10143 replies to this topic

[husyx]

norbi! Sirokba jössz? Ott is lesz ilyen...

úgy néz ki,hogy ja!

MIÓTA VAN SIROKON HILL CLIMB CSAK A 2002 MARADT KI CSUKLÓTÖRÉS MIATT:((

[GIN30]

Hill Climb Havoc - YouTube

hétvégén ilyesmiben(is) lesz részem! na nem az esésekre gondolok!!

Norbi! Sirokba jössz? Ott is lesz ilyen...

[husyx]

Sose tudhatod, ha összegyûröd magad és öten nyomhatjuk a 24 órást...
És különben is ez senkit sem érdekel, mi bicajosok vagyunk!

úgy hallottam ,hogy Te is keresel magad helyett valakit! 2 éve sikerült, de másnap azért megcsináltam a bükk marcit! igaz , a bicóra úgy kellett felrakni a rajt elõtt! ha még élek ne félj attól hogy nem tekerek tisztességgel!!

[gaboca1]

Hill Climb Havoc - YouTube

hétvégén ilyesmiben(is) lesz részem! na nem az esésekre gondolok!!

Sose tudhatod, ha összegyûröd magad és öten nyomhatjuk a 24 órást...
És különben is ez senkit sem érdekel, mi bicajosok vagyunk!

[husyx]

Hill Climb Havoc - YouTube

hétvégén ilyesmiben(is) lesz részem! na nem az esésekre gondolok!!

[gaboca1]

Nagyszerû volt!
Gratulálok, a beszámolóhoz is!!!

Amit a szlovák sráccal tettél az különösen szép volt. Szerintem az ilyen momentumoknak van a legnagyobb értékük még egy versenyen is.

Hajrá jövõre is, de addig is a huszonnégyesen!!!

Köszi!
Úgy legyen, jövõre is!

[kohasz]

Nagyszerû volt!
Gratulálok, a beszámolóhoz is!!!

Amit a szlovák sráccal tettél az különösen szép volt. Szerintem az ilyen momentumoknak van a legnagyobb értékük még egy versenyen is.

Hajrá jövõre is, de addig is a huszonnégyesen!!!

[gaboca1]

Itt a vége. Mert jó, minden évben azonosan magas a színvonal, és még mindig van olyan táv ami nincs meg! :-)

