3562 hozzászólás a témában

[Paraferee]

2. nap is felkerült...

csekdiszá't: kep.tar.hu/paraferi

[Paraferee]

day4, vagy inkább kirándulásunk utolsó napja, de nem akartunk...

Reggel 8kor már ott volt Peti a nagy busszal, lassan megpakoltuk, és indultunk. Persze a recepción aznap már az a kiscsajvolt, aki ugyan hallott már arról, hogy messzebbre élnek más emberek is, kik idegen nyelven beszélnek, de úgy volt vele, az az õ bajuk...

Szóval esélyünk sem volt a hideg vizes ház árából faragni...



Utunk a szepesi várrom felé vettük. A vár impozáns, gigantikus, gyönyörû szavakkal illessék minimum! Ha egy várra gondolok, ez az ami a rószaszínû ködbõl elõtünik... Hatalmas... Nagy várfalak, tornyokkal... Belsõ udvar kocsmával, bazárral... Fellegvár, óriási toronnyal... fehér falak... Kissé megmosolyogtató volt, amikor a pénztáros csaj 10koronát kért el tõlünk a belépõ jegyen felül, fotózásért (70ft)... amit aztán SENKI nem ellenõrizett...

Érdemes a fotókat megnézni... Leírhatatlan...

Ami igen érdekes volt még, hogy a múzeumban MINDENT MEG LEHETETT FOGNI, EMELNI... Györgyiék befeküdtek a kínzó padba, Atival emelgettük a kincses ládát, Ági tekézni akart egy ágyúgolyóval, kezet fogtam az egyik páncélruhás bábúval........senki-nem-szólt-ránk! lehet így is...

A belsõ udvarban az egyik árusnál megpillantottam ördöglakatokat, és nagy örömömben megfogtam az egyiket. Vigyorral orcámon kezdtemlelkesen mutogatni a többieknek, hogy ez biza egy ördög lakat, és annak ellenére, hogy úgy fest, errõl az összeláncolt, dupla patkóról nem lehet lehúzni a karikát: le lehet... és ezzel a mondatvégi írásjellel le is húztam... Elsõzör nem mozdultam, majd vigyorogtam mint tejbe tök: király vagyok! No, akkor vissza is rakom... aha... na az, az már nem ment... 10 perccel késõbb is csak gyûrtem a vasat, de az a qrva karika csak leesett róla... az árus meg csak vigyorgott a bajsza alatt... a többiek meg lassan elinaltak mellõlem... jó volt... de tényleg... Próbáltam elmagyarázni nemzetközi nyelven, hogy balfaszz vagyok, és a karika nem megy vissza, mire a manusz le emelte a maradék egy hasonló lakatot, hogy megmutassa... Gyûrte...gyûrte... és gyûrte, mire a karika leesett... Ó-kéé mesterem! MOst vissza akkor... ))))))))))



nem ment...



volt két ördög lakatunk, megoldva, végül is a feladatot teljesítve, de egyik sem akart vissza állni...



Az öreg már a szomszéd árust is odahívta... de mind hiába. Nem volt mit tenni, elõvettem a legszebb bocsánatkérõ mosolyom, és letettem a szétszedett lakatot, majd sürgõs távozóra fogtam...



A vártól aztán Lõcsének fordultunk, hogy ott, a meseszép óvárosban ebédeljünk.

Néhány adat:

két fogásos ebéd 2 fõ részére (leves, sült körettel salátával) valamint 2× 3dl üdítõ 3600Ft.

6 gömb fagyi, ostya tölcsérben 340Ft



mindez egy felkapott, óvárosi részben... szeretem... szerintem...



Még mielõtt ténylegesen a határnak vettük volna az irányt, ismételten megálltunk a tecsónál, hogy kellõ árpa, búza, és más anyagokat beraktározzunk az útra, és otthonra. Sajnos amibõl igen kevés volt számunkra, az az idõ, hogy balibáék hazaérjenek az utolsó debrecennek tartó vonathoz, így Mi a kona busszal gyorsan útnak eredtünk, nem várva be a többieket.



