Tegnap felmentünk 2 barátommal Kõszegre, hogy egy kis túra keretében ismerkedjünk a környékbeli hegyekkel. Délelõtt tízkor indultunk, 12-13°, sebaj, majd késõbb úgyis jobb idõ lesz… gondoltuk. Egy térdig érõ bringásnadrágot húztam, majd haveri unszolásra még rávettem egy hosszú termo-t is. Felül két ujjatlan alsóruha, egy hosszú ujjú mez, meg kölcsönbe kapott karmelegítõ, valamint egy ujjatlan kesztyû.
A Fõtéren parkoltunk, s már itt el is tévedtünk, ugyanis a kerékpárút jelzést figyelmen kívül hagyva északra indultunk a Jurisics vár felé, de még idõben észbe kaptunk, s már a helyes, Szabó-hegy irányába fordultunk. A zöld turista jelzést követtük kisebb-nagyobb sikerrel, majd kiértünk az Óház-tetõ melletti aszfaltos útra. Itt az „Írott-kõ 6,9 km” tábla segített abban, hogy eldöntsük, nekünk márpedig oda kell mennünk. Itt már kezdtek jelentkezni az alulöltözöttség jelei.
Az aszfalton tekertünk végig, ameddig csak lehetett. A Hörmann-forrásnál tértünk le az útról, a hegy fele. (A hõmérséklet egyre csak csökkent – 3° körül alakult, a köd meg csak sûrûbb lett.) Menet közben jó néhány turistával találkoztunk, akik nagykabát, sapka, bakancsos öltözetben sétálgattak. Amikor a lábujjaim kezdtek keményedni, akkor értettem meg õket, mire fel ez a sok ruha…
A tetõn, a kilátóból semmit sem láttunk, mármint a tájból. Hatalmas köd. Kb. 20m-re lehetett ellátni. A hõmérséklet továbbra sem változott. (érdekes volt látni, hogy a határt jelzõ tábla mindkét oldalán „Republic Österreich” felirat díszelgett. Lehet hülye vagyok, de az egyik felére valami Magyarországos matrica illett volna. Na mindegy.)
Nagyon hideg volt. Elmajszoltunk néhány szendvicset és még egyet húztam utoljára a táskám pántján, hogy még az is melegítsen egy kicsit, majd elindultunk az Ausztriai oldalon. Lefele elég izgalmas volt. 30-35-tel gurultunk, alig láttunk a ködtõl 20m-re, a fel-felbukkanó turisták csak adrenelinunkat fokozták. Biztos nem sok bicajossal találkoznak, mert mikor kiabáltuk nekik, hogy balról, akkor olyan szépen ugrottak ki az út két oldalára, hogy az már hihetetlen. Haver helyesbített és mondta, akkor középen… mindegy. Leértünk az 56-os jelzésû útra.
Épp fakitermelés volt az erdõben. Egyetlen egy gép dolgozott, kerestem a magyar állapotokhoz szokott szememmel az a 4-5 munkást, akik valahol egy félre esõ helyen esznek, isznak vagy beszélgetnek, de semmi. Ebbõl már érzõdött, hogy nem vagyunk otthon. Ugyanúgy nem voltak lébecoló melósok, mint az út szélén az árok sem volt tele szemétel. Jó volt látni, hogy gyönyörû erdõk közt tekertünk és sehol egy eldobott mûanyag flakon. Példát lehetne venni tõlük, úgy gondolom.
Az 56os egy kis forgalmú út – legalábbis tegnap -, és a térképen egy bringás van ott mellette, ezért erre esett a választás. Választás? Az annyi volt, hogy vagy megyünk, vagy nem. Meggyõztem a többieket, hogy menjünk. Lockenhaus felé. Egy nagyon jó lejtõzésben volt részünk. Csak ne lett volna olyan hideg. Menetközben mértünk 1°C is! A lejtõ meredekségérõl a végsebesség árulkodik: 72-73 km/h.
Lockenhaus egy nagyon kellemes kis falu(?). Bár csak végiggurultunk rajt.
Innen már hazafele vettük az irányt az 55ösön. Az osztrák határon megálltunk, de intettek a srácok, hogy menjünk csak. A magyar oldalon egy nõ kérte a személyiket, de szerintem felesleges volt megnézni, mert sisakban, meg szemüvegben, akár apám személyijét is mutathattam volna.
Fél kettõ körül értünk vissza a kocsihoz, majd öltözés és go home.
A túra hossza: 38 km, 19,2km/h-s átlaggal teljesítve 2 óra menetidõvel számolhatunk.
Nagyon kellemes kis túrát sikeredett összehozni, eltekintve a hidegtõl. Megbeszéltük, amikor még lesz rá lehetõségünk, visszajövünk. De idén már biztos nem. Majd csak jövõre. Áprilisban.
Remélem Ti is kedvet kaptatok egy jó kis tekeréshez.
Üdv
andrás
Belépés
Felhasználó létrehozása
Új vagyok még itt, általában az indexen topikolok 
Ugrás az oldal tetejére