Kisebb bollyal megyünk tovább a köves ösvényeken, de jó a tempó és itt elõzni orosz rulett, keresztezünk megint egy utat és rögtön jobbra be az erdõbe, az elsõ töketlenkedik majdnem álló helyzetben billegünk az úton, a lehetõ legrosszabb majdnem nulláról ráfordulni egy ilyen letörésre, az elsõnek nem is sikerül valami, az ösvény mellett szedi össze a bicajt. Agyalgatok lefelé ha még valaki van elõl, aki a híd elõtti lépcsõsort elszúrja akkor morci leszek, kiesünk az aszfaltra és döntök, nyélen elõre állok és nekem kell oda érni elsõre, sikerül, 40-es tempó, tiszta a lépcsõ megfékezem, a fémes betét ordít és pattogok lefelé mint egy ordító megvadult öszvér, a lépcsõ mellett mindig állnak drukkerek, tombolnak nagyon hálás közönség. A lépcsõ végén is a híd elején állnak szurkolók fotósok mindenki hátrahõköl kicsit csak a nagy csikorgást-csattogást hallották és most egy szõrös behemót, majdnem a nyakukba esik, fénykép nem is készült ott! :-) A híd is tiszta és a lépcsõsor is dram-dram-dram-dram le rajta és a magyar szurkolócsoport leordítja a fejemet, libabõr1000-el!!!
Jön végre a második frissítõ itt vár Anikó, épp ideje, a reggeli két kínkeserves szenyó már nagyon messze jár, megállok, citromos víz balra el, helyére jön még egy izó, Red Bull még nem kell, magvas keksz a zsebbe, még egy adag a jobb markomba ,Gergõ 13 percre, ezen meglepõdök nagyon jót jöttem, kicsit meg is ijedek, remélem nem lõttem már el a puskaport, mert akkor a sóhegy tutira kinyír. Frissítõ zóna után le kell fordulni balra a folyó partjára alsó és felsõ út van, felsõre tippelek elkezdem becsûrni a kanyarba, bakker az alsó az, beférek-beférek, be, csak ott a kitúrt murva, jobb kezem tele keksszel nem bírom megfogni, megúszik az eleje, küzdök-küzdök, de eljön a pillanat amikor belátom, jobb lesz elfeküdni, kicsúszom egy bukfenccel befejezem és már talpon is vagyok, mint egy tornász, felkapom a bicajt, közben jobb markomból elengedem a marék port, ami nemrég még keksz volt. Felpattanok, menet közben gyors kárfelmérést végzek, bicó rendben, jobb térd, csípõ és könyék jelentéktelen bõrhiányosságokat szenvedett. Eszegetem a zsebembõl a kekszet a folyó parton miközben nyomom neki, utol ér két osztrák vagy német egy csapatból és nagyon összedolgoznak, felülök én is a vonatra jó a tempó 35-ket megyünk ahol csak lehet, átmegyünk a vasúti átjáró alatt, ki a bicós útra és kattog az agyam, nagyon nem fér a fejembe ez a 13 perc amivel Gergõ elõttem volt a frissítõn, meghozom a döntésem és leszállok a vonatról, nagyon erõs a tempó, a tó kerülésnél a saját biztonsági sebességemre állok vissza, nem akarom megszívni a sóhegyet.
Huszonöt-harmnic között tekerek és érzem valaki be áll mögém, ez jó neki is ez a tempó megfelelõ össze is tudunk dolgozni, de csak kushad mögöttem, megunom egy idõ után intek lehet elõre haladni, megelõz, akkor látom a mezérõl magyar, mondom jó volna akkor már kicsit összedolgozni ha így egymásra akadtunk, kicsit elszégyelli magát és sûrûn bólogat
Obertrauni frissítõn elõre pakolom a zseléket a nadrág szárába, ezt most próbáltam ki ezen a versenyen és jól mûködik, egyet betolok és neki indulok a tó maradék részének, már kellene pisikélni, de húzom-halasztom, keresztül tekerünk a sárga házon a lépcsõnél a szpiker bemondja a neveket, újabb lépcsõ a hegy oldalán, gurulunk tovább, a másik oldalon ott a mászóka, már nagyon kell, de ez itt egy kápolna, ezt mégsem kellene, kiérünk egy sípályára, a közepén kis öblösödéssel jól belátható mindkét irányba(nem szeretnék úgy járni mint tavaly a hasmenéses esetemnél, itt nem lehet meglepni). Megállok és közben számolom a versenyzõket, a pisilési idõ új mértékegysége 15 versenyzõ, kicsit bosszantó mennyien elmentek, de az érzés megfizethetetlen, ezt már nem kell felcipelnem, mások is így gondolják mert 4 fíút visszaelõzök, akik ugyan ezen tevékenységgel múlatják az idõt. Neki a sóhegynek, jól megy nézem az órát most is 5-6 km/h mint csütörtökön, Gergõ is figyelte, õ is dettó, mondjuk neki volt közben egy telefonja, hátranyúlt