Szerpentin RULEZ! Én csak ennyit mondok... és elég is... mert király...



Hnustát elhagyva, a laposabb részre érve, ahol még kanyargott rendesen az út, ismét bizonyságot kaptunk szlovák tesók közlekedési kultúrájukról... vagy inkább a kultúrának hiányosságairól... Ugyan is az egyik beláthatatlan kanyarból kiérve valahogy két szlovák tesóval találtuk magunk szembe, amiben az votl a legnagyobb és legjobban szemetszúró bib, hogy mind kettõ különbözõ sávban jött, igenm csak felénk... SZerencsére, picit megstuccolva az útszéli füvet, de kitudtunk térni... Persze útközben még kaptunk ízelítõt a záróvonalnál elõzésbõl, szembejövõre ráelõzésbõl, a fõútra hajtásból cca80al, az elsõbbségadástáblát figyelmen kívül hagyva... ja és a nagy kedvenc:

árokba, oldalára (!nem kis teljesítmény!) fordult KAMAZ, körülötte 4 szlováktesóval, amint gondterhelten-csípõre tett kézzel vizslatják a teherautót...



Határtól kalkuláltunk idõt, és wap valamint telefonos segaítséget igénybe véve arra a feladat kitûzésre jutottunk, hogy Salgóból Hatvanba kell érnünk 50 perc alatt...

Egy rövid szakaszon ugyan bejött elénk egy rendõrautó, és muszyál volt lassítani, de végül sikerült teljestíeni a távot, és még maradt idõ egy kávéra, meg hogy elolvassák az újságot



Pestre érkezve, és a parkolóba állva végül kiderült, hogy cca 1órát sikerült a nagy busszra verni.



Hát ez volt... igaz négy nap alatt nem tudtam odakinn enni sehol knédlis kaját, de hétfõn itthon, gödöllõn Györgyi segedelmével igen... így már teljes volt a kép!



Remélem mindenki csak fele annyira jól érezte magát és a tájat, mint Mi Györgyivel, és nyugodtan mondthatom: JÖVÕRE ISMÉT!



fotókat tolom fel a képtárra...



ferivoltam..............

[Paraferee]

