Vasárnap hajnalban a pályaudvar felé tekerve azon gondolkodtam, hogy vajon milyen nehéz napnak nézek elébe. Arra jutottam, hogy ez egy laza kis maraton lesz, a maga 55 kmerével és 700egynéhány méter szintemelkedésével. Gondoltam, nem is baj, úgysem érzem magam túl jól, meg az utóbbi idõben keveset is tekertem.
Az elsõ meglepetés a rajtterületen ért, ahol is láttam, hogy az a 700egynéhány méter egészen pontosan 980m (énnemtudomhogy honnan vettem a 7xy m-t, de sztem nem álmodtam :-X).
A rajt okés volt, nem voltunk sokan, kényelmesen elfértünk. Viszont az elsõ jónéhány km egynyomtávos emelkedõ ösvény volt. Egymás kerülgetése esélytelen ... Sztem egy maratonon, ahova sok embert várnak (hiszen az a cél, hogy tömegeket mozdítson meg), az elsõ minimum 5 kmt úgy kell kialakítani, hogy a tömeg szétszakadozzon és kialakuljanak azonos erõnléti állapotú csoportok. (Persze én még sosem rendeztem maratont, de sztem így kényelmes mindenkinek.)
Szóval nagy szenvedések felfelé, aztán jön a 20. kmnél a második meglepi. Mégpedig az Ákos által is említett fal (tényleg az volt). A szervezõk bizonyosságot tettek vicces kedvükrõl. Sorstársakkal együtt csak bámultunk ... és gondolkodtunk, hogy hol is tudott felmenni a motoros. Aztán a tetején csak lihegtünk ... és rámosolyogtunk az alattunk szenvedõkre.
Elsõ frissitõpont, Gicnél. Teritéken energiaital, banán, Sport szelet, éééééééééés trappista sajt (ez nagyon bejött).
Újabb meglepetés, a vissza út. Itt bántam meg, hogy nem tudtam semmilyen ismerõst sem rávenni, hogy jöjjön. Hatalmasat lehetett volna ugrani bojozással. A hoossssszú, egyenes aszfalt út nyílt terepen vezetett, ahol megismerkedhettünk, a légnyomás kiegyenlítõdés - jelen esetben nem túl kellemes - folyamatával (= szél. de brutális...). Be az erdõbe, továbbra is aszfalton. Újabb frissítõ, és már csak 10 km a cél. A végén persze földúton (sok homokkal => kétszer is sikerült esni), hogy ne szokjunk el annyira a montizástól. Szerencsére nem sikerült olyan "mókás" utat találni, mint a MátraMaraton végén.
A célban szomorúan konstatáltam, hogy ugyanannyi idõ kellett eme maraton leküzdéséhez, mint a MátraMaratonéhoz. De a fincsi gúlyás felvidított ...
Összességében kellemes , igazán családias hangulatú maratonon vehettünk részt.
baky