kivette a telcsit, de ismeretlen szám volt, így nem vette fel, vissza a zsebbe, eközben elhaladt egy sporttárs mellett ki ezt látva összeomlott mint az orosz birodalom. Fent vagyok a sikló állomásánál, a rét felét is kitekerem, de elkaparok, feltolom az aszfaltra, leverem a sarat a cipõrõl és felszállok elkezdem tekerni az aszfaltot, kinézek egy célt: fedett járda feljebb, csak az út szakítja meg na odáig jó volna, igen, csak van az úton keresztbe vízelvezetõ elforgok rajta, marad a tolás, jön a 32%-os csúszik a cipõ a vizes aszfalton komolyan néznem kell valami érdesebb részre lépjek, mert eltaknyolok, közben egy osztrák csaj szépen lassan kitekeri, nem zavar, könnyû neki, õ ide született! :-)
És igen megjött az esõ, elõször csak olyan minden mindegy módra, amíg be nem melegített, utána masszívan. A nagyon meredek után felszállok és kitekerek még egy részt, kis tolás megint újra fel, ez már a felsõ rész nemsokára dózer, néha az ember rábök a váltókarra, hátha csoda történik és van még nagyobb tányér, most is ezt teszem és láss csodát, illetve nem csoda 22-30 nál szálltam le a réten és elfelejtettem az aszfalton feltenni még az utolsó 32-esre, most azért tudtam még váltani. :-/
Száguldozás lefelé immár csurom vizesen, de a mellényt még nem akarom felvenni, mert hátra van a legkeményebb mászás és utána a nagy lejtõzés majd ott, hideg van, nem csak esõ. Az a helyzet nem kívánom a lejtõzést, ráadásul a tolás közben megelõzött schotter germánok elzúgnak mellettem, nagyon nem éreztem ezt a lejtõzést és most volt az, ami még soha: alig vártam a mászást, mert a bõr is rám hûlt mire leértem a Wildbach-nál levõ frissítõhöz. Szokásos bácsitól a vizet el, amit a patakból mer, most is isteni finom zamatos és sûrû remélem nem a kiolvadó mamut pisitõl! Bedobok pár guriga felszeletelt sóskiflit nagyon jól esik, a pisilés után újabb komfort növelés következik leveszem a cipõket és kirázom a belé került murva darabokat visszabújok, és mennyei érzés és ugye ezeket sem viszem fel a hegyre. Megkezdem a nap legkeményebb mászását, jól vagyok, kicsit visszamelegszem és motiváltnak érzem magam: a cél leszállás nélkül feltekerni a tetejére, most talán könnyebb lesz, mert jó erõben vagyok és így idõben is rövidebb lesz. Az esõ még nem unta meg, kitartóan és nagyon sûrûn esik, olyan vagyok mint egy csatorna: folyik át rajtam a víz. Az biztos: ez a hegy nem erodált tavaly óta semmit, piszkosul hosszú volt és nagyon monoton, közben azon gondolkoztam Gergõ a rajtba oda adta a kartyûket és rövid ujjúban nyomja, valahol úgy fogok rátalálni megmerevedve, teljesen kiment az esõkabátja az eszembõl, az életmentõ kabát, amikor felért a tetõre, már annyira fázott, ha nem lett volna nála a kabát és valaki ott árul, 150€-t is adott volna érte elsõ szóra! :-)
Nagy nehezen felértem és egy kis 20 méteres szakaszt leszámítva végig tekertem, ott egyszerûen a tolós emberek nem engedtek el, valahol a pokolba kívánhattak mit erõlködök én itt, toljam szépen ahogy mindenki más is, én meg szívem szerint beletapostam volna annak a Cube mezbe öltözött sporttárs kerekébe aki nem volt hajlandó levenni a nyomról a bicaját, mindegy fent voltam.
Benyúltam a mez zsebébe a két energia rágó tablettáért, bár nagy összegû fogadást mertem volna kötni rá, hogy csak valamiféle pépet fogok találni, de nem, egyben voltak és jól estek a zselék után. Magamra kaptam a szélálló mellényt, ami nem meglepõ módon csurom víz volt, de a dolgát tette, ezt onnan tudtam, a karom majd lefagyott lefelé mert, azt ugye nem takarta. A kifli gurigák kicsit megálltak a gyomromban, így a következõ frissítõnél, ami egy kis lejtõzés után volt, mennyei módon jól esett a Red Bull, amibõl csak két vízszintes ujjnyi volt a pohárban, de nem szemérmeskedtem össze öntöttem néhány pohár tartalmát egybe és beküldtem, bekeptam pár darab magvas kekszet ami érdekes három szögletûre volt sajtolva és nagyon finom volt. Kis fennsík, egy kis felfelé mászás és kezdõdött a brutális leszáguldás a Gossaui tóhoz, schotteres út, szakadó esõ, 6 fok, 50-es tempó 12 kilométeren keresztül, a nyakig felhúzott mellény jól tette a dolgát, de a vizes kesztyû, a kar és a nagyjából fedetlen lábam...ez utóbbi olyan nyers hús színt vett fel, az ujjaimat féltettem leginkább mert, ha elgémberednek, akkor vége a dalnak, itt nagyon intenzív fékezések voltak. A vizes schotter nekem jobban bejött mint a száraz, jól éreztem a kanyarokat és a féktávokat, két kanyar volt csak, amit elfékeztem és lesodródtam az ideális ívrõl.