day3, és tényleg már a 3. nap a túrán...
a tegnap esti tivornyából 1/2 9re legkésõbb menetkészre kellett vágnia magát a csapatnak, mert a mai etappe kb.25 km, és a tavalyi tapasztalat alapján a sok fotós rendesen rontja a menetsebességet. A Hernád áttörése, ellentétben a Píla, vagy a Szuha Béla útvonalakkal, inkább a fémtálcák, és függõhídak útja, mint a létrák, falépdelõké. Hosszan követjük a folyót, majd felkapaszkodunk a Tomasowski kilátóhoz, és vissza, ahonnan ismét fel kell majd mászni egy másik hegyre, hogy a gerincén Klastoriskoba jussunk. Ez volt a terv.
Hihetetlen volt, de igaz: 1/9 múlt pár perccel, és a cspaat a ház elõtt gyülekezve a hófedte Tátra csúcsokban gyönyörködött menetkészen várva a lassabban ébredezõket. Sajnos MészÁgi és Laci nem tartottak velünk, mert Lacinak nagyon megfájdult a térde, és a pihenést választották inkább. Így hát 17en vágtunk neki. Az elsõ szakaszon lapos, széles, picit gyökeres, de nagyon kényelmesen járható ösvényen, közvetlen a Hernád partján gyalogoltunk, persze miután lerúttuk ismét a 40koronás park belépõt, amit nem nagyopn tudtunk elsumákolni. Az elsõ tálcás részhez nagyon jó idõvel értünk. Itt szép volt látni a csapat összetartást YOciék részérõl: YOci, mint nagyon tériszonyos, elég fogvicsorítva lépdelt a tálcákon, kbb 10 méterrel a rendesen megduzzadt hangos patak felett egy sziklafal közepén. A túl oldalt, átért többiek egyként várták szegényt, mindenki kezében fényképezõvel... Eme bemelegítés után már piha volt a nagy függõhíd, amit, bár nem hittük volna induláskor, de tavaly óta megjavítottak, és ismét azon lehet átsétálni. Maga a híduszkve 14-16méterrel a hernád felett ível át, kb 20-25 méter szélesen. Az istenért sem sikerült úgy lépdelni rajta, hogy ne kezdjen el a közepénél már lengeni. Balibáék jöttek, mit jötek! Döngtek utánnam, Én meg fehérizzásba szorítottam a drótköteleket. Totál együttéreztem YOcival. Szerencsére reggelire nem túlsokat, és azt a keveset is a gyorsan felszívódó fajtából reggeliztem, így a haletetés elmaradt. A tavaly pihenásre bejáratott mezõn idén is muszály volt megállni, és egy hosszabbat feküdni. Szerintem,ahogy megfigyeltem, ezen a mezõn kb annyi fotó készült, mint odáig összesen No, ezt teszi a gyönyörû zöld mezõ, tele sárga gyermekláncfûvel, és fáradt magyar túristákkal.
A mezõ túlvégén egy gyûrûk úrából itt hagyott kõhíd ível át a patakon, de fotó nem igen készült, meg sem álltunk, sõt, ha jól emlékszem lassítnai sem lassítottunk. 4-5 brazil testvír lézengett ott, ami kimondatlanul is sebbességet-tarts parancsot adott mindenki lábának. Innen kb fél órával késõbb értünk el a tomsaowski lábához, ahonnan tábla szerint 20perc mászással lehetett az egekbe érni. Érdekes volt látni, ahogy a szlovák parkosok megpróbálják az elburjánzott túristákat kordában tartani. Úgy látszik az utóbbi idõben rengetegen levágták az ösvényeket, és mára néhol az ösvány 6-8 méter szélessé taposódott, ami túlzottan is jót tesz az alj növényzetnek. Így hát fa korlátok kerültek ki, az eredeti ösvény nyomvonalt követve. Jó ötletnek tõnik jelenleg, reméljük az idõ is ezt igazolja. A lábnál aztán ismét pici szusszanásra megálltunk, ajonnan aztán megindult a mászás. Baliba tavalyi rajt-cél gyõzelmének ismételésének Lajos, és Én is keresztbe akartunk tenni, így 3 fõ hamar levállt a többiektõl. A 7mérföldes lépéseknek köszönhetõen az egyik jelzésnél hamar elvesztettük a tényleges utat, így kissé aki-amerre-lát-üsd-vágd-nem-a-te-dzsumbujod vágtátvá alakultunk... Két bokor közt meg pillantottuk a normális ösvényt, és két ugrással ott termettünk, majd ütemet nem vesztve tartottunk fej-fej mellett a szirthez... Leghátul Lajos, Baliba majd Én sezdtük amink csak volt, és hittük hogy volt, igaz (legalább is Én) nem éreztük. A sipákolós, zihálós levegõvételektõl, és a hirtelen széthúzódó növényzet közt elénk táruló szirt közelségének látványától mér nagyobbat lépdelve befutó következik: Paraferee, amjd Baliba és Lajos. Nagy az öröm, de fõleg a zihálás. Nem sokkal utánnunk beérkezik Peti is a YOci bandából, érdekes módon vigyorogva, zihálatlanul.
A kilátás messzép, gyönyörû, frenetikus, brutális.........szédítõ és hátborzongató, ahogy egyesek a csupasz szikla párkány szélére kiülnek... brrrrrr... alaattunk majd 300méteres sziklafal, és az alján a totális sík... Lúdbõrõzö hátam megnyugtatása végett inkább a fotó témákat keresek. A YOci féle kör ismét összeült, hogy megvitassák az eddigi út szépségeit, a felfele jövet látott csajokat, vagy talán az élet nagy kérdését, mire aminek a válasza 48. Persze mindezt kiséri a becherovka...
Egy órát, ha nem többet eltöltve a párkány szélén, az iszonyatosan tûzõ napról nehezn de ismét útnak indultunk. Pixel és Lajos nem bírva lábaikból feltörõ erõvel lefele zergéket megalázó szökkenésekkel indulnak el. Leérve vízszintben sétálunk még 100 métert, majd kezdõdik a tavalyról mindenki szívéve zárt háromnegyedórás mászás... A meredekségérõl számokban nem is lehetne beszélni, mert inkább már függõlegességérõl kéne akkor foglamazni... Lassan, de annál nehezebben felérve a lankásabban emelkedõ részhez, a gerincen végig sétálva egy bõ órás sétával, és teljesen szét hultt csapattal értünk Klastoriskohoz. Ismét csak folyt a sör, és a leves, majd kettévállt a cspat: balibáék a tegnapi zöld jelzéses ösvényen indultak, míg a többiek maradtak a dózerúton, a piros jelzés mellett.
6 óra is elmúlhatott, mire leértünk, és ismét a fürdési procedúrákhoz kezdtünk. Setédes elõtt még lementünk a KOLIBAba vacsizni, most már YOciék társaságával. A mérsékelten hangos kis cspaatunkat videózni kellett volna, amikor bejött egy uszkve 20 fõs magyar, fõleg csajokból (tuti az 5. osztály volt... már mint az osztályzatuk... már mint a ....)álló osztály, akik olyan hatást váltottak ki a YOci asztalnál ülõ fiúkból, amit például egy szülinapi meglepi torta tud okozni neked, amikro rájössz, hogy ez a torta biza tényleg azért akkor amekkora, mert ott lapul benne Miss Július, és csak a Tied... Szóval öröm volt látni, ahogy csörömpöltek a lehullott állaktól a tányérok, és elcsendesedtek. Persze ezzel együtt hamár megtelt madarakkal a kalitka, csivitelés nélkül nem maradhatott. Hamar olyan hangosak lettek, hogy az már zavaró volt. Szegény pincér srác már eldobta volna a haját is, csak túl élje az estét...

