRÁGA
A faszt mázli Zsoltikám MOREEEE... De Te idõre mentél nem ?