Aztán egyszer ez a lejtõ is véget ért és lent voltam a tónál, ahol már-már meleg volt, aszfaltos száguldás az utolsó elõtti frissítõhöz ahol benyomtam az agydurrantó zselét, mert megint egy combos mászás következik, az utolsó. Itt már felkészültek voltak az átfagyott bringásokra, volt meleg tea, keményen cukorral, citrom nélkül mint egy gyengébb kávé, átfutott a fejemen nem e okoz majd gondot, a zselében is jócskán van koffein, de a meleg mindent megért.
Kézbe kapva a poharat megláttam egy egyszálbél szlovák srácot talpig rövidbe öltözve, aki nem vacogott a kifagyástól hanem rángatózott, de szó szerint, vittem egy pohár teát nem akarta meginni, azt hitte valami izót akarok belé tukmálni, megértettem vele, hogy meleg tea és a kezébe nyomtam a poharat, pár lépést eljöttem hadd igya nyugodtan és azt látom, szerencsétlen nem bírja eltalálni a száját a pohárral, ki fogja lötyögtetni az egészet. Megfogtam a poharát és szépen megitattam, vártam kicsit és még egyszer, nem volt jó állapotban, ezért elé álltam és ékes szlováksággal közöltem vele nye dobre, ennyit tehettem érte, remélem feladta a versenyt.
Nekiláttam az utolsó mászásnak, a cél ismét a leszállás nélküli kitekerés volt, amit esemény nélkül sikerült is teljesíteni, itt már láttam 3-4 bringást akik visszafelé gurultak lefelé, gondolom megunták és inkább feladták, az esõ persze szünet nélkül adta neki, a Polar órám is megunta, elvégre is nem búvár óra õ, elkezdett mindenféle összevisszaságot mutatni, majd azt sem.
Az utolsó Klaushofi frissítõn már nagyon ráfért a láncra egy kis kenés, de az nem volt, viszont a Redbullciból dõzsi-habzsi, itt tele volt a pohár, elõvettem a saját láncolajamat, de nem ment könnyen a kenés mert az alapból is sûrû Rohloff még a legmagasabb hegy hatfokos hõmérsékletéhez igazodó halmazállapotában nehezen bújt elõ a flakonocskából, vissza a nyeregtáskába cipzár be és hajtás az utolsó 15 km-es hullámvasutazásra. Az utolsó murvás lefelén valami rá esett a sarkamra kétszer gyorsan, azt hittem valami kavicsot dobott fel a kerék, de olyan érdekesen puha volt, mint késõbb kiderült a cipzár meg a murvás sarat nem tolerálta és behúzott állapotába szétnyílt és én szépen kipakoltam a schottera mindent ami benne volt, vasárnap visszamentünk az olaj és a Co2 patron meglett a többi ment a levesbe.
Aszfalton bevonatozás, a Stattegi híd alatt nem volt egyszerû trutyi, megijedtem, hogy a töltés oldalán majd nem bírok felmászni, de már olyan lábnyom lukak voltak beletaposva, nem okozott gondot, a város feletti kis erdõcskében még disznólkodtunk kicsit a dagonyában.
A beöltözött srácok Görb-nél megint ott voltak és nyomták egész nap, most söröshordónak volt beöltözve az egyik és azt is kínáltak frissítõként, amit már jó elõre jeleztek is egy több nyelvû táblán, és volt kicsi vicces ugrató is, amit megint megugrottam nekik, a sört viszont kihagytam.
A Vasúti aluljáróból kijõve Kata és Gergõ tekertek hazafelé ilyen hõvisszaverõ fóliába betekerve úgy néztek ki mint akik a Szárnyas Fejvadász újra feldolgozásában statiszták! :-)
Aztán már a befutó esõ nélkül, elõbb feladta, mint a bicajosok zöme, lekapták a chipet, megkaptam a bónt amivel ki lehet váltani a pólót, ott várt Anikó, Üdvözöltem Áront és Huleszt akik D távon mentek.
-És most?
Kérdezte Anikó.
-Mi legyen?
-Mi lenne, gyerünk a fagyizóba, tudod a nagy jegeskávé jár nekem! :-)
Így szépen leültem én a nyakig sárosan a fagyizó teraszára, Anikó megrendelte a nagy jegest, én meg jóízûen elfogyasztottam, a szomszéd asztalnál az osztrákok halálra nevették maguk:-)