Mindezek után visszatértünk házainkhoz, és ismét kezdetét vette az esti parti, most tábortûz mellett... Egyeseknek nem teljesen jó az értelemezése a tüzifa szóra, de megtette az öl vastag fa is. A hangulat jó volt, folyt a sör, a becherovka, és már ital... YOci banda elindult meghódítani a magyar osztályt, persze minimál sikerrel...
Éjjel 1 körül a visszavonult szobánk kapott szerenádott a kinn maradtaktól, amit ezúton is köszönök, bár csak a többiek elmondásai alapján tudom összerakni a képeket, mivel Én ha alszom, akkor nagyopn alszom...

[Paraferee]

ELSÕ NAP KÉPEI A SLOVENSKI RAJ KIRÁNDULÁSRÓL ITT:

http://kep.tar.hu/paraferi

Slovenski Raj 2005.05.19-22 day1 album

hamarosan fenn a kövi nap is!

[Lovas_Gabi]

[quote name='era']
Igen, így volt. folyt. köv?

Egy kis programajánló: idézet a Megmozdulások/TT-bõl:

Az év egyik legkalandosabb túrája a Rákóczi TT június 18-án lesz.
Akinek van kedve, csatlakozzon hozzánk a vadregényes zempléni tekergésre!

QUOTE]

Csatlakozom!
Melyik távon mennél Era??
Mi hárman vagy négyen megyünk innen Miskolcról és eltökélt szándékunk a 120 km teljesítése!!

[lensver]

Lens, én kértem a pénteket, de szombat reggel már utazok Kisnánára.

Jövõ hetet még meglátjuk akkor, utána való hét nem jó, mert megyünk egy hétre cangázni a Pixellel. Utána meg Bike'n Soul. Marad a június vége akkor.

[Paraferee]

Györgyi fõz... nem is Én ;-)
Akkor szombat!