[kohasz]

Ez ám a részletes beszámoló Gabóca! Mondjam azt, hogy jó szokásod?! ;-)
Kíváncsi vagyok a folytatásra is.
A témához kapcsolódva különösen tetszik, hogy ennyire kitartóan látogatjátok a Salzkammergut Marathon-t.

Más vizekre evezve, csak érdekességként a Tour után járó pénzek elosztása.
Ennek tükrében már jobban látszódhat, hogy egyes csapatok miért (is) mehetnek csõdbe vagy éppen szilárdulhatnak meg. Nagyon-nagyok a különbségek és ez"csak egy" verseny.
(Az árak ezer EUR-ban értendõek.)

Sky: 828.840
Liquigas-Cannondale: 204.110
Lotto-Belisol: 136.700
BMC: 134.190
RadioShack-Nissan: 125.950
Europcar: 107.360
FDJ-BigMat: 71.470
Astana: 70.400
Saxo Bank-Tinkoff: 66.690
Orica GreenEDGE: 39.440
Rabobank: 39.000
AG2R-La Mondiale: 27.770
Garmin-Sharp: 26.970
Movistar Team: 25.120
Euskaltel-Euskadi: 19.830
Omega Pharma-Quick Step: 19.370
Cofidis: 18.570
Lampre-ISD: 15.700
Katusha: 12.830
Argos-Shimano: 12.590
Saur-Sojasun: 11.480
Vacansoleil-DCM: 9.720

[gaboca1]

A verseny napja.

Szombaton a reggeli idõpontja 3:45-tõl van gondolva itt a hosszútávosokra ez nagyon szimpatikus Frau Salzkammergut részérõl, ahogy Gergõ elnevezte szállásadónkat, gyanítom ez már rajta marad... :-) Gergõ már felfelé jön amikor mi megyünk le, ez bölcs dolog részérõl két okból is, hihetetlenül megfontoltan tud reggelizni és megdöbbentõen sokat, ezt már tavaly megállapítottam amikor kint voltunk az Intermountain series utolsó versenyén a Lengyelországi Istebnában. Nehezen legyûröm a két szendvicsemet, élvezetet azt egyáltalán nem okoz a reggeli, de már megszoktam így van ez velem versenyek elõtt.
Beöltözöm alapból esõre, mert számomra nem kérdés lesz e, csak a mikortól bizonytalan, nem szeretek esõben elrajtolni, közben már nem zavar, remélem azért az elsõ kört amíg visszaérünk Bad Goisernbe megússzuk. Rövid gatya, rövid ujjú és rá egy vékony hosszú ujjú az egyik zsebbe meg egy szélálló mellény, 5db zselé, 2 db energia cukorka, 1 kulacs citromos víz, 1 kulacs izó, egy X-oxygén ampulla, 2 db defekt hab, 1db CO2 patronos pumpa +1 tartalék patron, 1 db gumibelsõ, 1db láncolaj, 1 pár gumileszedõ, 1 db multiszerszám, 1 váltótartó fül, 1 db láncbontó szem.
Kikérjük a bicajokat Frau Salzkammergut-tól Anikó, Gergõ és én elindulunk, nekünk 9-kor van rajt, Jánosnak 10-tõl Obertraunból, Katának és Ildikónak meg jóval késõbb, be érünk a célterületre és be állunk az elsõ rajtkocka végébe, befut még egy gyõri srác szintén ott lakik ahol mi, Õ is bejön mellénk.
Pontban kilenckor elrajtolunk, Geri kemény, elõtte még leveszi a kartyûket és oda adja Anikónak, rövidben azért kemény lesz néhány lefelé gondolom én, csak egy kicsi esõkabátot visz a zsebében.
Meglódul a tömeg és én éltbe léptetem titkos taktikámat, miszerint is amíg csak bírom, beakasztva tartom a húskampót Geribe és húzatom magam felfelé, nagyon jó motivációt jelentett csütörtökön is a sóhegyenm ahogy ment elõttem. A terv merészségét az adtam õ sokkal jobban megy tõlem vagyis erõs lesz a tempó az elején ez késõbb vissza üthet, egyoldalú kis kapcsolatunk az elsõ mászás harmadáig tarthatott, ekkor be kellet látnom jobb lesz elengednem. Az út szélén szokás szerint drukkerek-buzdítók, bár az idõjárás miatt kicsit kevesebben mint szoktak, az egyik háznál az út mellet közvetlenül volt egy kis pancsoló medence amiben huszonéves fiatalok ültek-söröztek és buzdítottak, társuk meg állt az útszélén strandpapucs, fecske úszógatya a fején egy olyan sapka aminek nagy rénszarvas agancsa van a két oldalán, kezében az elmaradhatatlan sörrel.
Befordultunk terepre és már vártam a szokásos kis hidacskát, át is helyezkedtem bal oldalra, ahonnan be tudok menni a gázlótérbe és láss csodát nem volt sor, most elõször át tudtam tolni a bicajt, mondjuk Geri nem úszta meg, figyelmeztettem rajt elõtt mire készüljön és nála be is jött, ott álltak szépen sorban a híd elõtt és várták a sorra kerülést.
A híd után sem volt érdemes felszállni, sár, kövek, gyökerek és akkor mintha jelenést láttam volna eltekert mellettem egy fickó trekking bicóval 32-es gumival és szépen ügyeskedte fel magát, bazi csomagtartó hátul csak a sárvédõk voltak leszerelve, lefelé megelõztem és láttam még trekking teló sincs a gépen, merev villával nyomta...
Megkezdõdött a mászás a Raschbergre, sokkal jobban ment, mint tavaly, ha Obi van Kenobi lát, biztos tanítványává fogad, mert velem volt az erõ(a magam szintjén persze), pörögtek a lábaim, persze azért itt és most is elõl kistányér hátul 32-30 játszott, de haladt a bringa, megláttam a mentõt ami itt kivételesen örömmel tölt el, mert azt jelzi felértem és jöhet az ereszkedés. Végig éreztem jobb helyen vagyok, mint szoktam, nem volt olyan tömeg. Sokkal foghíjasabban mentünk le a szokásos schotteren, amin kivan járva egy 50cm-es nyom, amin lehet ereszteni, ellenben ha kisodródik róla a bicó, mellette hatványozottan murvás a nyomról kiverõdött kövek miatt, na ott úgy megúszik a kerék alig kap levegõt az ember mire helyrekapja magát. A száguldozás ott ért véget ahol becsatlakozunk a A táv és az D táv pálya-ba és megkezdjük a kapaszkodást Hütteneckealmra, itt pont összefutottam Tondach sporttárssal aki A távot gyûrte, gyors odaköszönés, gratulálás neki és lendületbõl középtányéron ment a mászás, a frissítõzóna elején be egy zselé menet közben, majd egy pohár víz szintén menetbõl és tovább mentem még egy darabig középtányéron, nagyon élveztem a tavalyi kínlódás után, hogy forognak a lábaim. Hütteneck alm után az elsõ kanyarba volt egy koppkereszt kanyarvételem majdnem megelõzött a hátsó kerék, ez helyre térített nem kellene nyélen nyomni lefelé, a szokásos be az erdõbe nyálkás gyökeres köves lefelé, megfordul a világ, mi visszük a bicót vállon, laposon vissza ülök, csiszi-csuszi a gyökereken köveken, megint le bicajt felkap és ki a dózerútra, Szintben megyünk köves részek után két-három ember mindig van, aki defektet szerel, gyors hála imát rebegek ilyenkor az UST kitalálójának!
Balra befordítanak egy ösvényre és megyünk az Örök fal felé lefelé a szokásosan köves saras turista úton, utol érek valakit, de nem egyszerû az elõzés, nem forszírozom, fékezgetek mögötte a bemelegedett fémes betétek meg ordítanak, nem bírja idegileg, egy kanyarban kihúzódik, inkább elenged.A következõ akit be érek ugyan így tesz, elõtte elment még mellettünk két osztrák, na azok nem baszkódtak a fékezéssel úgy elmentek mint a füst. Gondoltam is ezeket valami nagy bûn miatt fõbelövésre ítélték és az utolsó kívánságuk az volt elindulhassanak ezen a versenyen és minden mindegy alapon mentek lefelé, hisz a végén oly mindegy a puskacsõ várja õket, mikor az ember azt hiszin elég jól megy a technikás lejtõkön, kell egy ilyen momentum ami helyre teszi.
Ewige Wand elõtt már egyedül saját tempóban megyek se elõttem, sem mögöttem senki, kacérkodom a gondolattal ahol le kell menni az ösvény végén a dózer útra a letörést bevállalom, szerencsére torlódás van és odaérve már megint nagyon ijesztõ, saras, vizes.