[era]

Már akinek!
Én csak hallgattam.
A szombat nekünk is jó lesz.
Már kiírtam a képeket CD-re, majd cserélgessünk!

Nincs kedve valakinek ma csatlakozni hozzám? A Lupa tóhoz gondoltam kitekerek, napozgatok...
Ma csak 2-ig dolgozom!

[marton]

Szuper ötlet !
fotószemezgetõs-sztrapacskás szombat este.
Felidézni a csapolt TATRAN sör zamatát...............hmmmmmmmm
Úgy értem, ha már extrém sportot ûzünk, ezt is belevehetjük. Mert elég extrém volt.
Szerintem !!!!
u.i: Képeket ! Képeket ! Képeket akar a nép !

[KeX]

thommey, megjött a kormányom, úgyhogy köszönöm a felajánlást, de ne fáradj vele!

[pixel]

Isteni ötlet. Ha Gyöngyi főz, ott a helyem

[Paraferee]

FOlyt köv jön ma este...

meg képek...

SLOVÁKPARISOK!

Jövõhétvégén egy fotószemezgetõs-sztrapacskás szombat estéhez gödöllõn mit szólnátok?

[Zed]

Zed!

Elfelejtettem, hogy milyen külsõt ajánlottál. IRC ..???... XC?

Kujo XC 2,25"

[era]

Igen, így volt. folyt. köv?

Egy kis programajánló: idézet a Megmozdulások/TT-bõl:

Az év egyik legkalandosabb túrája a Rákóczi TT június 18-án lesz.
Az évek során kialakult menetrend szerint az idén is pénteken utazunk le Sárospatakra. Este ad-hoc jellegû szalonna sütés, vagy étterem látogatás, szobában éjszakába nyúló dumcsi-parti. Szombaton a teljesítménytúra. Távoknak megfelelõ ébresztésekkel és csoportosulásokkal. (Itt mindenki megtalálja a neki megfelelõ kihívást: http://ttt.tr.hu/nap...tura.php?id=468 ) Miután lélekben a gyönyörû táj látványától részegültünk, de testben végsõkig elcsigáztuk magunkat, másnap kiáztatjuk sajgó izmainkat a helyi termálvizû strandon, aholis lelkesen számolunk be egymásnak elõzõ napi tévelygéseinkrõl.
Akinek van kedve, csatlakozzon hozzánk a vadregényes zempléni tekergésre!

Lensver: Megkaphatnám a szállás elérhetõségét?

[Paraferee]