[gaboca1]

Salz 2012.

Csütörtök délután kettõ magasságában megérkeztünk Bad Goisernbe, felcuccoltunk a szobába megvártuk Gergõéket és miután õk is elhelyezkedtek összedobtuk a bicajokat és elindultunk körbe tekerni a Halstatti tavat, bejáratandó elgémberedett izmainkat és Gerinek megmutatandó a 119-es pálya oda esõ részét. Kellemes hûsben indultunk el a Salgótarjáni HKE öt versenyzõje és Anikó az egyetlen logisztikus, laza tóparti tekerés volt a végén egy kis hullámzással és oldalról rá sandítással a SALZBERGRE. Menet közben adtuk az információkat-instrukciókat Gerinek és jókedvûen tekerésztünk Halstatt felé, javasoltam mindenképpen nézzük meg a sóbányás felfelé elejét, legyen fogalma a ,,szûz" emberünknek mi is vár rá. A sikló alsó állomásánál megálltunk tervet kovácsolni miként is legyen, Geri kijelentette szeretne teljesen feltekerni, hát... menjünk... ne habozzunk... csatlakoztam hozzá mérsékelt lelkesedéssel,(nem voltam biztos benne jó e ez nekem a verseny elõtt) János lent maradt a három grácia pedig úgy döntött erejéhez mérten teker fel.
Neki indultunk, mókuskerék bekapcsol már az aszfalton és nem meglepõ módon Geri kezd távolodni, mikor a fordítós murvás részekhez érünk még van kedve kiállva is tekerni, afffene a jó dolgát! Felveszem saját ritmusomat és nézegetem az órát 5-6 km/h megyek felfelé és megállapítom közben, hogy ja kérem így azért könnyebb amikor nincs már 50kilométer és két mászás a lábban, kíváncsi vagyok verseny közben milyen sebességgel sikerül majd. A mászás közepén van egy ház ahol a tulaj pakolászik és bentrõl Pink Floyd szól, ez tetszik, a végére az ifjú csikó is megcsillapodik kicsit és majdnem egyszerre érünk fel a felsõ állomáshoz. Kimondottan jól esett, sõt javaslom akkor már tekerjünk fel az aszfalt elejére lássa annak is a meredekségét, a réten átvezetõ út még le van zárva így végig a kellemes aszfaltos szerpentinen tekerünk fel oda ahol a rét össze ér ismét az úttal.Gergõ fényképez párat én pedig merek nagyot álmodni és be próbálom az innentõl már tényleg meredek aszfalt elejét, és tekerhetõ, fel is megyek a Knappenhaus fölé kicsivel, na jó a 32% rész még csak ez után van...
Elindulunk lefelé, én a réten mert felülrõl nincs lezárva és ez elégtétel, sõt jár nekem mert már kétszer megkínlódtam, lent átteszem a bicajt a kerítésen átmászok és megvárom Gerit aki az aszfalton gurult vissza. És eljõ a nap fém pontya, lefelé a 11db 180 fokos fordítójú, 1.5m széles murvás gyalog úton, mennyei, fülig érõ vigyor, némi vicsorgással, zabszem nem fér be hátra, fékezés-farolás kombinációja a kanyarokban, ezért megérte feltekerni. Anikó már lent az alsó állomásnál elfintorodik mi ez a fertelmes szag amit hozok magammal, ez a felhevült féktárcsa és égett ferrodol elegye, szerdán este tettem be elõre egy új szinteres betétet hátra egy mûgyantást, azt hiszem összekoptak a tárcsákkal.
Áttekerünk Halstatt varázslatos kis városkáján ahol is ahhoz képest, hogy a kínaiak lekoppintották és felépítették egy az egyben igen sok a távol keleti turista, megállunk a tópartnál csak úgy nyeregbõl megtámaszkodva a korláton és egybõl ott terem egy bazi nagy objektíves és már fényképez is, késõbb jót mosolygunk lehet valahol Japánban egy fénykép albumban most mi vagyunk Anikóval az echte osztrák bicajosok. Este elmegyünk a szokásos olasz éttermünkbe és megkezdjük a szénhidrát feltöltés nem ép kellemetlen folyamatát, hagymakrém levessel, tonhal salátával és pizzával. A szálláshelyen még ki ülünk a kertbe és sok antioxidánst viszünk be a szervezetbe jóféle vörösborok formájában.
Hajnalban kicsit megébredek a szakadó esõre, na remek alakul az idõ... Délelõtti terv kocsival Hallstadt siklóval fel a Salzbergre és a meredek aszfaltra mert Anikó már nagyon kíváncsi rá az elmesélések miatt, reggeli után megint elkezdi nyomatni az esõ és nincs meleg sem, csak felfelé váltunk jegyet vissza gyaloglás lesz mert így láthatja a szerpentint is, a hegyen élet van mert ugye az osztrákokat az esõ nem zavarja hozzá vannak edzõdve, mi meg alkalmazkodunk, megyünk fel a meredek aszfaltos részen, oda érünk a 32% részhez Anikó kicsit nehezen szedi a levegõt nem hisz a szemének, élt egy kép benne a beszámolók alapján, de köszönõ viszonyban sincs a valósággal. Hitetlenkedve csóválja a fejét és megkérdezi:
-És itt ti...
-Igen mi itt feltoljuk a biciglit, de az eleje ezt is kitekeri...
Van némi hitetlenkedés a tekintetében, megértem, mikor látja az ember akkor is nehezen hisz a szemének, összefoglalja véleményét, rólunk akik indulnak.
-Isten szent õrültjei!
Ebéd után szundítunk kicsit és amikor felébredünk ragyogó napsütés fogad, bemegyünk a rajtközpontban és még mindig zavarba ejtõen gyorsan felvesszük a rajtcsomagot és a Powerbáros cuccokat. Utána kicsit szédelgünk az expón és olyan érzése támad az embernek mintha otthoni versenyen volna, mindenfelõl magyar szót hallani és sok ismerõssel is találkozunk. Még Harang is feltûnik, talán tanulmány úton van, megnézi milyen is amikor vérprofin meg van szervezve egy verseny, azért nem ébrednek hiú remények bennem a 2013-as Dunamarcit illetõen! ;-)
Beülünk még a befutó mellett található fagyizó teraszára és megkóstolom, hogy minden rendben van a nagy jeges kávéjukkal mert célba érkezés után ez benne van a járandóságomban Anikó mindig megvendégel 1-2-3 db-ra attól függõen mekkora meleg volt a versenyen. Visszamegyünk a szállásra és elõkészítjük a bicajt a versenyre, rajtszám, chip, a váz alsó csövére egy sárvédõ, láncot bõségesen beolajozva, keréknyomás 2 bár-ra és mehet be a hatalmas garázsba amit a házinéni szorgalmas nyit és zár, mert itt kérem rend van aki ki vagy be akarja tenni a gépét az szól, a frau kijön kinyit megvárja amíg ki avagy be tevõdik a kerékpár és zárja is az ajtót, nem ám nyitva hagyva hagy hozzák vigyék az eszközöket, a bicajaink biztonsága miatt abszolút nem kell aggodalmaskodnunk.
Vacsora ismételten az olasz étteremben, francia hagyma leves és egy adag spagetti tenger gyümölcseivel, akkora adag, igazán hõsies küzdelemben sikerült csak elpusztítanom, szédelegtem is utána kicsit a kimerültségtõl.