Day2, hisz ott voltunk, és a nap nem áll meg.
Reggel 9kor majd nem 100%osan rajta kész volt a csapat, aznapra tervezettek közül a nyertes PÍLA völgyi túrára. Az idõjárás is kezdett kegyesebb lenni, a felhõzet itt-ott felszakadozott, és épp hogy frissnek mondhatóan hûvös levegõ. Elsõ szakaszon egy 4km-es sík gyaloglás várt ránk a völgy kezdetéig, mivel elõzõ este egy hangúan mindenki megszavazta, hogy nem kell a buszozás erre a rövidtávra. Így1 aztán Peti még tegnap este visszafordult, mivel szombatra még egy bogácsi fuvar várt rá odahaza. Útközben egy mágyárul beszélõ néni jól útba akart minket igazítani, amit távolból kiabálással próbált tudtunkra adni, amit a jól nevelt magyar fiatalság egybõl úgy vett le, hogy jegyet akar velünk vetetni. Persze Neki eszeágában sem volt ezt tenni, jól tudta, hogy 4km-re a Píla kezdeténél ott ül kora reggel óta egy apóka, aki már vár minket, hogy lehúzzon NAPI 40 KORONÁRA MINDENKIT! Igen, ez az ár, tavaly még 3 napos jegyet takart a parkba, ami egész jól látható a leragasztás alatt. 300%-os infláció, no, ez van.
A Pílában aztán rengeteg, és még annél is több víz fogadott minket. A víztaszító spray kitartott, küzdött, majd fél óra elteltével kapitulált a balancsunkon. Egyszerûen nem tudtál 10 métert úgy menni, hogy ne kelljen át menned a patak túl oldalára, ami után persze még 10 méterrel késõbb ismét vissza az elõzõre, és így tovább és így tovább… Mindezt jóóó 4-5 órán keresztül. Menetközben teljesen felszakadozott a felhõzet, ragyogóan sütni kezdett a nap. Jó ütemben értünk el a nagy vízesésig, vízhozamban hiánytalanul, a maga 13méterével, és a közvetlen mellette levõ megmászásra váró létrával impozáns látvány volt. Rövidke kaja szünet után ismét baktatott a társaság.
Kicsit fentebb az avar alatt jó 20 centis hórétegre bukkantunk, de nem érdekelt minket... Na jó, egy kicsit hógolyoztunk. De nem élveztük! Muszályból tettük, amit tettünk.
Kb 2 óra magasságában értünk fel a Szuha Béla tetejéhez, ahonnan már csak lefele vezetett út, és ahol felszínre tört a bennünk rejlõ kerékpáros, elõkerültek a zsebekbõl a láthatatlan kerékpárok, ropogtak a láncok és váltók, dolgoztak a telók!
A jó idõfutamnak köszönhetõen bevállalhatónak véltük még a Klastoriskoi kitérõt, és miután Yociék megtudták, hogy Klastoriskon van büfé, egyöntetûen mindenki arra vette az irányt.
Klastorsiko fennsíkján aztán pihegve ittuk a napfényt, káposztalevest, no meg a sört. A tecsóban 19.90ért kapható Zlatyi itt már 39koronával könnyítette pénztárcánk, de egy fáradt túristát ez nem érdekli akkor és ott. Amikor már eléggé megroggyanva, és elgémberedve ültünk indulót fújtunk, a maradék 1 órás sétára. A fennsíkot a ZÖLD jelzésû jaaaaajdekircsikis ösvényen hagytuk el a Hernád áttörése felé.
5, fél 6 körül estünk haza, napi etappnak aznap kb18km-t könyvelve el. Ekkor derült ki, hogy ami nálunk a 9es házban van, az a 8as házban nincs, és vica versa. Nálunk elsõ éjjel a farkasok azért nem ordítottak, mert nem igazán honosak, és utálják a kis szobákat, de hideg volt (mondjuk erre csak a csajok panaszkodtak), a másik házban pedig jóóó meleg volt. Náluk volt hideg víz, meg egy szétszerelt bojler, magyar ROSSZ felirattal, Nálunk pedig 2! Bojler, és persze kellemesen fincsi meleg víz. Természetesen a Yoci banda bevállalta a fürdés hiányát, ami igazán a másnapi túrán jött hasznosan a kissé bágyadt társaságnak, mert csak elég volt egy közeli sóhaj...
Fürdés után páran ismét próbálkoztunk a KOLIBAval, ahol elõzõ este egy igen scak kedves hölgy szolgált ki minket, de tényleg minden kedvességét latba vetve, mely akkor tetõzött, amikor a kajálás végeztével Pixel egy kávét kért. Ha nézéssel szúrni lehetne, akkor ott Pixel több sebbõl vérzett volna. Szerencsére péntekre egy fiatal srác foglalta el a nõ helyét, aki amennyire tudta megpróbálta elmagyarázni nekünk, hogy az étlapon szereplõ kaják közül melyik kettõt választhatjuk... Mi meg a többieknek próbáltuk elmagyarázni, hogy ha sört akarnak inni, bármit, csak ne cspaolt TATRANt. Fertelmes a kátrányozott gyomrunknak.
KOLIBA után megint összegyûlt a társaság a 8as kultúrszobájában, ahol kártya, pia, nõk, minden meg volt.