[husyx]

A másik csapatról, akarom mondani duóról sem szabad megfeletkezni...
Kovács Tamás (ez én vagyok)
Sejben Anita
Mikor és mivel megyünk?
Esetleg körlevélre mikor lehet számitani?

Köszönöm a segitséget

szerintem bemelegítés képpen letekerhettek felváltva!!))

[KONZI]

A másik csapatról, akarom mondani duóról sem szabad megfeletkezni...
Kovács Tamás (ez én vagyok)
Sejben Anita
Mikor és mivel megyünk?
Esetleg körlevélre mikor lehet számitani?

Köszönöm a segitséget

[VéZSé]

A csapat: Takács Gábor, Huszár Norbert, Illés István, Vertich Tamás, Váradi István(Pilu),Verebélyi Zsolt.

[gaboca1]

A Gosau tónál már esett is! 150 eurós esõkabát élõben! De ez azér kurva jó dolog, hogy nem csak a fényképek vannak!
A kissé nárcisztikus hajlammal megáldottaknak meg pláne, már huszadjára nézegetem a videókat! :)
http://www.yourvideo...lWWP0aTUhZaelA=

Akkor én is nárcisztikus vagyok, sokadszor megnézem és libabõrös vagyok tõle!

[gaboca1]

Mit is kell nézni?!

Ha a filmecskéket látod akkor azokon pont én vagyok, mindenkirõl készült ilyen kis összeállítás.

[Gerispeci]

Na ilyet sem igen látunk itthoni versenyen! :http://www.yourvideo...GWRjaPU0lfGnGY=

A Gosau tónál már esett is! 150 eurós esõkabát élõben! De ez azér kurva jó dolog, hogy nem csak a fényképek vannak!
A kissé nárcisztikus hajlammal megáldottaknak meg pláne, már huszadjára nézegetem a videókat! :)
http://www.yourvideo...lWWP0aTUhZaelA=

[grandmaster]

Na ilyet sem igen látunk itthoni versenyen! :http://www.yourvideo...GWRjaPU0lfGnGY=

Mit is kell nézni?!

[t-works]

Kár Pedig belõttük neki az üléspozíciót, a légnyomást a villában... majd jövõre

[gaboca1]

Megvan a hatodik csapattag, egy erõs ember: Pilu.
T nem kell muterodnak izzítani a kenöndélt.

Akkor most hogy is néz ki a csapat?