[Paraferee]

Day1, ha már neki kezdtünk, akkor legyen itten az, mert jó...
Szóval közel 200km-re a valós rajttól, 5 órás alvással mögöttem fél5kor a falu szélén találkoztunk Petivel, a nagy busz sofõrjével. Aki persze nem csak úgy stoppolt az útszélén, hanem jött a busszal. Neki gyürkõztünk pest irányába. Szolnokon felcsíptük Baklibáékat, aki az elõzõ esti vihar miatt elég rossz idõ eredménnyel tartottak pestnek. Pest elõtt megnézhettük az eredményhirdetést a vonat vs kamion meccsnek, amibõl egyértelmû pontozásban, totális K.O.val a vonat került ki gyõztesen. Remélem baliba fotója jó lett. Majd egy év múlva azért szeretnénk látni Ati! Nem kevés, mint inkább sok késéssel, és ismét neki eredt esõvel érkeztünk az Örsre, ahol már a teljes csapat várt Minket. No meg a jó idõt. 22fõ helyett végül 19en voltunk, és már irányban is az autópályának. Határon aztán megindult a banda, hogy jó napot csináljon abból a felhõs, kissé lucskos napból a helyi pénzváltós néninek, akinél majd nem meg tudtam mondani, hogy milyen bugyit visel, mert szegény nagyon vagányos, szexis, fiatalos, mély kivágásos topja valamint a közel fél méteres szint különbség közte és köztem no meg a melleinek egymástól számított emberi távolsága együttesen elég nagy kanyont eredményeztek... Szerintem.
Miután kifosztottuk, Mellon ésszerû, okos, ügyes, nyalnyal... ötletét megrágva az aznapra tervezett szepesi vár látogatást felcseréltük gyorsan a vasárnapi tervezett programmal: martonházi aragonit-barlang túrával. A barlangtól jó 1 órára erõteljesen felerõsödött orkán dobálta kocsink, és kezdett az egész útnak olyan para-túrás érzete lenni. Felismerhetõ a levegõben terjengõ kissé olajos ózon és adrenalin tömött bizsergésbõl, mint amikor egy állatkerti kiránduláskor a medve ketrecnél nézelõdve figyelmed a ketrec távolabbi pontjára téved, ahol valahogy hiányzik egy nagyobbacska szakasz, amit már láthatóan nem csak te vettél észre... Szóval a síkabb területen észak-dél irányban húzódó 532es útról egy szerpentinen kellett úgy 10 km –t mennünk felfele a barlangig, ahol igen csak megtépázott, ki-, meg-, eldõlt fák, kisebb-nagyobb faágak tették izgalmasabbá az utat. A legjobb talán az volt, amelyik az út bal oldalán kidõlt, de a jobb oldalon egy másik társa megtartotta, kb a bal oldalon másfél, a jobb oldalon 4 méter magasságban tartva azt. Szerencsére nem dõlt ránk egy sem, a barlanghoz pedig limit idõn belül érkeztünk. Mert hát 14:30kor indítják az uccsó csoportot. Pénztáros néni mondani sem kell, nem érti meg a magyar ujjakkal elmutogatott 20at, orosz tudást és Zitát elõvéve értetjük meg magunk Vele. 2 éve amikor itt jártunk balibáékkal, 10 látogatóra 10 kisérõ jutott, a bekamerázott, több ajtóval elzárt barlangba, idénre ez vmiért lecsappant 2 fõre, pedig az itt található, és egyébként világörökségnek nyilvánított képzõdmények nem a csapadék hatására alakultak ki, hanem több millió éve hõhatására. Így ezek az alakzatok már nem nõnek, nem alakulnak tovább. Sajnos nem járható be a barlnag teljes hosszában, de így is a 30-35 perces túrán sok szépet lehet látni.
Innen a szlovákiai túrákon megszokott tecsóba mentünk Poprádon. Biztos ingyé osztogatták, dé hálják még tes’ó, bárná bárátáink utánfutónnyi cuko’t és üdijõt vitték… háják meg testvír, ha nem így vót! Ennyi pigment túltengésben és kóros szappan undorban szenvedõ embert már rég láttam egy helyen. Gyorsan mindenki bevásárolta a kellõ árpa, búza és egyéb növényekbõl elõállított termékeket, majd usgyi Podlesok.
A szállás recepción a tavalyról minimál szókinccsel, de legalább beszélgetõ srác fogadott minket, aki hamar értésünkre hozta, hogy a lefoglalt 21 fõ szálására kifizetett elõlegbõl a 2 nem érkezettnek a szállását is ki kell fizetnünk. Hamar bebuktunk 460koronát.
Este kipakolás után aztán még egy kis vacsizás, sörözés és speeeeeedezés is belefért, mielõtt mindenki résre szûkült szemekkel jó éjt nem kívánt.

[Paraferee]

No akkor, nem is olyan rég… egy igen-igen közeli galaxisban… ott kezdeném…

Day0, azaz az, mi az elsõ elõtt van, mert a kezdést is megelõzi valami, csak nem mindig említésre érdemes…
Szerdán munkahelyemen totális kapkodásos, hajtépéses, egérmarcangolós romantikus nap után tervezett 2 helyett 4kor vágtam magam kocsiba és indultam hazafele, szerintem... Volt egy 4 napos távollét és egy 2macskából álló egyenletrészem, melyek együttes futtatása syntax error és kék halál eredménnyel zártak volna. Így hát, hogy programunk fusson, a „gyerekeket” haza kellett vinni szülõkhöz. Persze 4 munkát még haza kellett hoznom, így tényleges indulás elõtt dobtam 3 grafikát az éterbe, és írtam egy kisebb litániát munkatársamnak. 1/2 8kor már tényleg hazafele indultunk, 2 macskával, és 3szori fordulóval becuccolt csomagokkal a fedélzeten, majd 600 méter megtétele után fordultunk is vissza az útlevelekért... Restart #2. Fordulok az autópályára, kezdem felvenni azt a sebességet, mely tudatja a körülöttem levõket, hogy elkövetkezõ legalább félórában nincs szándékaim közt a fékezés, megállás és a megfordulás, amikor Györgyi a fejéhez kapott: „A SZENDVICSEK!”. Eme tömör, de elég velejes hozzászólása egy etiópiai család egy féléves ellátmányának megfelelõ kaját jelentett, így hát az elõs leágnál ki, majd a másik oldalon vissza a pályára…
Restart #3. Ekkor már brutálisan feketéllet az ég pesti irányban, kifejezetten kellemetlen érzét sugározva magából. Ebben hamar meg is bizonyosodunk, mert 10 perccel rá már ömlik is az esõ, tomboló szél kíséretében. 80as tempónál alig látunk, az ABS igen csak dolgozott fékezésekkor, és persze ilyenkor is akad, aki kib...tul siet. 3órás lett a 140perces út, melybõl 2és fél órát tetû macskám végig nyávog, kipróbálva hangszálai teljesítményét a hangskála tartomány teljes hosszában, a szemkocsonyásítótól a hátlúdbõröztetõig. Azért szeretem a dögöt, és így utólag még örülök is, hogy idõ pocsékolásnak tartottam akkor és ott, hogy megálljak, és kihajítsam az esõbe... Persze, hazaérkezésünk elõtt, még egy kis-utolsó-kis-porfészek-térképen-nem-is-jelzett-10házas falu szélén leintett egy rendõr. Nem lehet igaz, hogy engem a fél év alatt, többször állított meg rendõr igazoltatni, mint mást 10 év alatt sem...
Már vártam a kérdés-felelek játékot, amivel kissé elbizonytalaníthattam a rendõrünk, szinte gondolat olvasó módon válaszolgatva:
-Forgalmit és...
-jogosítányom.
-Kié az...
-A fõnökömé.
-Hogy kerül...
-Céges úton vagyok.
-Nem talá...
-A biztosítási csekk a forgalmi hátulján van.
-További szép e...
-Estét magának is!

[KeX]

a truva nem fér bel a stucekba, az egyenes a nyerõ.